Klinikai információk
Az inzulinszerű növekedési faktor 1 (IGF1) egy 70 aminosavból álló polipeptid (molekulatömeg kDA; Uniprot Accession P05019 ). Az IGF1 az inzulinnal nagy homológiával rendelkező, szorosan rokon növekedési faktorok családjának tagja, amelyek a nagyon homológ tirozin-kináz receptorok megfelelő csoportján keresztül jeleznek.Az IGF1-et számos szövet termeli, de a máj a fő forrása a keringő IGF1-nek. Az IGF1 a növekedési hormon (GH) anabolikus és növekedést elősegítő hatásainak fő közvetítője. Az IGF1-et IGF-kötő fehérjék szállítják, különösen az inzulinszerű növekedési faktor-kötő fehérje 3 (IGFBP3), amely az IGF1 biológiai hozzáférhetőségét és felezési idejét is szabályozza. A nem komplex IGF1 és az IGFBP3 felezési ideje (t1/2) rövid, 10, illetve 30-90 perc, míg az IGFBP3/IGF1 komplex sokkal lassabb, 12 órás t1/2-vel ürül ki.
Az IGF1 és az IGFBP3 szekréciós mintázatai egymást utánozzák, mivel szintézisüket a GH szabályozza. A GH-szekrécióval ellentétben, amely pulzáló és jelentős napszakos ingadozást mutat, az IGF1 és IGFBP3 szintek csak kisebb ingadozásokat mutatnak.Az IGF1 és IGFBP3 szérumszintek ezért a GH-termelés és a szöveti hatás stabil és integrált mérését jelentik.
Az alacsony IGF1 és IGFBP3 szintek GH-hiányban vagy GH-rezisztenciában figyelhetők meg. Ha ezek az állapotok gyermekkorban alakulnak ki, rövid termetet eredményeznek.
A gyermekkori GH-hiány lehet elszigetelt rendellenesség vagy társulhat más hipofízis-hormonok hiányával. Az utóbbi esetek egy része agyalapi mirigy- vagy hipotalamusztumorok következménye lehet, vagy a gyermekkori rosszindulatú daganatok koponyasugárzás vagy intrathecális kemoterápia következménye.
A legtöbb gyermekkori GH-rezisztencia enyhe vagy közepes mértékű, az okok a rossz táplálkozástól a súlyos szisztémás betegségekig (pl. veseelégtelenség) terjednek. Ezeknél az egyéneknél az IGF1 és IGFBP3 szintek a referenciatartományon belül lehetnek. A súlyos gyermekkori GH-rezisztencia ritka, és általában a GH-receptor, annak downstream jelátviteli kaszkádjainak hibái vagy az IGF1, a kötőfehérjék vagy a receptor jelátviteli kaszkádjainak káros mutációi okozzák.
A GH-hiány és az enyhe-közepes GH-rezisztencia egyaránt kezelhető rekombináns humán GH (rhGH) injekciókkal, míg a súlyos rezisztencia általában nem reagál a GH-ra. Az ilyen betegek azonban reagálhatnak a rekombináns IGF1 terápiára, kivéve, ha a háttérben az IGF1 receptor vagy annak downstream jelzőrendszerei állnak.
A felnőttkori GH-rezisztencia pontos előfordulása és okai bizonytalanok, de a felnőttkori GH-hiány elsősorban hypophysis-tumoros betegeknél fordul elő. Csökkent izomtömeggel és fokozott kardiovaszkuláris morbiditással és mortalitással jár, de a helyettesítő terápia továbbra is ellentmondásos.
A szérum IGF1 és IGFBP3 szintek emelkedése gyakran utal tartós GH túltermelésre vagy túlzott rhGH terápiára. Az endogén GH-felesleget többnyire GH-t szekretáló hipofízisadenomák okozzák, ami gigantizmushoz vezet, ha az epifízis záródása előtt szerzett, és akromegáliához azt követően. Mindkét állapot általános organomegáliával, magas vérnyomással, cukorbetegséggel, kardiomiopátiával, osteoarthritisszel, kompressziós neuropátiával, a rákkockázat enyhe növekedésével (emlő, vastagbél, prosztata, tüdő) és csökkent élettartammal jár. Valószínű, de nem bizonyított, hogy a hosszú távú rhGH túlkezelés hasonló kedvezőtlen kimeneteleket eredményezhet.