A paiute-ok, a Nevada egyes részein őshonos amerikai őslakos törzsek szájhagyománya, amelyet a terület korai fehér telepeseinek meséltek egy vörös hajú, fehér óriásokból vagy “barbárokból” álló fajról, amelyet őseik “Si-Te-Cah”-ként emlegettek. A történetet 1882-ben Sarah Winnemucca Hopkins, egy paiute indián törzsfőnök lánya írta le Life Among the Piutes című könyvében: Wrongs and Claims . Ezeket az “óriásokat” gonosznak, barátságtalannak és kannibálnak írták le. Ebben a történetben a pájutok egy nagy csatáról beszélnek, amely a ma Lovelock-barlangként ismert helyen történt, és amely a kiirtásukhoz vezetett. A 20. század elején a régészek több ezer leletet találtak ebben a barlangban, ami a helyszín hosszas feltárásához vezetett, és bizonyos feltételezésekhez vezetett, hogy a paiute-legenda valós volt.
Sarah Winnemucca, paiute író és előadó, apja és a nevadai paiute őslakosok Poito Winnemucca főnöke mellett. 1882 körül. ( Wikimedia Commons )
A “Si-Te-Cah” vagy Saiduka szó szerinti fordításban “tule-evők” az északi paiute nyelven. A tule egy rostos vízinövény, amelyet a legenda szerint az óriások tutajokba szőttek, hogy elmeneküljenek a paiute-ok támadásai elől. A tutajokat arra használták, hogy átkeljenek a Lahontan-tó maradványain, amely egy ősi tó volt, és amely az utolsó jégkorszak idején Észak-Nevada nagy részét borította. A paiute történet szerint az évekig tartó háborúskodás után a környék összes törzse összefogott, hogy megszabaduljanak a Si-Te-Cah-tól. Egy nap, amikor a törzsek levadászták az utolsó megmaradt vörös hajú óriásokat, egy barlangban kerestek menedéket. A paiutok követelték, hogy ellenségük jöjjön ki a barlangból és harcoljon, de az óriások ezt megtagadták. A törzsek koalíciója folytatta a nyilak kilövését, miközben nagy tüzet gyújtottak a barlang szájánál. A füst elűzött néhányat, akik a nyílzáporban meghaltak, míg a többiek mind élve elégtek vagy megfulladtak. Idővel a barlang bejárata beomlott, így az csak a denevérek számára volt hozzáférhető, és el volt vágva az emberi érintkezéstől.
A Lovelock-barlang, amelyet denevérbarlang, patkóbarlang, Sunset Guano Cave és Indian Cave néven is ismernek, a mai Lovelocktól, Nevadától 20 mérföldre délre található. Ez egy nagyon régi barlang, amely megelőzte az embereket a kontinensen, és az őskorban a Lahontan-tó alatt volt. 1886-ban egy John T. Reid nevű lovelocki bányamérnöknek a helyi indiánok meséltek a legendáról, akik elvitték a helyszínre, hogy bebizonyítsák a létezését. Reidnek nem sikerült azonnal régészeti ásatásokat indítania, de két bányász, James Hart és David Pugh felismerte a guanó értékét, mint a lőpor összetevőjét, és 1911-ben céget alapítottak, hogy elkezdjék kiásni. A barlangból körülbelül három és hat láb mélyen, csákányt és lapátot használva, a leletekre nemigen ügyelve lefejtettek egy guanóréteget, és mintegy 250 tonnát szállítottak belőle a San Franciscó-i Hawaiian Fertilizer Company-nak.
