printable version
Coping Strategies
Summary prepared by Shelley Taylor in collaboration with the Psychosocial Working Group. Last revised July, 1998.
Chapter Contents
- Definition and Background
- Measurement
- Relation to SES
- Relation to Health
- Limitations
- Network Usage
- Conclusions
- Selected Bibliography
Definition and Background
Coping strategies refer to the specific efforts, both behavioral and psychological, that people employ to master, tolerate, reduce, or minimize stressful events. Two general coping strategies have been distinguished: problem-solving strategies are efforts to do something active to alleviate stressful circumstances, whereas emotion-focused coping strategies involve efforts to regulate the emotional consequences of stressful or potentially stressful events. A kutatások szerint az emberek mindkét típusú stratégiát alkalmazzák a legtöbb stresszes esemény leküzdésére (Folkman & Lazarus, 1980). Az egyik típusú stratégia túlsúlyát a másikkal szemben részben a személyes stílus határozza meg (pl. egyes emberek aktívabban megbirkóznak, mint mások), valamint a stresszes esemény típusa is; például az emberek jellemzően problémaorientált megküzdést alkalmaznak a potenciálisan kontrollálható problémák, például a munkával kapcsolatos problémák és a családdal kapcsolatos problémák kezelésére, míg a kevésbé kontrollálhatónak érzékelt stresszorok, például bizonyos típusú fizikai egészségügyi problémák inkább érzelemorientált megküzdésre késztetnek.
A megküzdési irodalomban gyakran tesznek további különbséget az aktív és az elkerülő megküzdési stratégiák között. Az aktív megküzdési stratégiák vagy viselkedési vagy pszichológiai válaszok, amelyek célja, hogy megváltoztassák magának a stresszornak a jellegét vagy azt, ahogyan az egyén gondolkodik róla, míg az elkerülő megküzdési stratégiák olyan tevékenységekbe (például alkoholfogyasztás) vagy mentális állapotokba (például elvonulás) vezetik az embereket, amelyek megakadályozzák, hogy közvetlenül foglalkozzanak a stresszes eseményekkel. Általánosságban elmondható, hogy az aktív megküzdési stratégiák – akár viselkedési, akár érzelmi jellegűek – a stresszes események kezelésének jobb módjainak tekinthetők, az elkerülő megküzdési stratégiák pedig a stresszes életeseményekre adott kedvezőtlen válaszok pszichológiai kockázati tényezőjének vagy markerének tűnnek (Holahan & Moos, 1987).
A széles körű megkülönböztetések, mint például a problémamegoldó versus érzelemközpontú vagy az aktív versus elkerülő, csak korlátozottan használhatóak a megküzdés megértéséhez, ezért a megküzdéssel és annak mérésével kapcsolatos kutatások számos specifikusabb megküzdési stratégiával foglalkoznak, amelyeket az alábbiakban a mérésről szóló részben említünk.
vissza a tetejére
Mérés
Változatos sajátos megküzdési mérések léteznek, de az utóbbi években a kutatók jellemzően két eszköz egyikét használták: a Ways of Coping (Folkman & Lazarus, 1980) vagy a COPE (Carver, Scheier, & Weintraub, 1989). A megküzdési módokat Folkman, Lazarus és munkatársaik fejlesztették ki (Folkman, Lazarus, Dunkel-Schetter, DeLongis, & Gruen, 1986). Ez egy empirikusan származtatott leltár arról, hogy az emberek milyen konkrét módon tudnak megbirkózni egy stresszes eseménnyel. Az egyéneket arra kérik, hogy jelöljenek meg vagy válaszoljanak egy konkrét stresszorra (például a környékbeli bűnözés), és jelezzék, hogy milyen mértékben használták az egyes konkrét megküzdési módszereket annak kezelésére. Az állításokra adott válaszokat ezután faktorelemzéssel elemzik, hogy azonosítani tudják a megküzdés általánosabb mintáit. Egy reprezentatív közösségi vizsgálatban, amelyben ezt a mérőeszközt alkalmazták, nyolc különböző megküzdési stratégiát azonosítottak: Konfrontatív megküzdés, szociális támogatás keresése, tervszerű problémamegoldás, önkontroll, távolságtartás, pozitív értékelés, felelősségvállalás és menekülés/kikerülés. A kutatók gyakran adnak hozzá olyan elemeket, amelyek az általuk vizsgált stresszes események sajátos megküzdési szükségleteire irányulnak. Ennek eredménye azonban az, hogy a megküzdési módok eszközt a különböző tanulmányokban sajátosan alkalmazzák, ami korlátozza az eszköz eredményeinek összehasonlíthatóságát a különböző minták és helyzetek között. Ráadásul, mivel a konkrét megküzdési stratégiákat faktorelemzéssel határozzák meg, a faktorstruktúra is változik a különböző vizsgálatokban.
