Az atomfegyver vagy rögtönzött nukleáris eszköz előállítására törekvő terrorszervezetek számára a legnehezebb kihívást a hasadóanyag, a plutónium vagy a magasan dúsított urán (HEU) megszerzése jelenti. A HEU, azaz az U-235 izotóp arányának 20% fölé emelése céljából feldolgozott urán, a legegyszerűbb nukleáris fegyvertípus, az ágyú típusú nukleáris eszköz megépítéséhez szükséges. Minél nagyobb az U-235 aránya (azaz minél magasabb a dúsítási szint), annál kevesebb anyagra van szükség egy nukleáris robbanószerkezethez. A “fegyver minőségű” urán általában a legalább 90%-ra dúsított uránra utal, de a friss és a kiégett nukleáris fűtőelemekben egyaránt megtalálható, jóval alacsonyabb dúsítási szintű anyagok is felhasználhatók nukleáris robbanószerkezetek előállításához.
2002-ben az amerikai Nemzeti Kutatási Tanács arra figyelmeztetett, hogy “nyers HEU-fegyverek állami segítség nélkül is előállíthatók”, megjegyezve, hogy “az elsődleges akadály, amely megakadályozza, hogy országok vagy technikailag kompetens terrorista csoportok nukleáris fegyvereket fejlesszenek, a , különösen a HEU rendelkezésre állása”. Egy nukleáris fegyver előállítása HEU-ból technikailag egyszerűbb, mint egy plutóniumfegyver előállítása. Ráadásul a jelenlegi technológia nem valószínű, hogy egy teherautón vagy hajón lévő árnyékolt nukleáris eszközt fel tudna fedezni. Ezért a HEU-készletek biztosítása és megsemmisítése a legbiztosabb módja annak a kockázatnak a csökkentésére, hogy terrorista csoportok ezt az anyagot nukleáris robbanás létrehozására használják fel. (A HEU-ról és egy rögtönzött nukleáris eszköz létrehozásáról a “HEU as weapon material – a technical background” című, a 2006. júniusi oslói szimpózium szervezői által készített “Minimization of HEU in the Civilian Nuclear Sector” című dokumentumban olvashat.)
HOL LAKIK A CIVILIAN HEU?
2010-ben a szakértők becslése szerint körülbelül 70 tonna HEU-t használtak polgári energetikai és kutatási programokban nagyjából 30 országban. Egy nukleáris fegyver előállításához azonban mindössze 25 kg-ra van szükség, egy durvább nukleáris eszközhöz pedig 40-60 kg-ra. Bomba minőségű anyag nyerhető friss (nem besugárzott) és besugárzott (más néven kiégett) HEU-üzemanyagból egyaránt. A friss és enyhén besugárzott fűtőelemek (például a kritikus szerelvényekben és az impulzusreaktorokban használt fűtőelemek) nem radioaktívak, ezért viszonylag biztonságosan kezelhetők. Bár a nagy teljesítményű reaktorokban használt nukleáris üzemanyag kezdetben erősen radioaktívvá teszi, és ezért nagyon nehéz biztonságosan kezelni (gyakran ezt az üzemanyagot “önvédelmi” üzemanyagnak nevezik), a kiégett üzemanyag idővel veszít a radioaktivitásából, így könnyebben kezelhető, és ezért potenciálisan vonzóbbá válik a terroristák számára.
A HEU-t jelenleg a polgári szférában kutatási reaktorok, kritikus létesítmények és impulzusreaktorok üzemanyagaként használják. A NAÜ adatai szerint 56 országban 252 kutatóreaktor üzemel vagy van ideiglenesen leállítva. További 414 reaktort leállítottak vagy leszereltek, öt reaktort pedig terveznek vagy építenek. A NAÜ adatbázisa nem tartalmaz információt a jelenleg a reaktorokban lévő üzemanyag dúsítási szintjéről, de megjegyzi, hogy a kutatóreaktorokból származó több mint 20 000 kiégett fűtőelem 20 százalék feletti dúsítási szintre van dúsítva. A tárolt fűtőelemek közel fele 90 százalékos vagy annál magasabb dúsítási szintre van dúsítva. (Még nincs átfogó, hiteles leltár a polgári célú HEU-ról világszerte, ami szintén akadálya az e területen való előrehaladásnak). Számos leállított, de nem leszerelt kutatóreaktorban található kiégett HEU-üzemanyag.
