Kérlek tehát titeket, testvéreim, Isten kegyelméből, hogy testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul mutassátok be, ami a ti értelmes szolgálatotok. 2És ne igazodjatok ehhez a világhoz, hanem alakuljatok át elmétek megújulása által, hogy bebizonyítsátok, mi az Isten akarata, mi a jó, a kedves és a tökéletes.
A Róma 12:1-2 célja, hogy egész életünk “lelki istentiszteletté” váljon. Az 1. vers azt mondja: “…hogy testeteket élő és szent áldozattá, Istennek kedves áldozattá tegyétek, amely a ti értelmes szolgálatotok”. Az emberi élet célja Isten szemében az, hogy Krisztust olyan értékesnek tükrözze, amilyen értékes Ő valójában. Az istentisztelet azt jelenti, hogy elménket, szívünket és testünket arra használjuk, hogy kifejezzük Isten értékét és mindazt, amit Ő jelent számunkra Krisztus Jézusban. Van egy olyan életmód (a szeretetnek egy olyan módja), amely Krisztus értékét tükrözi. Van mód arra, hogy úgy végezzük a munkánkat, hogy az kifejezze Isten valódi értékét. Ha nem találjuk ezt az életmódot, az azt jelentheti, hogy valószínűleg változtatnunk kell a szakmánkon. Vagy azt is jelentheti, hogy a 2. vers nem úgy történik, ahogy kellene.
A 2. vers Pál válasza arra, hogy egész életünket istentiszteletté alakítjuk. Át kell alakulnunk. Nemcsak a külső viselkedésünkben kell átalakulnunk, hanem abban is, ahogyan érzünk és gondolkodunk (az elménkben). “Legyetek átalakulva elmétek megújulása által” (2. vers).
Legyen azzá, ami vagyunk
Mi, akik Krisztus Jézushoz tartozunk, már új teremtmények vagyunk Krisztusban, az ő vérével megvásárolva: “ha valaki Krisztusban van, az új teremtés” (2Korinthus 5:17). De most azzá kell válnunk, amik vagyunk. “Tisztítsátok ki a régi kovászt, hogy új csomó legyetek, amint kovásztalanok vagytok” (1Korinthus 5:7).
A Kolossé 3:10 szerint: “És felöltöztettétek az új embert, aki megújul az ismeretben annak képmása szerint, aki teremtette őt”. Krisztusban megújultunk, és most napról napra megújulunk. Ez volt a múlt heti témánk.
Most a 2. vers utolsó részére fogunk összpontosítani, pontosabban a megújult elme céljára: “És ne igazodjatok ehhez a világhoz, hanem változzatok át elmétek megújulása által, hogy bebizonyítsátok, mi az Isten akarata, mi a jó, a kedves és a tökéletes”. Ma tehát az “Isten akarata” kifejezéssel foglalkozunk, és azzal a kérdéssel, hogy hogyan ellenőrizzük azt.
Az Isten két akarata
A Bibliában az “Isten akarata” kifejezésnek két nagyon világos és különböző jelentését találjuk. Ismernünk kell őket, hogy eldönthessük, melyiket használjuk itt a Róma 12:2-ben. Már az “Isten akarata” e két jelentése közötti különbségek ismerete is fontos ahhoz, hogy megértsük az egész Biblia egyik legnagyobb és legösszetettebb igazságát, nevezetesen azt, hogy Isten mindenek felett szuverén, de mégsem hagy jóvá mindent. Ez azt jelenti, hogy Isten nem hagyja jóvá mindazt, amit ő maga parancsolt megtörténni. Ez azt jelenti, hogy elítél bizonyos eseményeket, amelyeket ő maga okoz, ÉS parancsol bizonyos eseményeket, amelyeket nem helyesel. Vagy még paradoxabbul fogalmazva: bizonyos értelemben Isten jóváhagy bizonyos eseményeket, amelyeket más értelemben nem hagy jóvá.
