A lupus antikoagulánsokat (LA) az antifoszfolipid antitestek (APA) közé sorolják, bár valójában foszfolipid-kötő fehérjék, különösen a β2 glikoprotein I és a protrombin ellen irányulnak. A perzisztens LA jelenléte nagyobb összefüggést mutat a trombózissal, a terhességi morbiditással és a kiújulással, mint a szilárd fázisú vizsgálatokkal kimutatott kritérium antitestek (aCL iv & aβ2GPI). Az LA az autoantitestek heterogén csoportja, amelyeket a foszfolipid-függő véralvadási tesztekben mutatott viselkedésük alapján következtetés útján mutatnak ki, miután kizárták az emelkedett alvadási idők egyéb lehetséges okait. Az LA kimutatásához szűrő, megerősítő és keverő teszteket alkalmaznak.
A szűrő tesztek általában hígított foszfolipidet használnak az LA in vitro véralvadásgátló hatásának hangsúlyozására, amely, ha jelen van, meghosszabbítja a véralvadási időt. A szűrővizsgálatok az LA-tól eltérő okokból (pl. faktorhiány, antikoaguláns terápia) meghosszabbodhatnak, ezért minden megemelkedett szűrővizsgálatot utóvizsgálatokkal vizsgálnak, hogy segítsenek meghatározni az esetleges rendellenesség jellegét. A megerősítő vizsgálat általában a szűrővizsgálat azonos módon történő elvégzését jelenti, azzal a különbséggel, hogy a foszfolipidkoncentráció jelentősen megemelkedik. Ennek hatására a LA részben vagy teljesen elborul, és így a szűrővizsgálatnál rövidebb alvadási időhöz vezet, ami a foszfolipid-függőséget bizonyítja. A véralvadási időket arányszámokká alakítják át, hogy az analitikai variabilitás problémáit mérsékeljék. A szűrési arány ≥10%-os korrekciója a megerősített aránnyal összhangban van az LA jelenlétével, feltéve, hogy az emelkedett alvadási idő egyéb okai kizárhatók. A diagnosztikai specificitás javul, ha a szűrő- és megerősítő vizsgálatokat a teszt és a normál plazma 1:1 arányú keverékein végezzük a gátlás bizonyítása és az interferenciák csökkentése érdekében, bár az elkerülhetetlen hígítási hatás veszélyeztetheti az elemzés ezen aspektusát.
Az antitestek heterogenitása és a reagensek variabilitása legalább két, különböző analitikai elvű vizsgálat alkalmazását teszi szükségessé az elfogadható kimutatási arányok eléréséhez. Az első vonalbeli vizsgálatok a hígított Russell-viperaméreg idő (dRVVT) és az LA-reagáló APTT, amely párosítás a legtöbb klinikailag jelentős antitestet kimutatja. Laboratóriumaink e tekintetben hígított APTT-t (dAPTT) alkalmaznak, amely szilícium-dioxid-aktivátort és alacsony koncentrációjú, LA-reagáló foszfolipid-típusok összetételéből álló foszfolipidet használ. A megerősítő vizsgálat során koncentrált vérlemezke-eredetű foszfolipidet adnak hozzá. A dRVVT vizsgálat a Russell-vipera (Daboia russellii) mérgéből származó hígított FX-aktivátort, LA-reagáló foszfolipid típusok összetételéből álló foszfolipid alacsony koncentrációját és kalciumionokat használ. A megerősítő teszt azonos reagenssel történik, kivéve, hogy ugyanazt a foszfolipidkészítményt alkalmazzák magasabb koncentrációban. Minden emelkedett dAPTT & dRVVT-szűrési arányt a confirm teszt, valamint a screen és a confirm keverési tesztek fogadására reflektálnak, és értelmező megjegyzéssel közlik. A LA-val rendelkező betegek a dAPTT & dRVVT tesztek egyik vagy mindkét keverékében lehetnek posztpozitívak.