Maya (illusion)

World Psychology:Psychology by Country · Psychology of Displaced Persons

Hinduism

Psychology and Hinduism · Hindu

Hindu psychology ·

Hindu philosophy

Reincarnation · Moksha

Karma · Puja · Maya

Samsara · Dharma

Vedanta ·

Yoga · Ayurveda

Yuga · Vegetarianism

Bhakti · Hindu Idealism

Scriptures

Upanishads · Vedas

Brahmana · Bhagavad Gita

Ramayana · Mahabharata

Purana · Aranyaka

Shikshapatri · Vachanamrut

Májá a hinduizmusban

A hinduizmusban a moksha (a lélek megszabadulása a halál és az újraszületés körforgásából) eléréséhez át kell látni a máját – az ahamkar (én-tudat) és a karma a máját megkötő erők részének tekinthető. A máját úgy tekintik, mint a fenomenális világegyetemet, egy kisebb valóság-lencsét, amely az egyetlen Brahman fölé helyeződik, ami arra késztet bennünket, hogy a fenomenális kozmoszt valóságosnak gondoljuk. Mayát a hinduizmus Isteni Anya (Devi) koncepciójának részeként is megjelenítik. A ‘Devi Mahatmyam’ című hindu szentírásban Mahamaya (Nagy Maya) állítólag eltakarja Visnu szemét a Yoganidra (Isteni Alvás) során a létezés ciklusai alatt, amikor minden eggyé oldódik. Mahamaya felszólításával, hogy engedje el illuzórikus hatalmát Visnu felett, Brahmának sikerül elérnie, hogy Visnu segítsen neki két démon, Madhu és Kaitabh megölésében, akik Visnu alvó formájából manifesztálódtak. Shri Ramakrishna gyakran beszélt Maya anyáról, és a mély hindu allegóriát összekapcsolta azzal az elképzeléssel, hogy a Maya egy kisebb valóság, amelyet le kell győzni, hogy az ember képes legyen felismerni valódi Énjét.

Maya a hindu filozófiában

Az Advaita Vedanta filozófiában a maya az a korlátozott, tisztán fizikai és mentális valóság, amelybe mindennapi tudatunk belegabalyodott. A máját illúziónak, az igazi, egységes Én – a Brahman néven is ismert Kozmikus Szellem – fátyolának tartják. A májá fogalmát az upanisadok néven ismert hindu szentírásokban fejtették ki. Számos filozófia vagy vallás igyekszik “áttörni a fátylat”, hogy megpillanthassa a transzcendens igazságot, amelyből a fizikai valóság illúziója ered, abból az elképzelésből merítve, amely először a Védánta hindu áramlatában kelt életre. A maja sem nem igaz, sem nem valótlan. Mivel Brahman az egyetlen igazság, a Maya nem lehet igaz. Mivel a Májá okozza az anyagi világ megjelenését, nem lehet valótlan. Ezért a Maya leírhatatlan. Két alapvető funkciója van – az egyik, hogy elfedje Brahmant, és elrejtse elménk elől. A másik, hogy Brahman helyett az anyagi világot jelenítse meg. Ő elpusztítható. Gondoljunk egy kötél illúziójára, amelyet kígyóként tévesztenek össze a sötétségben. Ahogy ez az illúzió megsemmisül, amikor a kötélről való igaz tudást észleljük, hasonlóképpen a Májá is megsemmisül az ember számára, amikor transzendentális tudással érzékeli Brahmant. Egy metaforát is adnak – amikor a Brahman tükröződése a Mayára esik, Brahman Istenként (a Legfelsőbb Úrként) jelenik meg. A pragmatikus szinten, ahol a világot igaznak tekintik, a Maya a Legfelsőbb Úr isteni mágikus erejévé válik, hogy megteremtse és uralja a világot. Maya Isten jámbor szolgája. Istent nem köti meg a Maya, ahogyan egy mágust sem illúzióba ringatja a saját varázsereje. Ezért Isten maga a Boldogság. A megvilágosulatlan dzsívák azonban Maya szolgái, ezért nyomorúságban élnek.

A hinduizmusban a Mayát át kell látni ahhoz, hogy elérjük a mokshát (a lélek megszabadulása a szamszára körforgásából) -ahamkar (én-tudat) és a karma a Maya kötőerőinek részének tekintik. A máját úgy tekintik, mint a fenomenális univerzumot, egy kisebb valóság-lencsét, amely az egyetlen Brahman fölé helyeződik, ami arra késztet minket, hogy a fenomenális kozmoszt valóságosnak gondoljuk.

