LLAS Centre for Languages, Linguistics and Area Studies

Author: B: Anne H Anderson

© Professor Anne Anderson

Tartalomjegyzék

• Háttér
• Mit tanulnak jellemzően a brit egyetemi hallgatók pszicholingvisztikából?
• Webforrások
• Bibliográfia
• Hivatkozások

Háttér

A nyelvészet és a pszichológia közötti átfedés fő területe a pszicholingvisztika néven ismert terület. A terület az 1960-as években terjeszkedett ki a Chomsky munkássága által kiváltott intellektuális izgalmakra adott válaszként. Akkoriban viszonylag egyértelmű volt a kérdés, hogy egy pszichológusnak milyen nyelvészeti ismeretekre van szüksége. Mivel a nyelvpszichológusok célja a nyelvtanok, nevezetesen a transzformációs nyelvtanok pszichológiai valóságának vizsgálata volt, a pszichológiai kurzusoknak egyértelműen elegendő alapot kellett nyújtaniuk a hallgatóknak a chomszki szintaxisban a bizonyítékok értékeléséhez. Ez a nyelvészet és a pszichológia közötti meglehetősen közvetlen leképezés még jó néhány évig érvényesült.

Az idő múlásával a pszichológusokat egyre kevésbé lelkesítette ez a közvetlen kapcsolat a nyelvészet és a pszichológia problémái között. Az 1970-es évek végétől kezdve a pszicholingvisták által kezelni kívánt kutatási kérdések köre kiszélesedett, és sokkal kevésbé függött a nyelvészettel való közvetlen kapcsolattól. Ez megnehezítette annak a nyelvészetnek a meghatározását, amelyet egy pszichológusnak ismernie kellett.

A vezető amerikai pszichológus, Kintsch (1984) a pszichológia és a nyelvészet közötti kapcsolat új megközelítését szorgalmazta. Azt állította, hogy a pszichológusoknak támaszkodniuk kell a nyelvészetre, de hangsúlyozta, hogy ezt a vizsgálat tárgyát képező jelenségeknek kell irányítaniuk. Kintsch számára, akit az érdekelt, hogy az emberek hogyan értik meg a teljes szövegeket, a mondatszintaxis elméletei kevéssé relevánsak, de sokat lehet tanulni a szövegnyelvészetből. A pszichológia és a nyelvészet kapcsolatának ez a pragmatikus megközelítése hatással van a tantervre.

Noha a pszicholingvisztikai kutatási program az 1970-es évektől kiszélesedett, vannak olyan témák, amelyeket széles körben vizsgálnak, és amelyek ezért a tantervbe is beépülnek. Sok pszicholingvisztikus ma már elismeri Garnham (1985) állítását, miszerint a pszicholingvisztikai kutatásokban vannak bizonyos elfogultságok. Nagyobb hangsúlyt fektetnek a megértésre, mint a produkcióra, és inkább az írott, mint a beszélt nyelvre. Ez gyakran tükröződik a tantervekben. Így a legtöbb pszichológushallgató a pszicholingvisztikai kurzusokon az Egyesült Királyságban elegendő ismeretet szerez a szintaxisról és a tagolásról ahhoz, hogy értékelni tudja a mondatfeldolgozással kapcsolatos tanulmányokat. Kevésbé valószínű, hogy megértik a fonetikát vagy a fonológiát, mivel kevésbé valószínű, hogy a beszélt nyelvi produkciót tanulmányozzák.

Altmann (1997) leírja a nyelvészet és a pszicholingvisztika közötti kapcsolatot. “A nyelvészet szókincset biztosít ahhoz, hogy arról beszéljünk, hogyan épülnek fel a mondatok az egyes szavakból, és hogyan épülnek fel maguk a szavak kisebb összetevőkből … a pszicholingvisztika megpróbálja meghatározni, hogyan elemzik ezeket a struktúrákat … hogy jelentést nyerjenek …. Ha a nyelvészet a nyelvről szól, akkor a pszicholingvisztika az agyról szól. A pszichológusoknak tehát legalább annyira meg kell tanulniuk a nyelvészetet, hogy rendelkezzenek ezzel a szisztematikus szókinccsel, és fordítva, a nyelvészeknek meg kell érteniük a kognitív folyamatokat és azok lehetséges idegi hátterét.

