A szekularizáció egyszerű meghatározása a vallás jelentőségének csökkenése egy társadalomban.
Wilson (1966) adta meg a szekularizáció “klasszikus” definícióját, amelyet az érettségi tankönyvek szerzői, tanárok és diákok évtizedek óta széles körben elfogadnak:
Wilson (1966) a szekularizációt úgy határozta meg, mint “azt a folyamatot, amelynek során a vallásos gondolkodás, gyakorlat és intézmények elveszítik társadalmi jelentőségüket”.
Ez jól illeszkedik Clement “vallásosság” definíciójához, amely szerint a “vallásosság” a három B-ből áll: a hovatartozásból (intézmények), a viselkedésből (gyakorlat) és a hitből (gondolkodás), és az érettségi szociológiában egyfajta hagyományt teremtett a szekularizáció természetének és mértékének három átfogó mutató vizsgálatával történő értékelésében:
- A vallási intézmények hatalma és befolyása a társadalomban – pl.pl. mekkora beleszólásuk van a vallási vezetőknek egy nemzetállamban a politikai döntések meghozatalába.
- A vallásuk gyakorlásának mértéke – pl. hány ember kapja fel a hátsóját, és vesz részt egyszer-egyszer egy vallási szertartáson. Vagy a buddhisták esetében hányan maradnak a fenekükön ülve.)
- A vallási meggyőződések erőssége egy társadalmon belül – pl. hányan hisznek valamilyen isten- vagy túlvilági elképzelésben.
Amint az a szekularizáció fenti mutatóiból látható, a vallás jelentőségének mérése egy társadalomban, és így a vallás hanyatlásának (vagy hanyatlásának) mérése korántsem egyszerű: nemcsak azt kell eldönteni, hogy a vallás egyes fenti “aspektusainak” mérésére (intézményi, viselkedési és személyes-hitbeli szinten) milyen mutatókat használjunk, hanem azt is el kell dönteni, hogy ezek mindegyike milyen relatív jelentőséggel bír a vallás társadalmi jelentőségének meghatározásában.
Ezeken felül a szekularizáció jellegének és mértékének mérésével kapcsolatos további problémák abban rejlenek, hogy a méréseknek valahogy figyelembe kell venniük azt a tényt, hogy a vallás nem áll meg: az elmúlt mintegy 100 évben jelentősen megváltozott. Végül a szociológusoknak el kell dönteniük, hogy meddig mennek vissza, illetve mi a legmegfelelőbb időskála ahhoz, hogy megítéljék a szekularizáció jellegét és mértékét.
A szekularizáció teljesebb meghatározását Steve Bruce (2002) adja, aki a szekularizációt “társadalmi állapotként határozza meg, amely a) a vallásnak a nem vallási szerepek és intézmények, például az állam és a gazdaság működése szempontjából csökkenő jelentőségében nyilvánul meg”; b) a vallási szerepek és intézmények társadalmi rangjának csökkenésében; és c) annak csökkenésében, hogy az emberek milyen mértékben vesznek részt vallási gyakorlatokban, vallási jellegű hitet vallanak, és életük más aspektusait az ilyen hit által befolyásolt módon vezetik”.
Steve Bruce professzor, más néven Brucey Baby*, aki nem tévesztendő össze Steve Bruce-szal, az Aston Villa futballklub menedzserével (és nem tévesztendő össze sem Bruce Dickinsonnal, az Iron Maiden heavy metal együttes énekesével, sem Bruce Forsyth-tel, a “Play your Cards Right” és a “Strictly Come Dancing” nemrég elhunyt műsorvezetőjével), említést érdemel, mivel ő a “szekularizációs vita” egyik fő történelmi hozzászólója.
*Vélhetően valaki által.