A Lovelock-barlang külseje ( Wikimedia Commons )
Alfred Kroebert, a Kaliforniai Egyetem antropológiai tanszékének alapítóját kereste fel Hart és Pugh, amikor jelentették, hogy őskori leleteket találtak. Ez ösztönözte a Lovelock első régészeti ásatását 1912-ben, amelyet L. L. Loud, szintén a Kaliforniai Egyetem munkatársa vezetett. A második ásatásra 1924-ben került sor, és az ásatások befejezése után Loud közreműködött egy jelentés elkészítésében, amelyet 1929-ben publikáltak. Amit L.L. Loud talált, az egyszerűen elképesztő volt. Körülbelül 10 000 régészeti leletet tártak fel, köztük szerszámokat, csontokat, kosarakat és fegyvereket. A jelentés szerint 60 átlagos magasságú múmiát tártak fel. Kacsacsalikat (a világon a legrégebbi ismert, még hozzáerősített tollakkal) és egy több mint 15 hüvelyk hosszú szandált is feltártak. Találtak egy fánk alakú követ, amelynek 365 bevágást véstek a külsejére és 52 megfelelő bevágást a belsejébe, és amelyet egyes tudósok naptárnak tartanak. Érdekes módon a további látogatások során végzett radiokarbonos kormeghatározás során i. e. 2030-ra datált növényi anyagot, i. e. 1450-re datált emberi combcsontot, i. e. 1420-ra datált emberi izomszövetet és i. e. 1218-ra datált kosárfonatot találtak. A régészek ebből arra következtettek, hogy a Lovelock-barlang emberi megszállása e kultúra által i. e. 1500-ban kezdődött. Sok régész úgy véli, hogy a Lovelock-kultúrát az északi paiutok váltották fel.
A képeken néhány kacsacsali látható, a Smithsonian Intézet Amerikai Indiánok Nemzeti Múzeumában (National Museum of the American Indian of the Smithsonian Institute). ( Ernest/Amoroso jóvoltából.)
A Lovelock-óriásokról szóló állítások valóságtartalmát illetően van némi vita. A kezdeti ásatások során arról számoltak be, hogy két vörös hajú óriás mumifikálódott maradványait találták meg – az egyik, egy 6,5 láb magas nő, a másik férfi, több mint 8 láb magas. Ilyen bizonyíték azonban nem maradt fenn. Sarah Winnemucca Hopkins könyvében, a Life Among the Piutes: Their Wrongs and Claims , nem említi az óriásokat, de “barbárokat” említ. A szkeptikusok azt állítják, hogy a temetés után a föld által okozott kémiai szennyeződés volt a valószínű oka annak, hogy a mumifikálódott maradványoknak vörös haja van ahelyett, hogy fekete lenne, mint a legtöbb indiánnak a környéken. A Nevadai Egyetemen végzett tanulmány szerint az “óriások” körülbelül két méter magasak voltak, nem pedig 8 láb magasak, ahogyan azt korábban állították.
Kép a vörös hajú óriások ellen harcoló őslakosokról a nevadai Lovelock-barlangban. ( bibliotecapleyades.net)
Mások számára a Lovelock-barlangban feltárt 15 hüvelykes szandálok elég bizonyíték arra, hogy a paiute mesék valósak. A Nevada Review-Miner 1931-ben megjelent cikkében ugyanezen év februárjában és júniusában arról számolt be, hogy a nevadai Lovelock közelében lévő Humboldt száraz tómederben két igen nagy csontvázat találtak. Az egyik 8,5 láb magas volt, és később úgy írták le, hogy az egyiptomi múmiákhoz hasonló, rágógumival borított szövetbe burkolták. A másik állítólag közel 10 láb hosszú volt. A Lovelocki óriásokra vonatkozó egyéb bizonyítékok közé tartozik egy olyan képsorozat, amely egy, a normál emberi kéz méreténél több mint kétszer nagyobb kézlenyomatot ábrázol egy barlangban lévő kőboltozaton, amelyet MK Davis és Don Monroe Bigfoot-kutatók tettek közzé 2013-ban. A perui-bolíviai határ mentén a Titicaca-tó közelében koponyákat találtak, amelyekről azt állítják, hogy vöröses hajú és hosszúkás koponyájú óriásoktól származnak. A legendák szerint az Uros indiánok nádból készült csónakokat készítettek, és a paiute-okhoz hasonlóan a Titicaca-tó szigetein éltek. Az inkák nyilvánvalóan arra kényszerítették őket, hogy így éljenek, ahogyan a paiutok ősei is tették ezt a Lahontan-tó óriásaival.