1. Isten akarata a rendeletét illetően, vagy a szuverenitását illetően
Nézzük meg a Szentírásnak azt a szakaszát, amely erre a gondolkodásra késztet bennünket. Először is nézzük meg azokat a részeket, amelyek “Isten akaratát” úgy írják le, mint szuverén irányítást minden történés felett. Az egyik legvilágosabb rész az, amely arról szól, hogyan beszélt Jézus Isten akaratáról, amikor a Gecsemánéban imádkozott. A Máté 26:39-ben ezt mondta: “Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár; de ne úgy, ahogy én akarom, hanem ahogy te akarod”. Mire utal Isten akarata ebben a versben? Isten szuverén tervére utal, amely néhány órával később fog megvalósulni. Emlékezzünk vissza, hogyan szól az Apostolok Cselekedetei 4:27-28: Mert valóban ebben a városban gyűlt össze Heródes és Poncius Pilátus is, a pogányokkal és Izrael népeivel együtt a te szent szolgád, Jézus ellen, akit te felkentél, 28 hogy megtegyék mindazt, amit a te kezed és a te szándékod előre elrendelt, hogy megtörténjen. Tehát “Isten akarata” volt, hogy Jézus meghaljon. Ez volt az Ő terve, az Ő döntése. Nem volt változás, ezért Jézus odahajolt és azt mondta: “Itt van a kérésem, de tedd azt, ami a legjobb”. Itt Isten szuverén akaratáról van szó.
És ne tévesszük szem elől a még lényegesebb témát, amely magában foglalja az ember bűneit. Heródes, Poncius Pilátus, a katonák, a zsidó vezetők (mind vétkeztek, amikor teljesítették Isten akaratát Fiának keresztre feszítésével kapcsolatban (Ézsaiás 53:10). Tisztázzuk tehát a következőket: Isten akarata az, hogy bizonyos események bekövetkezzenek, amiktől Ő irtózik.
Itt van egy példa az 1. Péter könyvben. Az 1. Péter 3:17-ben Péter ezt írja: “Mert jobb szenvedni a jó cselekedetért, ha ez az Isten akarata, mint a rossz cselekedetért”. Más szóval: “Lehet, hogy Isten akarata az, hogy mi, keresztények szenvedjünk azért, mert jót cselekszünk”. Isten üldöztetést tartogat a keresztények számára. De a keresztények üldözése, akik nem érdemlik meg, hogy üldözzék őket, bűn. Tehát Isten ismét azt akarja, hogy olyan események történjenek, amelyekben a bűn is benne van (“Jobb szenvedni a jótettért, ha ez Isten akarata”).”
Az Efézus 1:11-ben Pál egy lesújtó összefoglaló kijelentést tesz erről az igazságról. Azt mondja: “Mi is örökséget nyertünk, mivel eleve elrendeltettünk annak szándéka szerint, aki mindent az ő akarata szerint cselekszik”. Isten akarata az Ő szuverén kormányzása mindarra, ami történik. És sok más hely van a Bibliában, amelyek azt mutatják, hogy Isten gondviselése a világegyetemben a természet és az emberi döntések legapróbb részleteiig ér:
Máté 10:29: “Nem adnak-e két verebet egy garasért? És mégsem esik egy sem a földre közülük Atyád engedélye nélkül.”
Példabeszédek 16:33: “A sors az ölbe vetődik, de az Úrtól származik minden döntés.”
Példabeszédek 16:1: “A szív szándékai az emberéi, de a nyelv válasza az Úrtól van.”
Példabeszédek 16:1.
Itt van Isten akaratának első jelentése: Isten szuverén irányítása az egész teremtés felett. Azt fogjuk mondani, hogy ez a meghatározás az Ő szuverén akaratát vagy elrendelt akaratát azonosítja. Ezt az akaratot nem lehet megtörni. Ez mindig megvalósul. Ő az Ő akarata szerint cselekszik az ég seregében és a föld lakói között; senki sem állíthatja meg a kezét, és senki sem mondhatja neki: “Mit tettél?”. (Dániel 4:35).
2. Isten akarata a parancsolataival kapcsolatban
Az “Isten akarata” másik jelentése a Bibliában arra vonatkozik, amit mi parancsolatoknak nevezünk. Isten akarata az, amit parancsol nekünk. Ez Isten akarata, amelyet nem engedelmeskedhetünk és nem teljesíthetünk. Isten akaratát az Ő rendelése tekintetében mi tesszük, akár hiszünk benne, akár nem. De ami a parancsolatait illeti, lehet, hogy nem teljesítjük azokat. Jézus például azt mondta: “Nem mindenki, aki azt mondja nekem: Uram, Uram, nem megy be a mennyek országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” (Máté 7:21). Nem mindenki cselekszi az Atya akaratát. Ezt mondja Jézus: nem mindenki jut be a mennyek országába Miért? Mert nem mindenki cselekszi Isten akaratát.
