Ebben a mélységben nincs elég fény a fotoszintézishez és nincs elég oxigén a nagy anyagcseréjű állatok fenntartásához. A túlélés érdekében az élőlények lassabb anyagcserével rendelkeznek, amelyek kevesebb oxigént igényelnek; képesek hosszú ideig élni táplálék nélkül. A legtöbb táplálék vagy a fentről lehulló szerves anyagokból származik, vagy más élőlények elfogyasztásából, amelyek táplálékukat a kemoszintézis (a kémiai energia táplálék energiává történő átalakításának folyamata) útján nyerték. Az élőlények ritkás eloszlása miatt mindig van legalább némi oxigén és táplálék. Továbbá, ahelyett, hogy energiát használnának fel a táplálék keresésére, ezek az élőlények sajátos alkalmazkodással lesből támadnak a zsákmányra. Ezek az élőlények viszont a felszínről lehulló nagyméretű táplálékrészecskékre, például elpusztult halak vagy más tengeri emlősök darabjaira támaszkodnak. Bár a lehulló táplálék eltarthatja a mélytengeri élőlények populációját, mégis forráshiány léphet fel, mivel a halak középső populációja elfogyasztja a darabkákat, mielőtt lejutnának a fenékre.
Hipoxiás környezetSzerkesztés
A mélytengerben élő élőlényeknek alkalmazkodásra van szükségük, hogy megbirkózzanak a természetesen alacsony oxigénszinttel. Ezek az alkalmazkodások a kemoterápiától kezdve a mindig jelenlévő önfelfújó tüdőig terjednek.
Mélytengeri gigantizmusSzerkesztés
A mélytengeri gigantizmus kifejezés azt a hatást írja le, amelyet az ilyen mélységben való élet egyes élőlények méretére gyakorol, különösen a más környezetben élő rokonok méretéhez képest. Ezek az élőlények általában többszörösen nagyobbak, mint társaik. Az óriás izopoda (a közönséges pillebogár rokona) jól példázza ezt. A tudósok eddig csak az óriás csőféreg esetében tudtak magyarázatot adni a mélytengeri gigantizmusra. A tudósok úgy vélik, hogy ezek az élőlények azért sokkal nagyobbak, mint a sekélyebb vizű csőférgek, mert olyan hidrotermális nyílásokon élnek, amelyek hatalmas mennyiségű nyersanyagot löknek ki. Úgy vélik, hogy mivel az élőlényeknek nem kell energiát fordítaniuk a testhőmérséklet szabályozására, és kisebb az aktivitásigényük, több erőforrást tudnak a testi folyamatokra fordítani.Vannak olyan esetek is, amikor a mélytengeri élőlények abnormálisan kicsik, mint például a lámpáscápa, amely elfér egy felnőtt ember szájában.
BiolumineszcenciaSzerkesztés
A biolumineszcencia egy organizmus azon képessége, hogy kémiai reakciók révén fényt hoz létre. Az élőlények sokféleképpen használják a biolumineszcenciát: megvilágítják az útjukat, zsákmányt vonzanak, vagy elcsábítják a párjukat. Sok víz alatti állat biolumineszcens – a viperahalaktól a fényükről elnevezett zseblámpás halak különböző fajaiig. Egyes élőlények, mint például a horgászhalak, a testükből kiálló kis végtagjukban fotofórák koncentrációja található, amelyet csaliként használnak a kíváncsi halak megfogására. A biolumineszcencia az ellenséget is megzavarhatja. A biolumineszcencia kémiai folyamatához legalább két vegyi anyagra van szükség: a luciferin nevű fényt termelő vegyi anyagra és a luciferáz nevű reakciót kiváltó vegyi anyagra. A luciferáz katalizálja a luciferin oxidációját, ami fényt okoz, és egy inaktív oxiluciferint eredményez. A friss luciferint a táplálékkal vagy belső szintézissel kell bevinni.
KémoszintézisSzerkesztés
Mivel ilyen mélységekben kevés vagy egyáltalán nincs napfény, a fotoszintézis nem lehetséges módja az energiatermelésnek, így egyes élőlények előtt a dilemma áll, hogyan termeljenek maguknak élelmet. Az óriás csőféreg számára ez a válasz a baktériumok formájában érkezik. Ezek a baktériumok képesek a kemoszintézisre, és az óriás csőféreg belsejében élnek, amely hidrotermális forrásokon él. Ezek a nyílások nagyon nagy mennyiségű vegyi anyagot lövellnek ki, amelyet ezek a baktériumok energiává tudnak alakítani. Ezek a baktériumok a gazdatesttől függetlenül is képesek növekedni, és baktériumtakarókat hoznak létre a tengerfenéken a hidrotermális nyílások körül, ahol más élőlények táplálékául szolgálnak. A baktériumok kulcsfontosságú energiaforrást jelentenek a táplálékláncban. Ez az energiaforrás nagy populációkat hoz létre a hidrotermális nyílások körüli területeken, ami a tudósok számára könnyű megállóhelyet biztosít a kutatáshoz. A szervezetek a kemoszintézist a zsákmány vagy a párjuk vonzására is használhatják.