Discussion
A lokális anesztetikumok két fő osztályba sorolhatók: az észtercsoportba tartozik a benzokain, a prokain, a tetrakain, az oxibuprokain, a klórprokain és a butoform; az amidcsoportba a lidokain, a mepivakain, a prilokain, a bupivakain, az etidokain, a ropivakain és a dibukain. Minden helyi érzéstelenítőnek három szerkezeti összetevője van: egy lipofil csoport, egy ionizálható hidrofil csoport és egy köztes csoport. A köztes láncok eltérései okozzák az észter és az amid szerek közötti fő különbségeket.Az észterek a para-aminobenzoesav (PABA) metabolit miatt az allergiás reakciók nagyobb gyakoriságával járnak. Az amid szerek nem mennek át ilyen anyagcserén. Az amid anesztetikum-készítményekben használt tartósító vegyületek (metilparaben) azonban PABA-vá metabolizálódnak. Az észtercsoportba tartozó anesztetikumok keresztreagálnak egymással, de általában nem az amidcsoportba tartozó helyi érzéstelenítőkkel. Az észterek és amidok közötti keresztérzékenységről azonban beszámoltak. Az amidcsoporton belüli keresztreaktivitás sokkal kisebb.
A lidokain érzéstelenítőként való gyakori és terápiás szerként való alkalmi alkalmazása ellenére a lidokainból származó ACD-ről és a lidokainnal szembeni késleltetett túlérzékenységi reakciókról szóló jelentések még korlátozottabbak. Úgy tűnik azonban, hogy az ilyen reakciók a lidokain helyileg alkalmazott terápiákban való gyakoribb alkalmazása miatt megszaporodtak.
Beszámolunk 16 betegről, akiknél a lidokainra pozitív tapaszpróbás reakciókat tapasztaltak. A betegek életkora 28 és 77 év között volt. A bőrgyulladás 8 betegnél a kezeket vagy a kezeket és a lábakat, 3 esetben a karokat, egy-egy esetben az arcot és az ágyékot érintette; 5 betegnél disszeminált volt. A tapaszpróbával egyidejűleg fellépő reakciókat a neomicin 20% (10 eset), a bacitracin 20% (9 eset), az illatkeverék 8% (3 eset), a perui balzsam 25% (2 eset), a dibucaine 2,5% (1 eset) és a benzokain 5% (1 eset) okozta. A lidokain hígításokkal (vazelinnel) végzett tapaszvizsgálatok a következő eredményeket adták: A 10%-os, 5%-os és 1%-os hígításokra 4 betegből 3, 6 betegből 4, illetve 6 betegből 3 reagált pozitívan. A lidokainhígításokra negatívan reagáló két beteg közül az egyik (16. beteg) +++ és + reakciót mutatott a 15%-os lidokainra az első, illetve a második leolvasáskor, és nem vizsgálták 10%-os lidokainnal vagy intradermálisan. A másik beteg (4. beteg) mindkét leolvasáskor + reakciót mutatott a 15%-os lidokainra, és negatív eredményt kapott az összes lidokain tapasz-teszt hígítással, valamint az intradermális vizsgálat során. Intradermális tesztelést lidokain 1%-os, mepivakain 2%-os és bupivakain 0,5%-os hatóanyaggal 8 betegnél végeztünk; 3 betegnél a lidokainra, 1 betegnél pedig a mepivakainra volt pozitív reakció. A bupivakainra vonatkozó eredmények a 8 beteg mindegyikénél negatívak voltak.
A relevancia 2 esetben volt biztos, 1 esetben valószínű, 11 esetben lehetséges és 1 esetben ismeretlen. 1 esetben múltbeli relevanciát észleltek. A két egyértelműen releváns betegnél nyíltan előfordult lokalizált reakció (1. beteg), illetve lokalizált és generalizált reakció (10. beteg) injektálható lidokainra. E két esetben bizonytalan, hogy a kezdeti szenzibilizáció injekciós úton, és nem helyileg történt-e, vagy sem. A többi beteg közül sokan nem emlékeztek lidokain-tartalmú lokális termékek konkrét használatára, de valószínűleg ugyanúgy ki voltak téve ezeknek, mint az injektálható lidokainnak.
A tapasz-tesztek és az intradermális tesztek eredményei közötti eltérés lehetséges magyarázatai közé tartoznak a lidokainra adott hamis pozitív tapasz-tesztreakciók, a szennyező anyaggal vagy szennyeződéssel szembeni allergia és a vegyületallergia, különösen mivel a hígító tapasz-tesztekkel végzett tesztek során számos tapasz-pozitív beteg száma csökken. A lidokainnal végzett ismételt nyílt alkalmazási tesztek további módszert jelentenének a helyileg alkalmazott lidokainra adott pozitív tapasz-tesztreakciók relevanciájának megerősítésére. A lidokain ajánlott vagy bejelentett tapasz-tesztkoncentrációja 5% és 15% között változik. További hígítási tesztek segíthetnek a megfelelő tapasz-tesztkoncentráció meghatározásában.
A visszatérő vagy krónikus egészségügyi állapotokra vásárolt, vény nélkül kapható lidokainkészítmények a lidokainnak való expozíció és szenzibilizáció valószínű forrása, a lidokain okozta ACD leggyakoribb okai a vérzéscsillapító készítmények. A 3. táblázat felsorolja a jelenleg kapható, vény nélkül kapható és vényköteles helyi lidokainkészítményeket.
A lidokain és számos más helyi érzéstelenítő 2001-ben került fel a NACDG-tálcára annak megállapítására, hogy az eutektikus érzéstelenítő készítmények bevezetése az összetevőikkel szembeni allergiás reakciók számának növekedését eredményezte. A 2001 és 2002 közötti NACDG tapasz-tesztek eredményei azt mutatták, hogy a vizsgált betegek 0,7%-a reagált a lidokainra, 1,7%-a a benzokainra, 0,6%-a a tetrakainra és 0,9%-a a dibukainra. We identified 1.4% of patients who reacted positively to lidocaine over the 5-year period of our study.