Az Egyesült Államok és Oroszország szállította a világ kutatóreaktoraiban használt HEU-üzemanyag nagy részét; a többi gyártó között Kína (amely kutatási reaktorok HEU-üzemanyagát küldte Nigériába, Ghánába, Iránba, Pakisztánba és Szíriába, valamint dúsított uránt Dél-Afrikába és Argentínába); Franciaország (Chilébe és Indiába); az Egyesült Királyság (Ausztráliába, Indiába és Japánba); és Dél-Afrika (amely nem exportálta ezt az üzemanyagot). 1978 előtt, amikor Washington és Moszkva aggódni kezdett a magasan dúsított üzemanyagok exportja miatt, az Egyesült Államok által szállított üzemanyag nagy része (amelynek nagy része Észak-Amerikába és az ázsiai-csendes-óceáni térségbe került) nagyon magas dúsítási szintű (90%-os vagy annál magasabb) volt. A szovjetek által szállított, főként Kelet-Európába küldött üzemanyag jellemzően 80%-os dúsítású volt. A lopás kockázatának csökkentése érdekében számos ország visszaszállította a HEU-üzemanyagot – a frisset és a kiégettet egyaránt – a származási országba.
A HEU-t céltárgyként is használják az orvosi izotópokat előállító reaktorokban. A HEU-t évente használják erre a célra Belgium, Kanada, Franciaország, Hollandia, Kanada és Oroszország reaktoraiban. Más országok, köztük Ausztrália és Indonézia is megkezdték ezen izotópok előállítását LEU céltárgyakkal. Különösen Dél-Afrika – amely jelentős exportőr – állította át Safari-1 reaktorát úgy, hogy az orvosi izotópok előállításához LEU céltárgyakat és fűtőanyagot is használjon. A Dél-Afrikából származó, LEU felhasználásával előállított orvosi izotópok első kereskedelmi szállítmánya 2010 augusztusában érkezett az Egyesült Államokba. Az Egyesült Államok kormánya 2010 októberében 25 millió dolláros szerződést ítélt oda a szóban forgó dél-afrikai vállalatnak, a Necsa-nak a LEU felhasználásával előállított molibdén-99-re. Az orvosi izotópok legtöbb más jelentős gyártója, köztük Kanada, Hollandia és Franciaország, LEU-tüzelőanyagot használ reaktoraikban, de továbbra is HEU céltárgyakra támaszkodnak. A LEU teljesebb felhasználása felé tett előrelépés azonban nem általános. Egy orosz projekt célja például, hogy 2015-re a globális kereslet 20%-ának kielégítésére elegendő molibdén-99-et állítson elő HEU üzemanyag és céltárgyak felhasználásával.
Az Egyesült Államok szenátusa által jelenleg tárgyalt törvényjavaslat ösztönözné a LEU üzemanyag és céltárgyak felhasználásával történő orvosi izotópgyártást az Egyesült Államokban támogatások, szubvenciók és a LEU-t használó izotópgyártó reaktorok radioaktív hulladékáért való állami felelősségvállalás révén. Egy hasonló törvényjavaslat 2010-ben 400:17 arányban fogadta el a képviselőházat, de a szenátusi változat továbbra is elakadt. Több ország orvosi szervezetei kifejezték érdeklődésüket a HEU felhasználásával történő orvosi izotópgyártás leállítása iránt. A 17 000 tagot számláló Nukleáris Orvostudományi Társaság például támogatta a fent említett szenátusi törvényjavaslatot.
A HEU ilyen felhasználásán kívül Oroszország 2010-ben hét olyan nukleáris meghajtású jégtörőt üzemeltetett, amelyek 36 és 90 százalék között dúsított üzemanyagot használtak. A flottához legutóbb csatlakozott hajó, a Fifty Years of Victory 2007-ben kezdte meg működését.