Sri Sankaracharya

A Legfelsőbb Én (vagy Végső Valóság), aki a Tiszta Tudatosság, önmagát az Énlét (azaz az “én”-tudattal való létezés) által érzékelte. Felruházta magát az “Én” névvel. Ebből keletkezett a különbözőség alapja.
Ő valóban két részből áll, ami miatt a kettő férfivá és feleséggé válhatott. Ezért ezt a teret mindig teljesen kitölti a nő (vagy a női princípium) biztosan.
És Ő, ez a Legfelsőbb Én gondolta (vagy tükrözte). Innen születtek az emberi lények. Így mondják az upanisadok a bölcs Yajnavalkya feleségének tett kijelentésén keresztül.
A boldogság hosszú időn át tartó megtapasztalásából a Legfelsőbb Énben egy bizonyos mély alváshoz hasonló állapot keletkezett. Ebből az (állapotból) született a Májá (vagy a Legfelsőbb Én illuzórikus ereje), ahogyan álom keletkezik alvás közben.
Ez a Májá a Valóság vagy az irrealitás jellemzői nélkül (vagy attól eltérően), kezdet nélkül, és attól a Valóságtól függ, amely a Legfelsőbb Én. Ő, aki a Három Guna (a természet tulajdonságai vagy energiái) formájában van, hozza létre az Univerzumot mozgatható és mozdíthatatlan (objektumokkal).
A Maya láthatatlan (vagy az érzékek által nem tapasztalható). Hogyan hozhat létre olyan dolgot, ami látható (vagy az érzékek által tapasztalt)? Hogyan lehet itt egy látható ruhadarabot láthatatlan természetű szálakból előállítani?
Mint ahogyan egy jó ruhadarabra a nemzőfolyadék kibocsátása történik az álombeli közösülés élménye miatt, a ruhadarab szennyeződése ébredéskor valóságosnak látszik, míg a közösülés nem volt valóságos, a férfi az álomban valóságos volt (míg) a nő nem volt valóságos, és a kettő egyesülése hamis volt (de), a nemzőfolyadék kibocsátása valóságos volt, így történik ez a szóban forgó dologban is.
A Maya tehát láthatatlan (vagy érzékszervi érzékelésen túli). (De) ez a világegyetem, amely a hatása, látható (vagy érzékszervekkel érzékelhető). Ez lenne a Májá, amely a maga részéről az öröm termelőjévé válik a saját pusztulása által.
Mint az éjszaka (vagy sötétség), a Májá rendkívül leküzdhetetlen (vagy rendkívül nehezen érthető). Természetét itt nem érzékeljük. Még akkor is, amikor a bölcsek figyelmesen megfigyelik (vagy vizsgálják), eltűnik, mint a villám.
A Maya (az illuzórikus erő) az, amit a Brahmanban (vagy a Végső Valóságban) kapunk. Az avidya (vagy nemtudás vagy lelki tudatlanság) állítólag a dzsívától (az egyéni lélektől vagy az individualizált tudattól) függ. Az elme az a csomó, amely összeköti a Tudatot és az anyagot.
A fazék, vagy edény, vagy kunyhó, vagy fal által körülzárt térnek többféle elnevezése van (pl.,fazék tér, edény tér stb.). Ugyanígy az itt Avidya (vagy nemtudás) által lefedett Tudatot (vagy az Én-t) dzsíva (az egyéni lélek) néven emlegetik.
Az ellenvetés: Valóban, hogyan válhatna a tudatlanság takaróvá (vagy elhomályosító tényezővé) Brahman (vagy a Legfelsőbb Lélek) számára, aki a Tiszta Tudatosság, mintha az éjszakából eredő sötétség (elrejtő tényezővé) válna az önmagát világító Nap számára?
Mint ahogy a Napot a napsugarak által létrehozott felhők elrejtik, de bizonyára a nap jellegét nem takarják el ezek a módosított sűrű felhőgyűjtemények, úgy az Én, bár tiszta, (vagy fedetlen), hosszú időre el van fátyolozva a tudatlanság által. De a Tudatosság ereje az élőlényekben, amely ebben a világban megalapozott, nem fátyolos.

A Májá megértése a Bhagavad Gítá versein keresztül

Bhagavad Gítá, 14. fejezet, 3. vers: “Az én méhem a nagy Természet (Prakriti vagy MAYA). Abban helyezem el a csírát (az élet embrióját). Onnan születik minden lény.”

Bhagavad Gítá, 14. fejezet, 4. vers “Bármilyen formák születnek is, ó Ardzsuna, bármilyen méhben, a nagy Brahmá (Természet) az ő méhük, és én vagyok a magot adó atya.”

Magyarázat: A három minőségből (Sattwa, Rajas és Tamas) álló Prakriti (Természet) minden lény anyagi oka.”

A nagy Prakritibe helyezem a magot Brahma (a teremtő, más néven Hiranyagarbha, vagy Ishwar, vagy a feltételes Brahman) születéséhez; és a mag minden lénynek életet ad. Brahmá (a teremtő) születése szüli a lények születését.

Az ősi Természet (prakriti) szüli Brahmát, aki minden lényt teremt.

(Én vagyok az apa; az ősi Természet az anya).

Bhagavad Gítá, 13. fejezet, 26. vers: “Bárhol születik egy lény, akár mozdulatlan, akár mozgó, tudd meg te, Ardzsuna, hogy az a mező és a mező tudója közötti egyesülésből származik”. (Purusha a mező tudója; Prakriti a mező; Siva a mező tudójának másik neve és Shakti a mező; Szellem a mező tudójának másik neve és az Anyag (Prakriti) a mező).