Aztán Pál azt mondja az 1Thesszalonika 4:3-ban: “Mert ez az Isten akarata, a ti megszentelődésetek, vagyis az, hogy tartózkodjatok a nemi erkölcstelenségtől”. Itt van egy nagyon konkrét esete annak, amit Isten parancsol: szentség, megszentelődés, szexuális tisztaság. Itt van az Ő akarata, ami a parancsolatait illeti. De nagyon sokan vannak, akik nem engedelmeskednek neki!
Az 1Thesszalonika 5:18-ban azt mondja Pál: “Mindenben adjatok hálát, mert ez az Isten akarata értetek Krisztus Jézusban”. Itt ismét Isten akaratának egy sajátos aspektusáról van szó, ami a parancsolatait illeti: mindenben adjatok hálát. De sokan nem teljesítik Isten eme akaratát.
Egy további példa: “Akinek pedig e világ javai vannak, és látja, hogy testvére szűkölködik, és elzárja a szívét előle, hogyan lakhatna benne Isten szeretete?”. (1János 2:17). Nem mindenki marad örökké Isten szeretetében. Néhányan igen. Mások nem. Miért van ez a különbség? Vannak, akik teljesítik Isten akaratát, és vannak, akik nem. Isten akarata ebben az értelemben nem mindig teljesül.
Ezek és sok más bibliai szöveg alapján arra a következtetésre jutottam, hogy kétféleképpen beszélhetünk Isten akaratáról. Mindkettő igaz és fontos, és számunkra elengedhetetlen, hogy megértsük és higgyünk bennük. Ezért Isten akaratára úgy is hivatkozhatunk, mint: Isten elrendelt akarata (vagy szuverén akarata), vagy: parancsolatainak akarata. Rendelkezéseinek akarata mindig beteljesedik, akár hiszünk benne, akár nem. Az Ő parancsolatainak akaratát meg lehet szegni, és ez minden nap megtörténik.
Az Isten igazságának drágasága
Mielőtt ezt a témát a Róma 12:2-höz kapcsolnám, hadd mondjam el, mennyire értékes ez a két igazság. Mindkettő egy olyan mély szükségletnek felel meg, amelyet mindannyian érzünk, amikor mélyen megsebeznek minket, vagy amikor nagy veszteséget élünk át. Egyrészt meg kell bizonyosodnunk arról, hogy Isten irányít, és ezért képes minden fájdalmunkat a mi javunkra és mindazok javára fordítani, akik szeretik Istent. Másrészt pedig tudnunk kell, hogy Isten azonosul velünk, és nem gyönyörködik a bűnben és az általa okozott szenvedésben. Ez a két emberi szükséglet megfelel Isten elrendelt akaratának és Isten parancsolataira vonatkozó akaratának.
Elképzelhető például, hogy valakit gyermekkorában szörnyen bántalmaztak, és valaki megkérdezi tőlünk: “Ön szerint Isten akarata volt, hogy ez az eset megtörténjen?”. Akkor most már bibliai értelemben is megérthetjük a fentieket, és olyan választ adhatunk, amely nem mond ellent a Bibliának. Mondhatnánk: “Nem, ez nem Isten akarata volt, mert ő azt parancsolja nekünk, hogy ne legyünk erőszakosak, hanem szeressük egymást. A visszaélés megszegte a parancsolatát, és ezért haragra és bánatra ingerelte a szívét (Márk 3:5)”. De egy másik értelemben azt válaszolhatjuk: “Igen, ez volt Isten akarata (szuverén akarata), mert százféleképpen megállíthatta volna ezt a visszaélést. De olyan okokból, amelyeket még mindig nem teljesen értek, nem tette.”