CIVILI HEU BIZTONSÁGA
Néhány olyan polgári létesítmény, ahol HEU található, nem rendelkezik megfelelő biztonsággal. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) jelentése szerint az egyik missziója felfedezett egy HEU-t tartalmazó kutatóreaktort, amely “a megfigyelések szerint lényegében semmilyen fizikai védelemmel nem rendelkezett”. A NAÜ segítséget nyújtott a szóban forgó létesítménynek a biztonság javításában, de arról számolt be, hogy összességében “a nukleáris anyagok ellenőrzésére és védelmére vonatkozó jogi, adminisztratív és technikai intézkedésekben … számos országban továbbra is hiányosságok tapasztalhatók”. Az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériuma a Globális Kutatóreaktor Program keretében 22 külföldi kutatóreaktor fizikai védelmének korszerűsítéséhez nyújtott segítséget. A GAO 2009. szeptemberi jelentése megállapította, hogy bár a legtöbb korszerűsített létesítmény általában megfelelt a NAÜ biztonsági irányelveinek, néhány esetben továbbra is maradtak kritikus biztonsági hiányosságok.
A biztonsági intézkedések megfelelő korszerűsítése nem egyszerű feladat, mivel a világ kutatóreaktorainak többsége egyetemeken vagy más kutatóközpontokban található, amelyek általában meglehetősen nyitottak a nyilvánosság számára. Bár a biztonsági aggályok drámaian megnőttek 9/11 óta, nehéz egy olyan telephelyet átalakítani, amelyet nem a fizikai védelem szem előtt tartásával építettek. A kiégett fűtőelemek tárolása általában még kevésbé biztonságos, mint a friss fűtőelemeké, mivel néhány évvel ezelőttig a kiégett fűtőelemek “önvédelemnek” számítottak, és kevés létesítmény akart pénzt költeni egy olyan anyag biztosítására, amelynek már nincs gazdasági értéke. Sokkal hatékonyabb, ha ezt az anyagot eltávolítják a veszélyeztetett helyekről, mintha a helyszínen próbálnák növelni a biztonságot.
PROGRAMOK A HEU FOGYATÉKONYÍTÁSÁRA ÉS KIŰZÉSÉRE
A polgári létesítményekben lévő HEU mennyiségének csökkentésére 1978 óta vannak erőfeszítések, amikor Washington elindította a kutatási és tesztreaktorok csökkentett dúsítási programját (Reduced Enrichment for Research and Test Reactors, RERTR). Moszkva is megkezdte saját programját a Szovjetunió területén kívüli, szovjet építésű kutatóreaktorok dúsításának csökkentésére, és megváltoztatta HEU-exportpolitikáját, és 80%-os HEU helyett 36%-os HEU-val látta el ezeket a reaktorokat. Az elmúlt 25 évben számos ország működött együtt a RERTR-programmal, vagy indított saját, hasonló programot. 2004 májusában az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériuma elindította a Globális Fenyegetéscsökkentési Kezdeményezést (GTRI), amelyhez azóta a NAÜ, Oroszország és mások is csatlakoztak. A GTRI céljai között szerepel, hogy “minimalizálja és végül megszüntesse a HEU-tól való függőséget a polgári üzemanyagciklusban, beleértve a kutatási és tesztreaktorok átalakítását világszerte a HEU használatáról a LEU üzemanyag és céltárgyak használatára.”
A HEU üzemanyagot használó kutatási reaktorok átalakítása mellett a RERTR program hat olyan orvosi izotópgyártó átalakításán is dolgozik, amelyek HEU céltárgyakat használnak reaktoraikban. A programban az orvosi izotópok négy legnagyobb, Belgiumban, Kanadában, Hollandiában és Dél-Afrikában található gyártója vesz részt. A RERTR-program 2003-ban segített egy argentin izotópgyártó reaktor LEU-ra történő átállításában, azonban az argentin reaktorban csak viszonylag kis mennyiségben állítottak elő orvosi izotópokat. A LEU-ra való átállásnak már nincsenek technikai akadályai, amint azt a dél-afrikai reaktor átállítása is mutatja; csak politikai és pénzügyi kérdések maradtak fenn.
