Ha a molekulákat számoljuk, a sejtmembrán fő összetevője a foszfolipid anyag.
Ez biztosítja a sejt tartalmának tárolóját, és csak a kis, töltés nélküli molekulákat engedi át, míg a nagyobb molekulákat távol tartja.
A sejtmembrán fő összetevői a foszfolipidek, a glikolipidek, a fehérjék és a koleszterin.
A sejtmembrán tömegét tekintve több fehérjét tartalmaz, de a fehérje moláris tömege körülbelül százszorosa a lipidekének. Így a bakteriális és mitokondriális membránokban minden fehérjére körülbelül 30 lipidmolekula jut, és ezek többsége foszfolipid.
A legtöbb foszfolipid két zsírsavat, glicerint, egy foszfátcsoportot és egy egyszerű szerves molekulát, például kolint tartalmaz.
A foszfolipidek egy lipid kettős réteget vagy membránt alkotnak, amelyben a hidrofób farok mind úgy sorakoznak, hogy elkerüljék a sejten belüli és kívüli vizet, míg a hidrofil fejek a víz felé mutatnak.
A foszfolipid kettős réteg két fő funkciót lát el.
1. A sejttartalom tárolójaként.
Elválasztja a sejttartalmat a környező környezettől.
2. Rendőrként ellenőrzi a molekulák mozgását a sejtbe és a sejtből.
A foszfolipid kettősréteg belseje nem poláros, így csak kis, töltés nélküli molekulák, mint az oxigén (#”O”_2#), a szén-dioxid (#”CO”_2#) és a víz (#”H”_2 “O “#) tudnak szabadon áthaladni a membránon , akár diffúzió, akár ozmózis útján.
Nagy molekulák nem tudnak áthaladni a foszfolipid kettősrétegen.
A foszfolipid kettősrétegen.