A COPE fejlesztése ezzel szemben elméletileg irányított volt, és a tételeket úgy alkották meg, hogy a megküzdési stratégiák előre meghatározott készletét érintsék. A COPE állandó skálákkal és tételekkel rendelkezik, és emiatt jelenleg széles körű használatnak örvend a megküzdéssel foglalkozó kutatók körében. A COPE “vonás” formája arra kéri a válaszadókat, hogy jelöljék meg, hogyan reagálnak jellemzően a stresszes eseményekre. A COPE állapotformáját a válaszadók egy konkrét stresszorral kapcsolatban töltik ki, amelyet vagy a válaszadó, vagy a kutató jelöl meg. A COPE további előnye, hogy létezik egy megbízható és validált rövid forma (Carver, 1997).
A teljes COPE egy 60 tételből álló mérőeszköz, amely 15 faktort ad ki, amelyek az aktív versus elkerülő megküzdési stratégiákat tükrözik. A “vonásszerű” változatban a válaszadókat arra kérik, hogy értékeljék, milyen mértékben használják jellemzően az egyes megküzdési stratégiákat stresszhelyzetben. Az “állapotszerű” változatban a válaszadók azt értékelik, hogy milyen mértékben használják az egyes megküzdési stratégiákat egy adott stresszes esemény kezelésére. Az értékelés egy 4 pontos Likert-típusú skálán történik, amely a “Ezt (általában) egyáltalán nem teszem” (1) és a “Ezt (általában) sokat teszem” (4) között mozog. A mérőeszköz jó pszichometriai tulajdonságokkal rendelkezik: az alfa értékei 0,45 és 0,92 között mozognak, a teszt-reteszt reliabilitás 0,46 és 0,86 között mozog, és erős bizonyíték van a diszkrimináns és konvergens érvényességre, olyan konstrukciókkal, mint a szívósság, az optimizmus, a kontroll és az önbecsülés. A COPE skálák a következők: Aktív megküzdés (cselekvés vagy erőfeszítés a stresszor megszüntetése vagy megkerülése érdekében), tervezés (gondolkodás arról, hogyan lehet szembenézni a stresszorral, az aktív megküzdési erőfeszítések megtervezése), Instrumentális szociális támogatás keresése (segítség, információ vagy tanács keresése a teendőkkel kapcsolatban), Érzelmi szociális támogatás keresése (együttérzést vagy érzelmi támogatást kap valakitől), A konkurens tevékenységek elnyomása (az egyén figyelmének elnyomása más tevékenységekre, amelyekben részt vehetne, hogy teljesebben a stresszorral való foglalkozásra koncentrálhasson), Vallás (fokozott részvétel a vallási tevékenységekben), Pozitív újraértelmezés és növekedés (a helyzetből a legjobbat hozza ki azáltal, hogy növekszik belőle, vagy kedvezőbb fényben látja), Visszafogott megküzdés (passzív megküzdés azáltal, hogy visszatartja a megküzdési kísérleteit, amíg azok hasznot nem hoznak), Lemondás/elfogadás (annak a ténynek az elfogadása, hogy a stresszes esemény bekövetkezett és valóságos), az érzelmekre való összpontosítás és az érzelmek levezetése (az érzelmi szorongás fokozott tudatosítása, és ezzel együtt az érzelmek levezetésére vagy levezetésére való hajlam), tagadás (a stresszes esemény valóságának elutasítására tett kísérlet), mentális elvonatkoztatás (pszichológiai elvonatkoztatás attól a céltól, amelynek elérését a stresszor akadályozza, álmodozás, alvás vagy önelterelés révén), viselkedésbeli elvonatkoztatás (a stresszor által megzavart cél elérésére tett kísérlet feladása vagy az erőfeszítések visszavonása), alkohol/drogfogyasztás (az alkohol és más kábítószerek fogyasztása a stresszorból való elvonatkoztatás érdekében), és humor (viccelődés a stresszorral kapcsolatban).
