MAVEN Team Blog
A Mars légköri veszteségének nyomon követése az időben: a három ördög
Rob Lillis a Kaliforniai Egyetem Berkeley Űrtudományi Laboratóriumának kutatófizikusa, a MAVEN tudományos csapat tagja és a Solar Energetic Particle műszer helyettes vezetője.
Miért nem lakható már a Mars felszíne?
Egyszerű kérdésnek hangzik, igaz? Ez a kilenc szó azonban a bolygótudomány egyik legbosszantóbb kérdését foglalja magában. Ma már elsöprő bizonyítékok vannak arra, hogy a Mars egykoron olyan hely volt, ahol folyékony víz áramlott a felszínen, és így az általunk ismert élet – legalábbis epizodikusan – virágozhatott. A Mars körül keringő űrszondák elágazó völgyhálózatokat azonosítottak, amelyeket valószínűleg az esővíz vagy a hóolvadás vájt ki. Az űrszondák ősi patakmedreket jártak be, és olyan ásványokat találtak, amelyek csak hosszú évek alatt alakulhattak ki a víz alatt. Az ilyen stabil felszíni vízhez azonban a mai ~7 millibarnál (<1%-a a földi nyomásnak) sokkal magasabb légköri felszíni nyomás szükséges, hogy megakadályozza a párolgást és az üvegházhatást okozó felmelegedést.
Hová tűnt ez az ősi légkör? Ha mind visszaszívódott volna a kéregbe, akkor a felszínen vagy annak közelében bőséges mennyiségű karbonátos ásványi anyagnak kellene lennie. A Marsot Föld körüli pályáról vizsgáló kiterjedt kutatások azonban nagyon kevés karbonátot mutattak ki, közel sem eleget ahhoz, hogy az összes elveszett szén-dioxidot figyelembe vegyék. Az egyetlen másik magyarázat: A légkör évmilliárdok alatt kiszökött az űrbe. De hogyan történhetett ez? Milyen fizikai folyamatok vezették a szökést? Hogyan változott az idő múlásával, ahogy a napsugárzás és a napszél megrázta a Mars légkörét, amely nem rendelkezett a globális mágneses mező védelmével? És ami a legfontosabb, mennyi légkör szökött ki a Mars története során?
További blogbejegyzések megtekintése ”