A Lovelockban talált eredeti leletek (de az óriások nem) közül sok ma a nevadai Winnemuccában található kis természettudományi múzeumban tekinthető meg. Az olyan tárgyak, mint például a kacsacsalogató csalik a washingtoni Smithsonian Múzeumban találhatók, a kosárfonatok és a csontok pedig a nevadai állami múzeumhoz tartoznak. A lelőhely régészeti szempontból azért jelentős, mert példa arra, hogy a felbukkant és tudományosan elemzett bizonyítékok megerősítik azt a legendát, amelyet a paiutok vénei évekig meséltek a törzs gyermekeinek, még akkor is, ha nem minden volt teljesen pontos és számonkérhető. A Kaliforniai Egyetem Phoebe A. Hearst Antropológiai Múzeuma 2005-ben publikált egy tanulmányt a Lovelock-barlangról, amelyben a következőket írta: “A lelőhelyen kiterjedt edényvadászat folyt, és sok anyag magángyűjteményekben maradt. A Lovelock-barlang az évek óta tartó pusztítás ellenére az észak-amerikai régészet történetének egyik legfontosabb lelőhelye”. A Lovelock-barlangot 1984-ben hivatalosan történelmi helyszínné nyilvánították.
Featured Image: A Lovelock-barlang belsejéről készült fotó, Nevada, 2013. ( Wikimedia Commons )
Morehead, Ron. “Lovelock-barlang”. Ron Morehead Lovelock-barlangi megjegyzések. 2014. augusztus 2. Hozzáférés: 2015. május 12. http://ronmorehead.com/lovelock-cave/.
“Phoebe A. Hearst Museum of Anthropology 103 Kroeber Hall, #3712 Berkeley, CA 94720 – 3712 telefonszám: 510/643 – 7649 Fax: 510/642 – 6271 Http://hearstmuseum.berkeley .edu/ 1 LOVELOCK CAVE FORMERLY KNOWNLY AS SUNSET GUANO CAVE (NV – CH – 18)”. Hozzáférés: 2015. május 12. http://hearstmuseum.berkeley.edu/blm/lovelock.pdf.
“Nagyobb ősök”. Nagyobb ősök. Hozzáférés: 2015. május 12. http://greaterancestors.com/giant-sandals-from-lovelock/.
Dover, Daniel. “Bigfoot Junction.” Bigfoot Junction. Hozzáférés: 2015. május 12. http://sasquatchresearchers.org/blogs/bigfootjunction/2015/01/19/paiutes-battle-red-haired-giants-at-lovelock-cave/.
Snyder, Michael. “Ezek az ősi hosszúkás koponyák NEM EMBEREK”. The Truth. 2014. Hozzáférés: 2015. május 12. http://thetruthwins.com/archives/these-ancient-elongated-skulls-are-not-human.
Riley, Brendan. “Tisztázni igyekeznek a kannibál óriások törzséről szóló indián mítoszt”. YesterYear Once More. 1976. Hozzáférés: 2015. május 12. https://yesteryearsnews.wordpress.com/2012/04/02/sarah-winnemucca-an-indian-princess/.
Matthews, Dana. “Egy ősi óriás kézlenyomatát találták meg egy nevadai barlangban?” The Truth. 2013. július 29. Hozzáférés: 2015. május 13. http://thetruthwins.com/archives/has-an-ancient-giant-handprint-been-found-in-a-cave-in-nevada.
Dunning, Brian. “The Red Haired Giants of Lovelock Cave.” The Red Haired Giants of Lovelock Cave. November 26, 2013. Accessed May 13, 2015. http://skeptoid.com/episodes/4390.
“Online Nevada Encyclopedia.” L.L. Loud and the Beginning of Nevada Archaeology. Accessed May 13, 2015. http://www.onlinenevada.org/articles/ll-loud-and-beginning-nevada-archaeology.
“Online Nevada Encyclopedia.” Great Basin Prehistoric Footwear. Accessed May 13, 2015. http://www.onlinenevada.org/articles/great-basin-prehistoric-footwear.
By Brian Hilliard