Az is fontos szempont, hogy a két tudományág különböző szellemi hagyományokra támaszkodik. Reber (1987) emlékeztet arra, hogy a nyelvészet esetében ez a racionalista megközelítés, ahol az érvelés az elsődleges módszer az elméleti megközelítések érvényességének értékelésére. A pszichológia számára az empirizmus jelenti az alapot, ahol a hipotézisek adatgyűjtéssel történő tesztelése a fő tudományos módszer. Ezek a meglehetősen eltérő megközelítések befolyásolják azt, ahogyan a pszicholingvisztikát általában tanítják.

Mit tanulnak a brit egyetemisták jellemzően pszicholingvisztikából?

A pszicholingvisztika definíciói és az általa érintett jelenségek köre egyértelműen kihat a tananyagtervezés kérdéseire is: mit és hogyan tanítsunk. Az Egyesült Királyság pszichológia tanszékein a pszicholingvisztika általában az utolsó éves hallgatóknak szóló választható tárgyak vagy kurzusok részeként jelenik meg, bár elemei a korábbi években felvett kognitív pszichológia kurzusokon is előfordulhatnak. Általában a hallgatók kulcsfontosságú készségek elsajátítására összpontosítanak: a kutatási bizonyítékok értékelésére; a laboratóriumi technikák megismerésére; az elméletek kialakulásának és az empirikus bizonyítékokhoz való viszonyuk megismerésére.

A Glasgow-i Egyetemen a pszicholingvisztikát a kognitív tudományokkal együtt oktatják. A hallgatók megismerkednek a kurzusokon vizsgált témák szempontjából releváns nyelvészeti fogalmakkal. Ez magában foglalja a szójelentést, a mondatfeldolgozást, a diskurzusmegértést, Így a hallgatók megismerkednek a formális szemantikával, a nyelvtani szerkezettel és a tagoláselméletekkel, valamint olyan fogalmakkal, mint a koherencia, a sémák és a diskurzusszerkezet. Az oktatandó nyelvészeti tárgyak kiválasztását az egyetemi oktatók pszichológiai kutatási programja határozza meg.

A pszicholingvisztikát az Edinburgh-i Egyetem pszichológiájában is hasonlóan közelítik meg, kognitív megközelítéssel, és különös hangsúlyt fektetnek arra, hogyan áll össze a szintaktikai szerkezet a mondatfeldolgozás során. A hallgatók elsajátítják a szintaxis és a tagolás nyelvészeti alapelveit, hogy képesek legyenek megérteni, hogyan alakulnak ki a tudományos érvek, és értékelni tudják a nyelvi feldolgozás és az általános kognitív felépítés kapcsolatát.

A pszichológia empirikus megközelítése nagy hatással van a legtöbb pszicholingvisztikai programra. Sokan kifejezetten kijelentik, hogy a hallgatóknak szánt tanulási eredmény az lesz, hogy a hallgatók képesek legyenek empirikus bizonyítékok felhasználásával érvelni a nyelvfeldolgozással kapcsolatos elméleti állításokról. Mivel a nyelvészetben kevésbé elterjedt a laboratóriumi kísérletek által jellemzett empirikus megközelítés, a nyelvészeti tanszékek a pszicholingvisztika oktatásának vagy a kapcsolódó moduloknak kifejezett részévé tehetik ezt a tudományos megközelítést. Az edinburgh-i nyelvészetben a pszicholingvisztika és a statisztika és kísérlettervezés egy-egy kitüntetéses modult is tartalmaz.