A LEU üzemanyag használatára való átállás mellett arra is történtek erőfeszítések, hogy a friss és a kiégett HEU-üzemanyagot kisebb számú, viszonylag biztonságos helyen összpontosítsák. Ez magában foglalta az üzemanyag más országokból történő elszállítását, főként az Egyesült Államokba és Oroszországba, valamint az üzemanyag országon belüli konszolidálását. Az e területre vonatkozó amerikai programok (az oroszországi kutatóreaktorok üzemanyag-visszaszállítási programja, amely az üzemanyag Oroszországba történő hazaszállítását segíti, valamint a külföldi kutatóreaktorok kiégett fűtőelemeinek átvételi programja, amelynek keretében amerikai eredetű üzemanyagot szállítanak vissza az Egyesült Államokba) mind a 2004-es GTRI-kezdeményezés alá kerültek. A két program együttesen 2004 óta több mint 1820 kilogramm kiégett és friss HEU-üzemanyagot juttatott vissza az Egyesült Államokba és Oroszországba. A NAÜ meghatározása szerint, amely szerint egy nukleáris robbanószerkezet megépítéséhez szükséges HEU-mennyiség, a hazaszállított HEU mennyisége több mint 70 fegyvernek felel meg. E haladás ellenére azonban világszerte továbbra is számos HEU-lelőhely létezik. Egy kapcsolódó program, az 1999-ben létrehozott Material Consolidation and Conversion (MCC) projekt a felesleges orosz polgári célú HEU-t LEU-vá alakítva csökkenti. 2009 januárjáig a becslések szerint 17 tonna U-235 U-235-ös orosz polgári HEU-feleslegből 11,1 tonnát kevertek le.
Az Egyesült Államok és Oroszország egyaránt nagy mennyiségű HEU-val rendelkezik, amelyre védelmi programjaikban már nincs szükség. Oroszországban a fegyverekből származó felesleges HEU-t a “Megatonnáról megawattra” program (más néven HEU-LEU program) keretében LEU-vá keverik. Az így keletkező LEU-t aztán polgári felhasználásra bocsátják. A program 2013-ban ér véget, amikorra 500 tonna HEU-t fognak visszavegyíteni. Az Egyesült Államok eredetileg mintegy 174 tonna HEU-t jelentett be katonai szükségleteken felüli mennyiségként, és ezt az anyagot polgári célúnak minősítette. 2005 novemberében további 200 tonnát távolítottak el hivatalosan az Egyesült Államok fegyverkészletéből; ebből a mennyiségből körülbelül 70 tonnát LEU-vá fognak visszaalakítani.
Mivel a katonai szükségleteket ténylegesen meghaladó HEU mennyisége valószínűleg jóval nagyobb, mint az eddig hivatalosan feleslegessé nyilvánított mennyiség, ezért a különböző visszaalakítási programok felgyorsítását is követelik. Annak ellenére, hogy az Obama-kormányzat a nukleáris biztonsági erőfeszítésekre összpontosít, a downblend programok finanszírozása 2009 és 2011 között csökkent.
A HEU CIVILIÁNUS HASZNÁLATÁNAK MEGSZŰNtetÉSÉRE VONATKOZÓ JAVASLATOK
Sok nemzeti kormány kezd a HEU polgári szférában történő megszüntetésére szólítani. Mohamed El-Baradei, a NAÜ korábbi főigazgatója felszólította az országokat, hogy “minimalizálják, és végül szüntessék meg a magas dúsítású urán békés célú nukleáris alkalmazásokban való felhasználását”. Az atomsorompó-szerződés (NPT) 2005-ös felülvizsgálati konferenciáján Kirgizisztán nyitónyilatkozata megjegyezte, hogy “a Kirgiz Köztársaság úgy véli, hogy a felülvizsgálati konferenciának meg kell vizsgálnia a nagy dúsítású urán meglévő készleteinek biztonságát növelő eszközöket, miközben konszolidálja azokat, csökkenti méretüket, és a nagy dúsítású urán polgári nukleáris célú felhasználásának megszüntetése felé halad”. Ezt a felhívást más országok is megfogadták: Izland, Litvánia, Norvégia és Svédország “A nukleáris terrorizmus kockázatának csökkentése a magasan dúsított urán polgári célú felhasználásának csökkentésével” címmel munkadokumentumot nyújtott be, hogy nemzetközi konszenzusra törekedjenek ebben a kérdésben. Norvégia különösen aktív volt ebben a tekintetben, és a felülvizsgálati konferencián állásfoglalási dokumentumot adott ki, amelyben felszólította a konferenciát, hogy fogadjon el “moratóriumot a magasan dúsított urán (HEU) előállítására és felhasználására, hasonlóan az egyes országok által bejelentett, fegyverminőségű anyagok előállítására vonatkozó moratóriumhoz. A hosszú távú célnak a teljes tilalom bevezetésének kell lennie”. Norvégia megismételte ezt a felhívást a NAÜ 2005. szeptemberi általános konferenciáján tett nyilatkozatában, valamint felszólította a NAÜ-t, hogy dolgozzon ki iránymutatásokat a HEU polgári szektorban történő kezelésére. Az Egyesült Államok nyilatkozata szintén a “nagy dúsítású urán kereskedelmi célú felhasználásának fokozatos megszüntetésére” szólított fel, amely politikát az Egyesült Államok 1992 óta támogatja, amikor is korlátozta a HEU exportját a LEU-ra való átállás elősegítése érdekében.
