Az S társaság részvényesei adóelőnyöket élveznek, amelyeket más társasági formák nem kínálnak. Mivel készpénzkifizetéseiknek csak a bérnek minősülő részét terheli béradó, az S corp részvényeseinek összességében alacsonyabb az adóterhe, mint a személyegyesítő társaságok aktív partnereinek. És a C-társaságokkal ellentétben a készpénzfelosztásuk adómentes.
A készpénzkifizetések felosztásának lehetősége a jövedelem- és béradóköteles bérek és az adómentes kifizetések között sok részvényest arra csábít, hogy minimalizálják a béreket és maximalizálják a kifizetéseket. Nem meglepő, hogy az IRS régóta vizsgálja az S corp adóbevallásokat, hogy megbizonyosodjon arról, hogy ésszerű díjazást fizetnek-e.
A 1120S űrlap (U.S. Income Tax Return for an S Corporation) utasításai szerint: “Az S corp által a társaság vezető tisztségviselője részére történő kifizetéseket és egyéb kifizetéseket bérként kell kezelni, amennyiben az összegek a társaságnak nyújtott szolgáltatásokért járó ésszerű díjazásnak minősülnek.”
De mi az ésszerű díjazás? Sehol sincs meghatározva az alapszabályban vagy a rendeletekben, és az úgynevezett hüvelykujjszabályos felosztási módszerek, mint például az, hogy a teljes készpénzkifizetések felének bérnek kell lennie, nem bírnak semmilyen jelentőséggel az IRS számára.
Ehelyett az IRS ügynökei és a bíróságok kilenc tényezőre támaszkodnak, amelyek többségét csaknem egy évtizeddel ezelőtt az IRS 2008-25-ös adatlapjában határozták meg:
- Képzés és tapasztalat
- Feladatok és felelősség
- A vállalkozásra fordított idő és erőfeszítés
- Az osztalékfizetési előzmények
- Kifizetések a nem-részvényes alkalmazottaknak
- A kulcsembereknek fizetett bónuszok kifizetésének időzítése és módja
- Mit fizetnek hasonló vállalkozások hasonló szolgáltatásokért
- Kompenzációs megállapodások
- A kompenzáció meghatározásához használt képlet
Az első három tényezőre vonatkozóan, minél kiterjedtebbek ezek egy részvényes számára, annál magasabbnak kell lennie a kompenzációnak. Az a részvényes, aki kevés vagy semmilyen személyes szolgáltatást nem nyújt a vállalkozásnak, alacsonyabb fizetést is kaphat, vagy akár egyáltalán nem is kaphat fizetést.
A tájékoztatóban szereplő kilenc tényezőn kívül az IRS azt is figyelembe veszi, hogy a vállalkozás milyen eszközökkel szerzi meg a pénzét. A vállalkozásoknak három általános bevételi forrása van: a részvényes szolgáltatásai, a nem részvényes alkalmazottak szolgáltatásai, valamint a tőke és a berendezések.
Az IRS szerint annak a vállalkozásnak, amelynek bevétele egy vagy több részvényes személyes szolgáltatásaiból származik, a készpénzfizetések nagyobb részét bérként kell jellemeznie. Másrészt egy olyan vállalkozás, amely jelentős eszközberuházást igényel, kisebb összeget sorolhat a bérekhez és többet a kifizetésekhez. Érdekes módon az összes részvényesi bér, miután az IRS átminősítette a többletfelosztásokat, általában elég közel van a társadalombiztosítási bérküszöbhöz, amely 2018-ban 128 700 dollár lesz, szemben a 2017-es 127 200 dollárral.
Néhány évvel ezelőtt egy olyan csapat tagja voltam, amely egy S társaságot védett egy kiterjedt IRS-ellenőrzés során. Csak két kisebbségi részvényes kapott egyáltalán bért. A többi részvényes passzív befektető volt, és az IRS nem változtatott azon, hogy bármelyikük tetemes kifizetését átminősítse munkabérré.
Számos bírósági ügy, például a JD & Assocs., Ltd., 3:04-cv-59 (D.N.D. 2006), rámutatott arra, hogy egy részvényes nem kaphat kevesebb fizetést, mint a cég más, kevésbé tapasztalt alkalmazottai, különösen akkor, ha bőséges készpénz áll rendelkezésre a nagyvonalú kifizetésekre.
A JD & Associates ügyben Jeffrey Dahl, egy CPA és a könyvelő cég S corp egyetlen részvényese 19 000 és 30 000 dollár közötti fizetést fizetett magának, miközben nagyjából 50 000 dollárnyi kifizetést vett fel. Amellett, hogy ez a tapasztalatához és feladataihoz képest nem volt megfelelő, a bíróság megjegyezte, hogy irodai alkalmazottai többet kaptak, mint Dahl úr.
Hogyan határozzuk meg, mi az ésszerű
A hasonló fizetésekről szóló összehasonlító tanulmányok, például a salary.com, indeed.com, monster.com és speciális iparági felmérések, útmutatást adhatnak az átlagos bérekről. Az arányok, például a Kockázatkezelési Szövetség (RMA) éves kimutatási tanulmányaiban találhatóak, szintén hasznosak lehetnek az ügyféldíjaknak a nyereség megfelelő százalékához való igazításában. Az RMA ezeket az arányokat vállalati méret és földrajz szerint bontja fel, hogy pontosabbá tegye ezeket az arányokat.
Mégis sok S corp részvényes több kalapot visel a vállalkozásában, és a feladataik között a padlósöpréstől a magas szintű tanácsadói munkáig minden előfordulhat. Az RC Reports az idő- és bérelemzésre specializálódott, hogy meghatározhassa az ügyfél helyzetére szabott, ésszerű kompenzáció összegét.
Bármilyen módszert is dolgozzanak ki Ön és ügyfele az ésszerű kompenzáció meghatározására, ezt a módszert és az eredményeket dokumentálni kell a társasági jegyzőkönyvben. Jó ötlet ezt rendszeresen újraértékelni, különösen, ha ügyfele helyzete megváltozik.