Mancala

iv xmlns:v=”http://rdf.data-vocabulary.org/ Főoldal :: Mancala

Bao-játékosok Zanzibárban

A mancala a világszerte játszott társasjátékok családja, amelyet néha “vetés” játéknak vagy “számolás és fogás” játéknak neveznek, ami a játékmenetet jellemzi. A mancala (منقلة) szó az arab naqala (نقلة) szóból származik, amely szó szerint “mozgást” jelent. Nem létezik egyetlen játék sem a mancala névvel; a név egy osztályozást vagy játéktípust jelent. Ezt a szót Szíriában, Libanonban és Egyiptomban használják, de nem alkalmazzák következetesen egyetlen játékra sem. A régi mankalah elnevezés egyértelműen az arab eredetre utal a szó végén lévő néma “h” betűvel. A mafaalah arab hangszer névformát is használja, ami tovább erősíti a név arab eredetét. Ami erősen befolyásolta a szubszaharai nyelveket.

A mancala szó az akan nyelvben is megtalálható. A név az ezzel a hangszerrel játszott játékok típusát írja le, nem pedig egy konkrét játékot, amit játszanak vele. A játéknak számos változata létezik különböző nevekkel.

Több mint 800 hagyományos mancala játék neve ismert, és közel 200 kitalált játékot írtak le. Egyes nevek azonban ugyanazt a játékot jelölik, míg néhány nevet több játékra is használnak.

A legnépszerűbb mancala játékok közül néhány (az elterjedési terület, a játékosok és a versenyek száma, valamint a publikációk tekintetében) a következő:

• Bao la Kiswahili – Afrika keleti partvidékén elterjedt, és a szuahéli kultúra szerves része; az egyik legnehezebben tanulható játék, mivel meglehetősen bonyolult szabályai vannak;
• Congkak – szoros változatok Dél-Ázsiában a Maldív-szigetektől a Fülöp-szigetekig, számos különböző néven ismert (pl.g. Dakon, Ohvalhu, Sungka);
• Kalah – modern játék, amelyet főként az Egyesült Államokban (ahol egyszerűen “Mancala” néven ismerik) és Európában játszanak
• Oware (awalé, awélé) – közeli változatait a Karib-térségben, egész Nyugat-Afrikában, valamint Észak-Amerika és Európa bevándorló közösségeiben játsszák;
• Toguz korgool vagy Toguz kumalak – Kirgizisztánban és Kazahsztánban játsszák, ahol a sakknál jobbnak tartják.

Általános játékmenet

A legtöbb mancala játékban közös az általános játékmenet. A játékosok azzal kezdik, hogy a játéktábla minden egyes gödrébe bizonyos számú, az adott játékra előírt magot helyeznek el. A játékosok megszámolhatják a köveiket, hogy megrajzolhassák a játék menetét. Egy forduló az összes mag eltávolításából áll egy gödörből, a magok “elvetéséből” (a következő gödrök mindegyikébe sorban elhelyezve egyet-egyet) és a játéktábla állapota alapján történő leütésből. Ebből ered az angol “count and capture” kifejezés, amelyet néha a játékmenet leírására használnak. Bár a részletek nagyban különböznek, ez az általános sorrend minden játékra érvényes.

Efelszerelés

Egy hattyú alakú maláj kongkak tábla a Malajziai Nemzeti Múzeumban

Egy toguz korgool tábla golyókkal, Kirgizisztán

A felszerelés jellemzően egy különböző anyagokból készült deszka, amelyen egy sorban elhelyezett lyukak sorakoznak, általában kettő vagy négy. Az anyagok közé tartozik az agyag és más alakítható anyagok. Egyes játékokat gyakrabban játszanak földbe ásott vagy kőbe vájt lyukakkal. A lyukakat nevezhetjük “mélyedéseknek”, “gödröknek” vagy “házaknak”. Néha a tábla végein lévő nagy lyukakat, az úgynevezett tárolókat használják a játékfigurák tartására.

A játékfigurák magok, babok, kövek, tehénhéjak, félgolyók vagy más apró, nem differenciált figurák, amelyeket a játék során a lyukakba helyeznek, illetve a lyukak körül mozgatnak.

A tábla konfigurációja a különböző játékok között, de egy adott játék változatain belül is változik; az Endodoi-t például 2×6 és 2×10 közötti táblákon játsszák. A legnagyobbak a Tchouba (Mozambik) 160 (4×40) lyukú, 320 magot igénylő táblával; és az En Gehé (Tanzánia), amelyet hosszabb sorokon játszanak, akár 50 lyukkal (összesen 2×50=100) és 400 magot használva. A legminimalistább változatok a Nano-Wari és a Micro-Wari, amelyeket a bolgár etnológus, Assia Popova hozott létre. A Nano-Wari tábla nyolc magot tartalmaz mindössze két gödörben; a Micro-Wari összesen négy magot tartalmaz négy gödörben.

Két soros táblánál a játékosok általában úgy tekintik, hogy a tábla saját oldalát uralják, bár gyakran az ellenfél oldalára is történnek lépések. Négy rangú táblánál a játékosok egy belső és egy külső sort ellenőriznek, és a játékos magjai ebben a legközelebbi két sorban maradnak, hacsak az ellenfél le nem kaparintja őket.

Cél

A legtöbb két- és háromsoros mancala-játék célja, hogy több követ üssön el, mint az ellenfél; a négysoros játékokban általában arra törekszünk, hogy az ellenfélnek ne legyen legális lépése, vagy néha arra, hogy az első sorában lévő összes bábut elüssük.