Bhagavad Gítá, 7. fejezet, 4. vers: “Két Saktival vagyok felruházva, nevezetesen a felsőbb és az alsóbbrendű természettel; a mező és annak tudója (a szellem a mező tudója; az anyag a mező.) Ezt a kettőt egyesítem.”

Bhagavad Gítá 7. fejezet, 4. vers, 6. vers: “Ismerd meg ezt a kettőt – az én magasabb és alacsonyabb természetemet – mint minden lény méhét. Ezért én vagyok az egész világegyetem forrása és feloldása.”

Bhagavad Gítá, 13. fejezet, 29. vers. “Az látja, aki látja, hogy minden cselekvést egyedül a természet végez, és hogy az Én a cselekvés nélküli.”

(Az Én a csendes tanú).

Bhagavad Gítá, 9. fejezet, 17. vers: “Én vagyok e világ atyja, az anya, a cselekedetek gyümölcsének kiosztója és a nagyapa; az egyetlen megismerendő dolog, a megtisztító, a szent egyszótag (AUM), valamint a Rg, a Sama és a Yajur Védák”.

Maya a hindu mitológiában

Maya egy aszura neve is, aki Lanka urának, Ravana apósa és Mandodari apja volt. Ő Vishwakarma, az istenek égi építészének archnemezise. Tudása és képességei összeegyeztethetők Vishwakarmával. Amikor Hanumán elpusztította Lankát, a démonok királya, Maya volt az, aki újra helyreállította a szigetország szépségét.

Maya mint istennő

A hinduizmusban Mayát Laksmi, az isteni istennő egyik formájának is tekintik. Leghíresebb magyarázata a Devi Mahatmyamban látható, ahol Mahamaya néven ismert.

Lényegében Mahamaya (a nagy Maya) egyszerre vakít el minket a káprázatban (moha) és rendelkezik azzal a hatalommal, hogy megszabadítson minket tőle. A Brahmanra, a monista hinduizmus egyetlen isteni alapjára és lényegére helyezett Mayát egynek képzelik el Laxmival, Durgával, stb. Egy nagy modern (19. századi) hindu bölcs, aki gyakran beszélt úgy a Mayáról, mint ami azonos a hinduizmus Shakti-elvével, Shri Ramakrishna volt.

A ‘Devi Mahatmyam’ hindu szentírásban Mahamaya (Nagy Maya) állítólag a létezés ciklusai alatt, amikor minden eggyé oldódik, eltakarja Visnu szemét a Yoganidra (isteni alvás) során. Mahamaya felszólításával, hogy engedje el illuzórikus hatalmát Visnu felett, Brahmának sikerül elérnie, hogy Visnu segítsen neki két démon, Madhu és Kaitabh megölésében, akik Visnu alvó formájából manifesztálódtak. Sri Ramakrishna Paramahamsa gyakran beszélt Maya anyáról, és a mély hindu allegóriát összekapcsolta azzal az elképzeléssel, hogy a Maya egy kisebb valóság, amelyet le kell győzni, hogy az ember képes legyen felismerni valódi Énjét.

Maya a buddhizmusban

Lásd még: Valóság a buddhizmusban

A buddhista gondolkodásban a világ valóságának kérdésével kapcsolatban számos nézet létezik. A tibeti hagyomány egyes iskolái, amelyek a dzogcsen tanát vallják, azt állítják, hogy a világ illuzórikus, mint egy álom.

A majával analóg fogalmak

Platón egyes dialógusai is tartalmaznak a majára emlékeztető gondolatokat, különösen a híres “A barlang allegóriája”.

A La vida es sueño (“Az élet egy álom”) a spanyol barokk drámaíró, Calderón de la Barca darabja, amely az ifjú Buddha legendájából, valamint Barlaam és Josafát legendájából származik.Calderón a katolikus ellenreformáció álláspontjáról kiindulva vizsgálja a szabad akarat és az erkölcsös viselkedés fogalmát az illúzió világában.

Arthur Schopenhauer a “Maya fátyla” kifejezést használja A világ mint akarat és ábrázolás fogalmának leírására.

A Csodák tanfolyama az érzékelt világot illúziónak tekinti. Metafizikája közel áll az Advaita Vedantához.

A keresztény tudomány azt tanítja, hogy a fizikai világ “tévedés”, és a valóság valójában teljesen spirituális.

A koncepciónak számos adaptációja és utalása van a populáris kultúrában, különösen A Mátrix-trilógiában.

From a Proto-Indo-Iranian *māyā, cognate to Avestan māyā with an approximate meaning of “miraculous force”, of uncertain etymology, either from a root may- “exchange”, or from a root mā- “measure”, among other suggestions; Mayrhofer, EWAia (1986-2001), s.v.

J. Gonda, Four studies in the language of the Veda, Disputationes Rheno-Traiectinae (1959), pp. 119ff, 139ff., 155ff., 164ff.

This article seems to be biased or has no references.
You can help the Psychology Wiki by citing appropriate references.
Please see the relevant discussion on the talk page.