Más nyelvészeti tanszékek inkább a saját diszciplináris hagyományaikra jellemző kutatási módszerekre támaszkodnak, és bemutatják, hogyan lehet ezeket pszicholingvisztikai témák feltárására használni. A Lancaster Egyetem a nyelvi korpuszok terén meglévő erősségeire támaszkodva mutatja be, hogy a korpuszok milyen szerepet játszhatnak a pszicholingvisztikában. A Leeds a pszicholingvisztika olyan aspektusaira összpontosít, mint a nyelvi evolúció, a nyelvi patológiák és a nyelvelsajátítás, amelyek a kognitív folyamatokra nagyobb hangsúlyt fektető pszichológia kurzusokon kevésbé lennének központi témák, de a nyelvészet más területein gyakori kutatási témákat és megközelítéseket tükröznek.

Webforrások

A pszicholingvisztika oktatásához internetes források is rendelkezésre állnak a korpuszoktól az online kísérletekig, ahol a hallgatók első kézből szerezhetnek tapasztalatokat a pszicholingvisztikai kutatások számos fajtájában alkalmazott kutatási módszerekről. A Memphisi Egyetemen Roger Kreutz által működtetett kiváló nyelvpszichológiai linkek oldala nagyon értékes kaput biztosít az on-line források széles skálájához, beleértve a legfontosabb korpuszok többségét, valamint adatbázisokat, teszteket és kérdőíveket. A Yorki Egyetem pszicholingvisztikai kutatócsoportja on-line kísérletek sorát működteti, akárcsak az Edinburgh-i Egyetem Humán Kommunikációs Kutatóközpontja, amely egy olyan webportált üzemeltet, amely hozzáférést biztosít a különböző pszicholingvisztikai kutatóközpontok által különböző nyelveken végzett kísérletekhez.

Az ilyen források használata valószínűleg üdvözlendő kiegészítője lesz a jövőbeli kurzusoknak, és potenciálisan lehetővé teszi, hogy a bármely tudományterületről érkező hallgatók szélesebb körű ismereteket szerezzenek az oktatási szempontból értékes források gazdagságáról. Az internet globális elérhetősége és ezáltal a más országokból és nyelvekből származó források hozzáférhetősége segíthet a pszicholingvisztika egyik problémájának leküzdésében: az angol nyelv oktatási és kutatási tanulmányai iránti elfogultságában.

Bibliográfia

Altmann, G. (1997). A bábeli felemelkedés. Oxford: Oxford University Press.

Garnham, A. (1985). Pszicholingvisztika: Központi témák. London: Routledge.

Kintsch, W. (1984). Megközelítések a nyelv tanulmányozásához. In: T. Bever, J. Carroll & L. Miller (szerk.), Talking Minds, 107-145. Cambridge, MA: MIT Press.

Reber, A. (1987). A pszicholingvisztika felemelkedése és (meglepően gyors) bukása. Synthese,72,325-339.

Kapcsolódó linkek

A nyelv pszichológiája linkek oldala
http://www.psychologydegree.net/resources/psychology-of-language/

Pszicholingvisztikai kutatócsoport honlapjai a Yorki Egyetemen
http://www.york.ac.uk/res/prg/

University of Edinburgh Human Communication Research Centre Portal for Psychological Experiments on Language
http://www.hcrc.ed.ac.uk/

Hivatkozás erre a cikkre

Az alábbiakban a Good Practice Guide cikkekre való hivatkozás lehetséges formátumai találhatók. Ha egy folyóirat számára ír, kérjük, a cikk beküldése előtt ellenőrizze a szerzői utasításokat a teljes körű részletekért.

• MLA stílus:
  Canning, John. “Fogyatékosság és külföldi tartózkodás”. Southampton, 2004. Subject Centre for Languages, Linguistics and Area Studies Guide to Good Practice. Október 7. 2008. http://www.llas.ac.uk/resources/gpg/2241.
• Author (Date) style:
  Canning, J. (2004). “Disability and residence abroad.” Subject Centre for Languages, Linguistics and Area Studies Good Practice Guide. Retrieved 7 October 2008, from http://www.llas.ac.uk/resources/gpg/2241.