Megtakarítás, a jelenlegi jövedelem egy részének félretétele jövőbeli felhasználásra, vagy az így felhalmozott erőforrások áramlása egy adott időszak alatt. A megtakarítás a bankbetétek, értékpapír-vásárlások vagy a készpénzállomány növekedése formájában valósulhat meg. Az egyének megtakarításának mértékét befolyásolja a jövőbeli fogyasztással szembeni preferenciájuk, a jövőbeli jövedelemmel kapcsolatos várakozásaik és bizonyos mértékig a kamatláb.
Az egyén kétféleképpen mérheti megtakarításait egy adott elszámolási időszakban. Az egyik, hogy megbecsüli a jövedelmét, és levonja a folyó kiadásait, a különbség a megtakarítása. Az alternatíva az, hogy megvizsgáljuk a mérlegét (a vagyonát és a tartozásait) az időszak elején és végén, és mérjük a nettó vagyon növekedését, ami a megtakarítását tükrözi.
A teljes nemzeti megtakarítást a nemzeti jövedelem fogyasztást és adókat meghaladó többleteként mérjük, és megegyezik a nemzeti beruházással, vagy a nettó nemzeti terméknek a fogyasztási javakból és szolgáltatásokból, valamint az állami kiadásokból vásárolt tételekből álló termékrészek többletével. Így a nemzeti jövedelemszámlákban a megtakarítás mindig egyenlő a beruházással. A megtakarítás alternatív mérőszáma a teljes nettó vagyon becsült változása egy adott időszak alatt.
A megtakarítás a beruházással való kapcsolata miatt fontos egy ország gazdasági fejlődése szempontjából. Ahhoz, hogy a termelő vagyon növekedjen, egyes egyéneknek hajlandónak kell lenniük arra, hogy tartózkodjanak a teljes jövedelmük fogyasztásától. A fejlődés nem csak a megtakarításon múlik; szükség van olyan egyénekre is, akik hajlandóak befektetni, és ezáltal növelni a termelőkapacitást.