A Biblia könyvei több ezer év alatt íródtak. Az Ószövetség több száz, ha nem több ezer évvel Krisztus születése előtt íródott. Az Újszövetség nagyjából egy évszázaddal Krisztus halála után készült el. E két időpont között írták, szerkesztették és állították össze a Biblia több tucatnyi könyvét. A sorrend, amelyben ezek a könyvek a Bibliában helyet kaptak, azonban nem mindig a koruk alapján alakult ki. A régebbi könyvek évszázadokkal később írt művek közé vannak beékelődve, és a fiatalabb darabok a régebbi könyvek elé kerülhetnek. Nyilvánvaló, hogy a Biblia nem időrendben van elrendezve, de hogyan nézne ki a Biblia, ha így lenne? Mi állna a Jó könyv végén? Ebben a kronologikus Bibliában mi állna az első helyen? Mi a Biblia legrégebbi könyve?
A Biblia legrégebbi könyve – nem meglepő módon – az Ószövetségben található. A legtöbb keresztény valószínűleg azt jósolná, hogy a Teremtés könyve a Biblia legrégebbi könyve, tekintve, hogy a világ teremtését részletezi. Ha ez nem lenne pontos, akkor valószínűleg a Kivonulást javasolnák, vagy esetleg azt feltételeznék, hogy a Zsoltárok vagy a Példabeszédek voltak az elsők, amelyek a szóbeli hagyományból írásos hagyományba kerültek. Mindezek a jóslatok azonban helytelenek lennének. A Biblia legrégebbi könyve pont az Ószövetség közepén van. Ez Jób könyve.
Jób könyve a Biblia egyik legkevésbé olvasott könyve, annak ellenére, hogy a Szentírás többször is hivatkozik rá. A Biblia többi részével ellentétben Jób nem prózaként vagy költeményként, hanem drámaként íródott. A könyvben Isten udvarában egy angyal – egyes fordításokban a Sátán – kétségbe vonja Istent, hogy Jób jámbor, mert jó és kényelmes élete van. Isten kijelenti, hogy Jób nem adja fel a hitét, és nem átkozza Istent annak ellenére, hogy szörnyű dolgok érik. Isten elfogadja a fogadást, és Jób mindenféle tragédiát elszenved, de még mindig ragaszkodik a hitéhez. Isten megnyeri a fogadást, visszaadja, amit Jób elvesztett, és tovább áldja őt.
Jób könyve a becslések szerint a pátriárkák idején, i. e. 1900 és 1700 között íródott.A könyv hasonló témákat dolgoz fel, mint a “Ludlul-Bel-Nimeqi” című babilóniai mű, és néha úgy tartják, hogy a babilóniai mű alapján készült, de a hasonló témák nem elegendőek ahhoz, hogy kijelenthessük, hogy az egyik mű a másiktól származik. Az emberek szinte amióta az emberiség létezik, azóta kérdőjelezik meg, hogy miért van szenvedés. Ami azt illeti, Jób és a “Ludlul-Bel-Nimeqi” története nagyon különböző véget ér a főszereplőik történetében, és különböző stílusban íródott. A Jób egy dráma, míg a “Ludlul-Bel-Nimeqi” egy monológ. Igazság szerint a két műben található téma eléggé közös ahhoz, hogy a “Ludlul-Bel-Nimeqi” majdnem annyira hasonlítható legyen a Prédikátorhoz vagy a Siralmakhoz, mint Jób.
Míg a Jóbban található témák közösek az egész ókori világban, a nyelvezet nem az. Jób a héber nyelvnek egy olyan formájában íródott, amely még régebbi, mint az Ószövetség nagy részét alkotó óhéber. Sőt, a Jóbban használt nyelvet általában nem is nevezik óhébernek. Ehelyett “paleo-hébernek” nevezik. A könyv szír és arab kifejezéseket is tartalmaz, amelyek arra az i. e. 1900 és 1700 közötti időszakra utalnak, amikor a sémi törzsek még nem különültek el, és nem beszéltek külön szír, héber és arab dialektusokat. Ehelyett még mindig egy közös nyelven beszéltek.
A nyelv, amelyen Jóbot írták, nem az egyetlen nyom a korára. Amellett, hogy Jób olyan nyelvet használ, amely eltér a többi ószövetségi kéziratban használt héber nyelvtől, több olyan élőlényt és állapotot is említ, amelyek ma már ismeretlenek. A mondatok olyan állatokra utalhatnak, amelyek már kihaltak, vagy – ami valószínűbb – a Biblia későbbi könyveiben más néven szerepelnek. Ezek a jelenleg nem azonosítható és lefordíthatatlan nevek vezettek arra, hogy Jób egyes fordítói az állatokat inkább hagyományosan mitikus lényeknek, például egyszarvúaknak fordították.
Jób könyvének korát abban is megtalálhatjuk, ami feltűnően hiányzik a könyvből. Nincs említés a szövetségről, Mózes törvényéről vagy a papságról. Még az izraelita népről vagy az ígéret földjéről sincs említés. Ehelyett Jób maga hoz áldozatot fiaiért, papság, templom vagy felszentelt oltár nélkül. Gazdagságát csordáinak nagyságával és a birtokában lévő “qesiytah”, egyedi ezüstpénzek mennyiségével mérik. Mind a csordákat, mind az ezüstöt ősi pénzrendszerként használták i. e. 1900 és i. e. 1700 között. Jób fiainak neve a későbbi korszakokban szintén szokatlan, de a pátriárkák előtt és idején gyakori volt.
Az, hogy pontosan mikor íródott Jób könyve, továbbra is rejtély, de kétségtelen, hogy ez a Biblia legrégebbi könyve. Bár a Teremtés könyvének első fejezetei olyan eseményekről szólnak, amelyek Jób előtt történtek, a tényleges írásos beszámolók ezekről az eseményekről csak azután kerültek rögzítésre, hogy Jób könyve már megszületett. Valójában Jób több mint 400 évvel idősebb, mint a Teremtés könyve. Ez azt jelenti, hogy Jób nemcsak az egyetlen dráma a Bibliában, hanem messze a legrégebbi könyv is, és ezért még izgalmasabb.