Egy bevezetés a nyelv tanulmányozásába
Minden ember ismer legalább egy nyelvet, legyen az beszélt vagy jelelt. A nyelvészet a nyelv tudománya, beleértve a hangokat, a szavakat és a nyelvtani szabályokat. A nyelvekben a szavak végesek, de a mondatok nem. Az emberi nyelvet ez a kreatív aspektus különbözteti meg az állati nyelvektől, amelyek lényegében ingerekre adott válaszok.
A nyelv szabályait, amelyeket nyelvtannak is neveznek, a nyelv elsajátítása során tanuljuk meg. Ezek a szabályok magukban foglalják a fonológiát, azaz a hangrendszert, a morfológiát, azaz a szavak szerkezetét, a szintaxist, azaz a szavak mondatokká való kombinálását, a szemantikát, azaz a hangok és a jelentések kapcsolatának módját, valamint a lexikont, azaz a szavak mentális szótárát. Ha ismerünk egy nyelvet, akkor ismerjük az adott nyelv szavait, vagyis azokat a hangzó egységeket, amelyek meghatározott jelentésekhez kapcsolódnak. A szavak hangjai és jelentései azonban önkényesek. A legtöbb esetben nincs kapcsolat a szó kiejtése (vagy előjele) és jelentése között.
Egy nyelv ismerete magában foglalja ezt az egész rendszert, de ez a tudás (amit kompetenciának nevezünk) különbözik a viselkedéstől (amit teljesítménynek nevezünk.) Ismerhetünk egy nyelvet, de dönthetünk úgy is, hogy nem beszéljük azt. Bár nem beszéled a nyelvet, mégis rendelkezel a nyelvtudással. Ha azonban nem tudsz egy nyelvet, akkor egyáltalán nem tudsz beszélni rajta.
Kétféle nyelvtan létezik: leíró és előíró. A leíró nyelvtanok egy nyelv tudattalan tudását képviselik. Az angolul beszélők például tudják, hogy a “me likes apples” helytelen, az “I like apples” pedig helyes, bár a beszélő nem biztos, hogy meg tudja magyarázni, miért. A leíró nyelvtanok nem a nyelv szabályait tanítják meg, hanem a már ismert szabályokat írják le. Ezzel szemben a preskriptív nyelvtanok előírják, hogy milyen legyen a beszélő nyelvtana, és ide tartoznak a tanítási nyelvtanok is, amelyeket azért írnak, hogy segítsenek egy idegen nyelv tanításában.
Jelenleg körülbelül 7000 nyelv létezik a világon (durva becslés), és a nyelvészek felfedezték, hogy ezek a nyelvek inkább hasonlítanak, mint különböznek egymástól. Vannak univerzális fogalmak és tulajdonságok, amelyek minden nyelvben közösek, és ezeket az elveket az Egyetemes Nyelvtan tartalmazza, amely az összes lehetséges emberi nyelv alapját képezi.