Kérdés: A sárgabarackmag valóban gyógyíthatja a rákot, ahogyan azt egyesek állítják?
A: Nem. Ez egy veszélyes kuruzsló gyógymód példája, amelyet félretájékoztatott vagy gátlástalan emberek próbálnak a kétségbeesett betegeknek beadni. Csak egy példa: 2019 októberében New Yorkban egy anya-fiú páros ellen vádat emeltek, amiért egy mérgező sárgabarackkészítményt árultak a rák hamis gyógymódjaként. A vegyvédelmi szakemberek eltávolították az otthonukban tárolt főzet tartályait.
A rákgyógyítás ötlete időről időre szárnyra kap, mivel a sárgabarackmag (a gyümölcs kemény magjában, a magnak is nevezett magban) az amigdalin nevű vegyi anyagot tartalmazza, amelyet félszintetikus formában laetrilnek neveznek. Az amygdalin megtalálható a cseresznyemagban, a mandulában és a hasonló csonthéjas gyümölcsökben (drupes) is. Az amygdalin és a laetril egyaránt hidrogén-cianidot termel a szervezetben. A hívei azt állítják, hogy ez a cianid csak a rákos sejteket öli meg, az egészséges sejteket megkíméli. A cianid azonban minden sejtre mérgező.
Egy másik tévhit az, hogy a rák a B17-vitamin hiányának következménye, és hogy az amygdalin – amelyet az ötlet hirdetői B17-vitaminnak neveznek – korrigálja a hiányt, és helyreállítja a szervezet egészségét. De soha nem volt semmilyen tudományos alapja annak, hogy az amygdalin vitamin lehet. Valójában az, hogy ekként reklámozták, csak egy trükk volt, hogy megakadályozzák, hogy az FDA (amely gyógyszernek minősítette) betiltsa az értékesítését. Mivel a vitaminok (akkor is és most is) a “kiegészítők” kategóriájába tartoztak, az amigdalint hamisan vitaminként címkézve ezt megkerülték, legalábbis egy ideig. Nincs biokémiai alapja annak az állításnak vagy akár elméletnek, hogy az amygdalin szükséges a normális anyagcseréhez.
Az amygdalin első feljegyzett alkalmazása rák “kezelésként” az Egyesült Államokban közel 100 évvel ezelőtt történt. De egyszerűen nincsenek meggyőző bizonyítékok, amelyek alátámasztanák a használatát. Bár néhány laboratóriumi vizsgálat pozitív választ sugallt az amygdalinra emberi rákos sejtvonalakban (beleértve a prosztata- és vastagbélrákot), szinte minden eredmény negatív volt. Például a Nemzeti Rákkutató Intézet által szponzorált és az 1970-es években közzétett két tanulmányban a laboratóriumi állatokba beadott rákos sejtek egyike sem reagált az amygdalinra.
A közzétett néhány humán kísérlet pedig egyáltalán nem talált semmilyen előnyt. Egy 1982-es vizsgálatban az amygdalin, amelyet 178 rákos betegnek adtak szájon át és intravénásan, nem segített stabilizálni a rákot, nem javította a rák tüneteit, és nem hosszabbította meg az életet – viszont a cianidmérgezés tüneteit okozta; néhány betegnél a vér cianidszintje megközelítette a halálos tartományt. Ráadásul egyetlen vizsgálatban sem volt kontroll (placebo összehasonlító) csoport. Nem meglepő módon nem találtunk olyan publikált klinikai vizsgálatokat, amelyekben tényleges sárgabarackmagot teszteltek volna rákos embereken.
Az FDA nem hagyta jóvá az amygdalint, és természetesen a sárgabarackmagot sem, mint rákellenes kezelést. Bár az étkezési minták jótékony hatással lehetnek az egészségre, az egyes élelmiszerek nem gyógyszerek – és egyik sem gyógyítja a rákot. Ráadásul az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság szerint háromnál több kis sárgabarackmag egyidejű elfogyasztása meghaladhatja a felnőttek cianid-expozíciójának javasolt biztonságos szintjét; 50-60 mag már halálos lehet. Valójában több olyan esetről is beszámoltak, amikor tanulmányi kereteken kívül fogyasztott sárgabarackmag mérgezést okozott, és legalább egy gyermek meghalt.
Lényeg a lényeg: A boltokban és az interneten kapható sárgabarackmagok, porok, tabletták vagy kivonatok fogyasztását erősen ellenezzük, mivel túl könnyű túllépni a biztonságos adagokat – és amúgy sincs bizonyíték a jótékony hatásra.