Mark Bradford a városi élet eldobott anyagaival foglalkozik, amelyek gyakran az informális gazdasági rendszerek maradványai, amelyek a belvárosban szükségszerűen keletkeznek. Bradford Los Angelesben nőtt fel, egy fodrászcsalád fiaként. Már korán felhasználta a szalonok körül található anyagokat, többek között a tartós hajfestékekhez használt papírtéglalapokat, hajcsavarókat és hajfestékeket. Idővel művészeti tevékenysége a nyomtatás és a kollázs iránti folyamatos érdeklődése mellett videóra, installációkra és fotókra is kiterjedt. Bradford így jellemzi munkásságát: “Gondolj az összes fehér zajra odakint az utcákon: az összes csipogó és harsogó kultúra – mobiltelefonok, erősítők, krómozott kerekek és szintetizátorok. Sok ilyen energiát veszek át a munkáimban, a plakátokból, amelyek a beragasztott és a múltbeli dolgok emlékeként működnek. Ha lehámozod a papírrétegeket, olyan, mintha táblákon keresztül olvasnád az utcákat.”
A (Untitled) a.k.a. Gwen, 2005-6-ban Bradford egy árnyalt rácshálót alakít ki, amely egy várostérkép energikus és gyakran őrült topológiáját idézi. A formális modernista rács finom ceruzamunkája vagy precíz festése helyett a mű szépségszalonok selyempapírjából, szórólapokból, valamint állások, ügyvédek és egyéb szolgáltatások hirdetéseiből készült, amelyeket Bradford Los Angeles dél-középső részén található műtermét körülvevő városrészekben helyeztek el. Ezeknek az anyagoknak az alkalmazása közben Bradford fizikailag is kölcsönhatásba lép a munkával – csiszolja, tépi, fehéríti és időjárásnak teszi ki a felületet. Bradford efemer anyagai nem csak a kültéri táblák és hirdetőtáblák kopottságát viselik, hanem felfedik ideiglenes állapotukat is, mint olyan tárgyakat, amelyek az őket foglalkoztatók igényei szerint változnak. Gyakorlatának leírásakor Bradford Michel Laguerre The Informal City (Az informális város) című művéből idézett: “Az informális aréna olyan rejtett teret biztosít, ahol meg lehet állni, hogy a várost mint a mindennapi gyakorlat társadalmi laboratóriumát olvassuk”.