vissza a tetejére
Kapcsolat a SES-hez
A megküzdési stratégiák és a SES összefüggésében nem az a kérdés, hogy van-e kapcsolat, hanem az, hogy mely megküzdési stratégiák kapcsolódhatnak a SES-hez és hogyan. Előre jelezhetnénk, hogy az elkerülő megküzdési stratégiák és esetleg az érzelemszabályozási stratégiák jellemzőbbek lesznek, minél lejjebb haladunk a SES létrán, mivel a környezetből származó fenyegetések túlterhelhetik az egyén személyes erőforrásait, vagy a környezet által okozott problémák nagyrészt ellenőrizhetetlenek; ezzel szemben minél magasabb pozícióban van valaki a SES létrán, annál valószínűbb, hogy képes lesz kontrollt gyakorolni a stresszes események felett, ami az aktív megküzdési stratégiák bevetéséhez vezet. Kétségtelenül léteznek olyan adatsorok, amelyek lehetővé tennék e hipotézisek érvényességének értékelését, de eddig csak egyet fedeztem fel. Chuck Carver újraelemezte Gail Ironson Andrew hurrikánból való felépülésre vonatkozó adathalmazát, és eredményei szerényen alátámasztják a fenti előrejelzéseket. Az Andrew hurrikán 168 túlélőjét vizsgáló tanulmányában azt találta, hogy az öntorzítás szerény negatívan korrelált az iskolai végzettséggel (-,25) és a jövedelemmel (-,25), akárcsak a tagadás (-,19, -,17), a vallás (-,29, -,32), a sztoicizmus (-,34, -,21), a gondolatok elnyomása (-,23, -,23) és az érzések elnyomása (-,16, csak az iskolázottsággal). Megjegyzendő, hogy a címkék nem illeszkednek tökéletesen a skálákhoz, amennyiben a leltárba további tételek kerültek be az adott stresszorral való megküzdés értékelésére.
A megküzdési stratégiák megértésének és mérésének jelentősége a SES és az egészség kapcsolata szempontjából nem csak az, hogy a megküzdési stratégiák megbízhatóan kapcsolódhatnak a SES-hez; a megküzdési stratégiák azért is jelentősek, mert mérséklik a stresszes események megélésének módját. Következésképpen a kutatásainkban, ha egy stresszor értékelése és az egyén megküzdési módjai valószínűleg mérséklik az arra adott válaszokat, akkor a megküzdési stratégiák mérése elengedhetetlen.
Kapcsolat az egészséggel
Mind a COPE, mind a megküzdési módok alskála megbízhatóan kapcsolódik a pszichológiai distresszhez, így az aktív megküzdési stratégiák megbízhatóan jobb érzelmi alkalmazkodást eredményeznek a krónikusan stresszes eseményekhez, mint az elkerülő megküzdési stratégiák. Ami a fizikai egészségi eredményeket illeti, az aktív versus elkerülő megküzdési stratégia HIV-szeropozitív férfiaknál jobb immunállapottal társult (Goodkin, Blaney és mtsai, 1992; Goodkin, Fuchs, Feaster, Leeka, & Rishel, 1992), herpes simplex vírussal fertőzött egyéneknél (Kemeny, 1991) és immunológiailag mediált meddőségben szenvedő férfiaknál (Kedom, Bartoov, Mikulincer, & Shkolnik, 1992). A szerostátus közlését követő tagadás alkalmazása HIV-szeropozitív meleg férfiaknál gyorsabb betegségprogresszióval járt együtt (Ironson és mtsi., 1994). A betegséggel való aktív megbirkózás kevesebb kiújulással és hosszabb túléléssel járt a melanomából (Fawzy és mtsi., 1993). Az elkerülő megküzdés alacsonyabb T-sejtszámmal és csökkent NK-citotoxicitással társult joghallgatók körében (Segerstom, Taylor, Kemeny, & Fahey, in press).
Korlátozások
Milyen mértékben különböznek a stresszorok a SES szerint, vagy amilyen mértékben ugyanazt a stresszforrást a SES különböző szintjein eltérő módon élik meg, a SES szerinti megküzdési különbségek és/vagy a megküzdési stratégiák szerepe a stressz okozta distressz vagy egészségügyi kimenetel mérséklésében nehezen értelmezhetővé válik.
