Margaret Fuller, teljes nevén Sarah Margaret Fuller, férjezett neve Marchesa Ossoli, (született 1810. május 23-án, Cambridgeport, Massachusetts, USA – meghalt 1850. július 19-én a tengeren Fire Islandnél, New Yorkban), amerikai kritikus, tanár és írónő, akit kortársai ízlésének civilizálására és életének gazdagítására tett erőfeszítései tesznek jelentőssé az amerikai kultúra történetében. Különösen a Woman in the Nineteenth Century (1845) című mérföldkőnek számító könyve miatt emlékeznek rá, amely a nők társadalomban elfoglalt helyét vizsgálta.
Fuller rendkívül koraérett gyermek volt. Apja szigorú gyámsága alatt bőven kompenzálta a korabeli nők számára elérhetetlen formális oktatást; ám bár igen korán széles körű műveltségre tett szert, a megterhelés tartósan károsította egészségét.
Az apja 1835-ben bekövetkezett halála után anyagi nehézségektől sújtva 1836-37-ben Bronson Alcott bostoni Temple Schooljában, 1837-39-ben pedig a Rhode Island-i Providence-ben tanított. 1839-ben kiadta Eckermann Beszélgetések Goethével című művének fordítását; legkedvesebb, de soha be nem fejezett terve Johann Wolfgang von Goethe életrajza volt. Fuller ebben az időszakban számos fontos barátságot kötött, többek között Ralph Waldo Emersonnal, Elizabeth Peabodyval, William Ellery Channinggel és Orestes Brownsonnal. 1840 és 1842 között a transzcendentalisták által indított The Dial című folyóirat szerkesztője volt. Verseket, recenziókat és kritikákat írt a negyedéves folyóiratba.
Bostonban öt télen át (1839-44) “beszélgetőórákat” vezetett nőknek irodalomról, nevelésről, mitológiáról és filozófiáról, mely vállalkozásban káprázatos vitaindítónak számított. Vallott célja “a gondolkodás rendszerezése” volt; általánosabb értelemben a nők életének gazdagítására és a társadalomban elfoglalt helyük méltóbbá tételére törekedett. Ugyanez a cél vezérelte őt a Woman in the Nineteenth Century (A nő a tizenkilencedik században) című feminista traktátus megírásakor, amely egyszerre volt a politikai egyenlőség követelése és a nők érzelmi, intellektuális és szellemi kiteljesedésének lelkes kérése. Ezt 1845-ben Horace Greeley adta ki, aki már 1843-ban (1844) csodálta Summer on the Lakes című művét, az Illinois és Wisconsin határvidéki életéről szóló éleslátó tanulmányt.
A Nő a tizenkilencedik században című könyvében Fuller arra ösztönzi a fiatal nőket, hogy törekedjenek nagyobb függetlenségre az otthontól és a családtól, és ezt a függetlenséget az oktatás révén érjék el. Megveti azt a felfogást, hogy a nőknek meg kell elégedniük a házimunkával, ehelyett azt javasolja, hogy a nőknek hagyni kell, hogy kiteljesítsék személyes lehetőségeiket azáltal, hogy olyan munkát végeznek, amely vonzó számukra: “Legyenek tengerészkapitányok, ha akarnak”. A Nő a tizenkilencedik században továbbá a nőkkel szemben igazságtalan tulajdonjogi törvények reformját szorgalmazta – ez sokfelé ellentmondásos és népszerűtlen elképzelés volt. A könyvben a házasságról, valamint a férfiak és nők közötti kapcsolatokról szóló példátlan és őszinte viták szintén sokakat megbotránkoztattak. A könyv első kiadása egy hét alatt elfogyott, és heves vitát váltott ki, felhívva a nemzet figyelmét a nők jogainak kérdéseire.
1844-ben Fuller irodalmi kritikus lett Greeley újságjánál, a New York Tribune-nál. Bátorította az amerikai írókat, és keresztes hadjáratot folytatott a társadalmi reformokért, de a modern európai irodalom tolmácsolójaként vélte legnagyobb teljesítményét.
Mielőtt 1846-ban Európába hajózott, néhány esszéje Papers on Literature and Art címmel jelent meg, ami biztosította a szívélyes fogadtatását angol és francia körökben. Amerika első női külföldi tudósítójaként a Tribune számára számolt be utazásairól; a “leveleket” később az At Home and Abroad (1856) című kötetben adták ki. 1847-ben Olaszországban telepedett le, és megragadta az olasz forradalmárok ügye, akiket Giuseppe Mazzini vezetett, akivel korábban Angliában találkozott. Megismerkedett egy elszegényedett olasz nemessel és lelkes republikánussal, Giovanni Angelo Marchese Ossolival is. Titokban házasodtak össze, állítólag 1849-ben. A köztársaság leverése után a pár Rietibe, majd Firenzébe menekült, ahol Fuller megírta a forradalom történetét. 1850 közepén férjével és kisfiával, Angelóval az Egyesült Államokba hajózott. Mindannyian odavesztek egy hajótörésben a New York-i Fire Islandnél, és velük együtt elveszett a forradalom kéziratos története is.