A játékos a sora elején kiválaszt egy lyukat, amelybe magokat vet, amelyeket körbe kell vetni a táblán. Ez a választás gyakran az aktuális játékos oldalán lévő lyukakra korlátozódik, valamint olyan lyukakra, amelyekben legalább egy bizonyos számú mag van.

Awale játékosok

A vetés néven ismert folyamat során egy lyukból az összes magot egyenként dobják a következő lyukakba egy, a táblát körbeölelő mozgással. A vetés találó elnevezés erre a tevékenységre, hiszen nemcsak azért, mert számos játékot hagyományosan magvakkal játszanak, hanem a magvak egyesével történő elhelyezése a különböző lyukakba a vetés fizikai aktusát tükrözi. Ha a vetés az utolsó mag bedobása után abbamarad, a játék egykörös játéknak minősül.

A többkörös vagy váltóvetés gyakori jellemzője a mancala-játékoknak, bár nem általános. A váltóvetésnél, ha a vetés során az utolsó mag egy elfoglalt lyukba kerül, a lyuk teljes tartalmát, beleértve az utoljára elvetett magot is, azonnal újra el kell vetni a lyukból. A folyamat általában addig folytatódik, amíg a vetés üres lyukban végződik. Egy másik gyakori módja a “több kör” megszerzésének, amikor az utolsó elvetett mag a kijelölt lyukban landol.

Az indiai szubkontinens számos játéka használ pussa kanawa köröket. Ezek olyanok, mint a hagyományos többkörös körök, de ahelyett, hogy a játékos az utolsó lyuk tartalmának betöltésével folytatná a mozgást, a következő lyukkal folytatja. A pussakanawa körös lépés akkor ér véget, amikor a kör közvetlenül egy üres lyuk előtt ér véget. Ha egy játékos pontmozgással fejezi be a kövét, akkor “szabad kört” kap.

Elkapás

A kör utolsó lyukba vetett lyukától függően a játékos elkaphat köveket a tábláról. Az elfogás pontos feltételei, valamint az, hogy mi történik az elfogott kövekkel, játékonként jelentősen eltérnek. Jellemzően az elfogáshoz az szükséges, hogy a vetés egy bizonyos számú követ tartalmazó lyukban végződjön, a tábla túloldalán meghatározott elrendezésű kövekből végződjön, vagy az ellenfél egy vagy több bábut tartalmazó lyukával szomszédos üres lyukban landoljon.

A másik gyakori módja az elfogásnak, hogy azokat a köveket kell elfogni, amelyek egy adott pillanatban elérnek egy bizonyos számú magot.

Egyébként számos játékban szerepel a lyukak elfoglalásának fogalma, és így egy elfoglalt lyukba vetett összes mag a játék végén ahhoz a játékoshoz tartozik, aki azt elfoglalta.

Történet

A gödörjelek feltételezhetően az ősi Gebeta (ill.e. mancala) táblák egy akszumita sztélé tövében, Axum, Etiópia

A játék legkorábbi bizonyítékai közé tartoznak a Matara (Eritrea) és Yeha (Etiópia) akszumita területein talált cseréptábla töredékek és több sziklavágás, amelyeket a régészek a Kr. u. 6-7. századra datálnak; a játékot valószínűleg a seglai Giyorgis említette a 14. századi Ge’ez szövegében, az Ég és Föld misztériumai című művében, ahol egy qarqis nevű játékra utal, amely kifejezés a Ge’ezben a Gebet’a (mancala) és a Sant’araz (modern sent’erazh, etióp sakk) kifejezésre egyaránt használatos. A játék egyes aspektusainak a mezőgazdasági tevékenységhez való hasonlósága és az, hogy nincs szükség speciális felszerelésre, azt az érdekes lehetőséget vetíti fel, hogy a játék a civilizáció kezdeteire tehető; azonban kevés igazolható bizonyíték van arra, hogy a játék régebbi lenne, mint körülbelül 1300 év. Néhány állítólagos bizonyíték az egyiptomi Kurna templom graffitijéből származik, amint arról Parker 1909-ben és Murray A History of Board-Games Other Than Chess című művében beszámolt. Úgy tűnik azonban, hogy e graffitik pontos datálása nem áll rendelkezésre, és azok a minták, amelyeket a modern tudósok találtak, általában inkább a római világban elterjedt játékokra hasonlítanak, mint a mancalára.

Bár a játék zsebekben létezett Európában – feljegyzések szerint már a 17. században játszották kereskedők Angliában -, a legtöbb régióban sosem vált igazán népszerűvé, kivéve a balti térségben, ahol egykor nagyon népszerű játék volt (“Bohnenspiel”), és Boszniában, ahol Ban-Ban néven még ma is játsszák. Mancalát találtak Szerbiában, Görögországban (“Mandoli”, Kikládok) és egy távoli dél-németországi kastélyban (Schloss Weikersheim) is.

Az Egyesült Államokban nagyobb a mancala-játékos népesség. A Warra nevű hagyományos mancala-játékot még a 20. század elején is játszották Louisianában, a Kalah nevű kereskedelmi változat pedig az 1940-es években vált népszerűvé. A Zöld-foki szigeteken a mancala “ouril” néven ismert. A szigeteken játsszák, és a zöld-foki szigeteki bevándorlók hozták az Egyesült Államokba. A mai napig játsszák az új-angliai zöld-foki közösségekben.

Pszichológia

A többi társasjátékhoz hasonlóan a mancala játékok is pszichológiai tanulmányokhoz vezettek. Retschitzki az awalé játékosok által használt kognitív folyamatokat tanulmányozta. Restchitzki néhány, a memóriára és a problémamegoldásra vonatkozó eredményét Fernand Gobet nemrégiben szimulálta a CHREST számítógépes modellel. De Voogt a Bao játék pszichológiáját tanulmányozta.

• A mancala játékok listája