Hálózati felhasználás
A COPE-t a HIV and Women Study (Taylor) tartalmazza.
vissza a tetejére
Következtetések
A megküzdési stratégiák moderátorai lehetnek a SES és az egészség kapcsolatának. Jelenleg a COPE eszközt tartják a megküzdési stratégiák legmegfelelőbb mérőeszközének széles körű használata, könnyű adhatósága és standardizált pontozási eljárásai miatt. Jelenleg csak szerény információk állnak rendelkezésre a megküzdési stratégiák és a SES kapcsolatáról. A bizonyítékok arra utalnak, hogy a megküzdési stratégiák és az egészségügyi eredmények között kapcsolat áll fenn, úgymint, hogy az elkerülő megküzdési stratégiák rosszabb egészségügyi eredményekkel járnak együtt. A további munka haszonnal összpontosíthat a megküzdési stratégiák és a SES kapcsolatára, az elkerülő megküzdési stratégiák fontosságának és jelentőségének meghatározására a SES és az egészség kapcsolatának magyarázata szempontjából (például az elkerülő megküzdési módszerek valójában megküzdési módszerek, vagy a hatékony megküzdés önszabályozási hiányosságait jelentik?), valamint annak meghatározására, hogy az aktív megküzdés vagy az érzelmi szabályozással való megküzdés pozitív (védő) erőforrásokat jelent-e a SES és az egészség kapcsolatát illetően.
Kiválasztott bibliográfia
Carver, C. S. (1997). A megküzdést szeretné mérni, de a protokoll túl hosszú: Fontolja meg a rövid COPE-t. International Journal of Behavioral Medicine, 4, 91-100.
Carver, C. S., Scheier, M. F., & Weintraub, J. K. (1989). A megküzdési stratégiák értékelése: Egy elméleti alapú megközelítés. Journal of Personality and Social Psychology, 56, 267-283.
Fawzy, F. I., Fawzy, N. W., Hyn, C. S., Elashoff, R., Guthrie, D., Fahey, J. L., & Morton, D. L. (1993). Rosszindulatú melanoma: A korai strukturált pszichiátriai beavatkozás, a megküzdés és az affektív állapot hatása a kiújulásra és a túlélésre hat évvel később. Archives of General Psychiatry, 50, 681-689.
Folkman, S., & Lazarus, R. S. (1980). A megküzdés elemzése középkorú közösségi mintán. Journal of Health and Social Behavior, 21, 219-239.
Folkman, S., Lazarus, R. S., Dunkel-Schetter, C., DeLongis, A., & Gruen, R. J. (1986). A stresszes találkozás dinamikája: Kognitív értékelés, megküzdés és a találkozás kimenetele. Journal of Personality and Social Psychology, 50, 992-1003.
Goodkin, K., Blaney, N. T., Feaster, D., Fletcher, M. A., Baum, M. K., Mantero-Atienza, E., Klimas, N. G., Millon, C., Szapocznik, J., & Eisdorfer, C. (1992). Az aktív megküzdési stílus összefügg a természetes ölősejtek citotoxicitásával tünetmentes HIV-1 szeropozitív homoszexuális férfiaknál. Journal of Psychosomatic Research, 36, 635-650.
Goodkin, K., Fuchs, I., Feaster, D., Leeka, M. A., & Rishel, D. D. (1992). Az életstresszorok és a megküzdési stílus összefügg az immunintézkedésekkel HIV-1 fertőzésben – előzetes jelentés. International Journal of Psychiatry in Medicine, 22, 155-172.
Holahan, C. J., & Moos, R. H. (1987). Kockázat, ellenállás és pszichológiai distressz: Egy longitudinális elemzés felnőttekkel és gyermekekkel. Journal of Abnormal Psychology, 96, 3-13.
Ironson, G., Friedman, A., Klimas, N., Antoni, M., Fletcher, M. A., LaPerriere, A., Simoneau, J., & Schneiderman, N. (1994). A szorongás, a tagadás és a viselkedési szándékokhoz való alacsony ragaszkodás előre jelzi a betegség gyorsabb előrehaladását a humán immundeficiencia vírussal fertőzött meleg férfiaknál. International Journal of Behavioral Medicine, 1, 90-105.
Kedem, P., Bartoov, B., Mikulincer, M., & Shkolnik, T. (1992). Pszichoneuroimmunológia és a férfi meddőség: A stressz, a megküzdés és a férfi immunológiai meddőség közötti lehetséges kapcsolat. Psychology and Health, 6, 159-173.
Kemeny, M. E. (1991). Pszichológiai tényezők, immunfolyamatok és a herpes simplex és a humán immundeficiencia vírusfertőzés lefolyása. In N. Plotnikoff, A. Murgo, R. Faith, & J. Wybran (Eds.), Stressz és immunitás (p. 199-210). Boca Raton, FL: CRC Press.
Segerstrom, S. C., Taylor, S. E., Kemeny, M. E., & Fahey, J. L. (in press). Az optimizmus és a megküzdés hatása a stresszorral kapcsolatos hangulati és immunrendszeri változásokra. Journal of Personality and Social Psychology.
vissza a tetejére