“Tudod, hogy ki vagyok én?” Ezt a kérdést Polikárpnak, a nagy ősegyházi püspöknek tették fel. Polikárp a végsőkig hűséges volt, és egyike volt a hit korai mártírjainak. És volt egy érdekes találkozása a korai egyház egy másik nagyon ismert alakjával, aki nem a jó dolgairól, hanem a rossz dolgairól ismert.
Ez az alak láthatóan szintén nagyon imponált magának. Egy alkalommal találkozott Polikárpussal. Odament Polikárphoz, egyenesen a szemébe nézett, és azt mondta: “Tudod, ki vagyok én?”. Polikárp nem tűrte ezt a pózolást. Visszanézett a szemébe, és gyorsan visszavágott: “Igen, nagyon jól ismerlek, te az ördög elsőszülött fia”. Ez az alak Marcion volt. Ő egy jól ismert eretnekvezér, vagyis egy eretnekség megalapítója volt.
Markcion születési éve ismeretlen; a becslések Kr. u. 85-től egészen 110-ig terjednek. Azt tudjuk, hogy halála 160 körül következett be. Egy törökországi püspök fia volt. Marcion nyilvánvalóan a hajózással foglalkozott, és nagyon jól kereste a kenyerét. Körülbelül 140 körül Rómába ment. Befolyást akart vásárolni az egyházban, ezért jelentős összeget – egy becslés szerint húszezer érmét – adott át a római egyháznak. Az egyházi tisztviselők azonban már korán látták, hogy nem jó ember, és ez nem jó irány az egyház számára, ezért gyorsan kiátkozták, és elküldték azzal a húszezer érmével együtt.
Mi volt Marcion tanítása, ami annyira problémás volt? Marcion bevásárolt Platónnak abból az elképzeléséből, hogy az anyag rossz, és ezért az Ószövetség Istenét, a világot teremtő Istent nem tudta megemészteni. Marcion gondolkodásában távolságot kellett tartani Isten és az anyag között, ezért az Ószövetség teremtő Istene nem volt igazi Isten, vagy Ő egy kisebb Isten volt. Ennek eredményeként Marcion lényegében az egész Ószövetséget leírta. Leírta azokat az újszövetségi könyveket is, amelyek nagymértékben függenek az Ószövetségtől. A négy evangélium közül igazából csak Lukácsot kedvelte. A levelek közül pedig Pétert és a Zsidókhoz írt leveleket biztosan nem szerette. Marcion kánonja – az ő felfogása arról, hogy mi Isten kinyilatkoztatása számunkra – egy nagyon rövid kánon volt. Lukácsból és Pál tíz leveléből állt, és még akkor is visszanyúlt Pál néhány leveléhez, és kimetszette néhány tanítását.
Markion kánonjának valójában volt egy pozitív mellékhatása: eretnek tanítása arra késztette az egyházat, hogy elgondolkodjon a kánonról. A második század végére az egyház megfogalmazta az Ószövetség kánonját, nagyrészt Marcionra és az ő eretnekségére adott válaszként. Az egyház válaszolt Marcion Krisztusról alkotott nézetére is. Nyilvánvaló, hogy Marcionnak nem volt jó véleménye a megtestesülésről – mivel becsmérelte az anyagi világot, tagadta Krisztus valódi emberségét. Az olyan egyházatyák, mint Iréneusz és Tertullianus, ezen a téren is nekimentek Marcionnak.
Szóval: “Tudod, ki vagyok én?”. Igen, Polikárp tudta, hogy ki ő, és Polikárp tudta, hogy rosszat tesz az egyháznak.