A HEU polgári célú felhasználása nem kapott kiemelt szerepet az atomsorompó-szerződés következő, 2010 májusában tartott felülvizsgálati konferenciáján, de az államok megállapodtak abban, hogy a kérdést a konszenzusos cselekvési tervbe foglalják. A terv 61. intézkedése arra “ösztönzi” az államokat, hogy ahol ez műszakilag és gazdaságilag megvalósítható, önkéntes alapon tovább csökkentsék a polgári célú HEU-készletek mennyiségét.
2010 áprilisában 47 állam- és kormányfő vett részt a washingtoni nukleáris biztonsági csúcstalálkozón, amely példátlanul magas szintű találkozó volt a kérdésről. A résztvevő államok megállapodtak abban, hogy “adott esetben” fontolóra veszik a HEU-t használó nukleáris létesítmények LEU-ra történő átalakítását, és együttműködnek az orvosi vagy egyéb izotópok előállítására szolgáló LEU-alapú technológiák kifejlesztésében. Ezen túlmenően néhány állam egyedi intézkedéseket vállalt a HEU felhasználásának csökkentésére vagy a meglévő készletek biztosítására. Többek között Kanada bejelentette, hogy a kiégett HEU-üzemanyagot visszaadja az Egyesült Államoknak, Chile a csúcstalálkozót megelőzően visszaadta az összes HEU-ját (18 kg), Mexikó és Vietnam vállalta, hogy a HEU-alapú kutatóreaktorokat LEU-ra alakítja át, Ukrajna pedig vállalta, hogy 2012-ig az összes HEU-ját visszaadja Oroszországnak. Számos ilyen kötelezettségvállalás tekintetében jelentős előrelépés történt; Ukrajna például jó úton halad afelé, hogy a határidőre befejezze a HEU visszaszolgáltatását. A második csúcstalálkozóra 2012-ben kerül sor a dél-koreai Szöulban.
Koordinált nemzetközi megközelítés szükségessége
A HEU felhasználásának csökkentésére irányuló jelenlegi programok dicséretes, de részleges erőfeszítések. Számos felhasználási mód, mint például az impulzusreaktorok, a kritikus részegységek és a haditengerészeti meghajtáshoz használt reaktorok, nem tartoznak a jelenlegi programok hatálya alá. Valójában a polgári felhasználású HEU-nak nincs olyan jelenlegi, pontos, konszolidált globális leltára, amely lehetővé tenné az államok számára, hogy prioritásokat állítsanak fel az e területen folytatott tevékenységeikben. Ez kritikus fontosságú mind rövid távon, hogy a biztonsági fejlesztéseket először ott kezdjék el, ahol a legsürgősebb, mind pedig hosszú távon, hogy megtalálják az összes olyan HEU-t, amelyet biztonságos és biztonságos tárolóba kell gyűjteni, és hogy eldöntsék, mely reaktorokat kell LEU-ra átállítani, és melyeket kell bezárni. A magas szintű biztonságot igénylő anyagok és tevékenységek konszolidálása olyan makroperspektívát igényel, amelyet egy ilyen adatbázis lehetővé tenne. Továbbá segítene az államoknak annak biztosításában, hogy ne fordítsanak időt és pénzt arra, hogy az anyagokat egy telephelyről eltávolítsák, és ne hagyjanak még veszélyeztetettebb anyagokat egy közeli helyen.
Az első nukleáris biztonsági csúcstalálkozó és annak 2012-es utódja együttesen fontos mechanizmust képez a hasadóanyagok biztonságának kérdésére való magas szintű figyelemfelhívás, az információcsere megkönnyítése és az államok ösztönzése arra, hogy teljesítsék kötelezettségvállalásaikat. Az ilyen találkozók folytatása 2012 után is segítene intézményesíteni ezeket a tevékenységeket, és a nukleáris biztonsággal kapcsolatos munkának a költségvetési megszorításoktól való megóvását is elősegíthetné egy olyan időszakban, amikor számos kormány a kiadások csökkentésében érdekelt.
A nemzetközi megközelítésre is szükség van ahhoz, hogy a HEU-csökkentési programok minden állam számára vonzóvá váljanak. Ha például az egyik állam finanszírozza egy orvosi izotópgyártó reaktor átalakítását, míg egy másik nem, az utóbbi olyan pénzügyi előnyhöz juthat, amely arra ösztönzi, hogy elkerülje az átalakítást. Még ennél is problematikusabb, hogy nincs garancia arra, hogy ha egy ország átállítja reaktorait LEU-ra, egy szomszédos ország nem kezd új típusú, HEU-t használó nukleáris tevékenységbe a határainál. A jövőbeli reaktorok tervezésével kapcsolatos jelenlegi kutatások azt sugallják, hogy a jövőbeli generációs erőművi reaktorok egyikének sem lenne előnyös a HEU használata; és arra sincs bizonyíték, hogy a HEU-ra szükség lenne a jövőbeli kutatási vagy egyéb reaktorokban. Dicséretes módon orosz tisztviselők 2005-ben bejelentették, hogy az új úszó atomerőművek LEU tüzelőanyagot fognak használni. Németország azonban 2003-ban beindított egy új kutatóreaktort, amely HEU-tüzelőanyagot használ, annak ellenére, hogy nemzetközi tiltakozások és tudományos tanulmányok szerint egy LEU-tüzelőanyaggal működő reaktor is lehetővé tette volna ugyanezt a kutatást. Oroszország továbbra is fontolgatja olyan jégtörők építését, amelyek HEU üzemanyagot használnak. Csak a HEU használatának csökkentéséről és végül megszüntetéséről szóló nemzetközi megállapodás biztosíthatja, hogy az országok ne építsenek ilyen reaktorokat.
Further Reading
Office of Global Threat Reduction U.S. National Nuclear Security Administration
International Panel on Fissile Materials, and the 2010 Global Fissile Material Report
“Reduced Enrichment for Research and Test Reactors”, Argonne National Laboratory
Nuclear Terrorism Tutorial, Nuclear Threat Initiative, www.nti.org
Documents of the 2010 Washington Nuclear Security Summit
“The 2010 Nuclear Security Summit: A Status Update,” Arms Control Association, 2011. április
“Securing the Bomb 2010: Securing All Nuclear Materials in Four Years”
“National Nuclear Security Administration Has Improved the Security of Reactors in its Global Research Reactor Program, but Action Is Needed to Address Remaining Concerns,” GAO Report GAO-09-949, September 2009
International Medical Isotope Summit Communiqué, June 15, 2009, www.nti.org
Medical and nonproliferation experts group letter to Congress, “Medical and Nonproliferation Groups Unite to Confront Dire Shortage of Medical Isotopes; Millions of Americans May Lose Access to Treatment & Diagnosis of Cancer, Heart Disease; Congress Urged to Expedite Domestic Isotope Production but Avoid Bomb-Grade Uranium,” June 15, 2009, www.nti.org.
Letter from Covidien to Nuclear Medicine Professionals regarding Mo-99 shortage, 2009. május. A levél további információkat tartalmaz a globális Mo-99-ellátásról és a generátorok gyártási folyamatáról.
Medical Isotope Production without Highly Enriched Uranium, National Academy of Sciences, 2009. február.
Future of the Nuclear Security Environment in 2015: Proceedings, National Academy of Sciences and Russian Academy of Sciences, 2009. február.
“Highly Enriched Uranium in Pharmaceutical Production”, a Kaliforniai Orvosi Kamara állásfoglalása, 2008. október 6.
“Eliminating Highly Enriched Uranium from Radiopharmaceutical Production”, a malajziai orvosi kamara által elfogadott állásfoglalás, 2008. június.
Cristina Hansell (Chuen), “Developing HEU Guidelines”, a RERTR-2007 nemzetközi találkozón, 2007. szeptember, www.nti.org.
Charles Ferguson és William Potter, szerk, The Four Faces of Nuclear Terrorism (Abindgdon, Oxfordshire, UK: Routledge, June 2005), www.nti.org.
U.S. Department of Energy, “Highly Enriched Uranium: Striking A Balance,” January 2001.