És neked, e két akaratnak megfelelve, két feltételnek kell teljesülnie: Az egyik egy olyan Isten, aki elég erős és szuverén ahhoz, hogy ezt a helyzetet jóra fordítsa; a másik pedig egy olyan Isten, aki képes azonosulni velünk. Egyrészt Krisztus a legfőbb és uralkodó király, és semmi sem történik az Ő beleegyezése nélkül (Máté 28:18). Másrészt Krisztus a mi főpapunk, és azonosul velünk gyengeségeinkben és fájdalmainkban (Zsidók 4:15). A Szentlélek, ha akarja, legyőz minket a bűneinkkel együtt (János 1:13; Róma 9:15-16); és ha akarja, megengedi, hogy megbékítsük, megszomorítsuk és megharagítsuk (Efézus 4:30; 1Thesszalonika 5:19). Az Ő szuverén akarata legyőzhetetlen, és a parancsolataira vonatkozó akaratát fájdalmasan meg lehet szegni.”
Ez a két feltétel (Isten akaratának e két értelmezése) nemcsak a Biblia értelmezéséhez szükséges, hanem ahhoz is, hogy a szenvedésben szorosan kitartsunk Isten mellett.
A két akarat közül melyikre utal a Róma 12:2?
A két akarat közül melyikre utal Pál a Róma 12:2-ben (“És ne igazodjatok ehhez a világhoz, hanem a ti elmétek megújulása által alakuljatok át, hogy bebizonyítsátok, mi az Isten akarata, mi a jó, a kedves és a tökéletes”). A válasz minden bizonnyal az, hogy Pál Isten parancsolataira vonatkozó akaratára utal. Legalább két oka van ennek a válasznak: Az egyik, hogy Isten nem akarja, hogy sokat tudjunk szuverén akaratáról az idő előtt. “A titkos dolgok az Úré, a mi Istenünké, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk” (5Mózes 29:29). Ha tudni akarjuk Isten akaratának jövőbeli részleteit, hogy mit rendel el, akkor nem egy megújult elmére vágyunk, hanem egy kristálygömbre; amit nem átalakulásnak vagy engedelmességnek hívnak, hanem jóslásnak vagy a jövő megjóslásának.
A másik ok, amiért azt mondom, hogy a Róma 12:2 Isten parancsolataira vonatkozó akaratára utal, az az, hogy a “hogy ellenőrizni tudjátok” kifejezés arra utal, hogy először jóvá kell hagynunk Isten akaratát, és azután engedelmesen meg kell tennünk azt. Valójában azonban nem szabad jóváhagynunk a bűnt, és nem szabad gyakorolnunk azt, még akkor sem, ha az Isten szuverén akaratának része. A Róma 12:2 (amelyre Pál utal) jelentését szinte pontosan parafrazálja a Zsidókhoz írt levél 5:14, ahol ez áll: “A szilárd táplálék pedig felnőtteknek való, akiknek a gyakorlat által gyakorlott érzékeik gyakorlottak a jó és a rossz megkülönböztetésére.” (A Filippi 1:9-11-ben szintén találunk egy másik parafrázist). Itt van ennek a versnek a lényege: nem azt kell vizsgálnunk, hogy mi Isten titkos akarata, amit meg akar tenni, hanem azt kell felismernünk, hogy mi Isten kinyilatkoztatott akarata, amit nekünk kell teljesítenünk.
Az Isten kinyilatkoztatott akaratának megismerésének és teljesítésének három szakasza
Az Isten kinyilatkoztatott akaratának, vagyis annak, hogy mit parancsol nekünk Isten, megismerésének és teljesítésének három szakasza van; és mindháromhoz megújult elme szükséges, a fent említett megkülönböztető képességgel, amelyet a Szentlélek ad.
Első szakasz
Először is, Isten akarata a parancsolatait illetően legfelsőbb és döntő tekintéllyel csak a Bibliában van kinyilatkoztatva. És megújult elmére van szükségünk ahhoz, hogy megértsük és elfogadjuk, amit Isten parancsol a Szentírásban. Megújult elme nélkül elferdítjük a Szentírást, hogy elkerüljük az Ő radikális parancsait az önmegtagadásról, a szeretetről, a tisztaságról és az egyedül Krisztusban való legfőbb megelégedettségről. Isten parancsolataira vonatkozó hiteles akarata csak a Bibliában található meg. Paul azt mondja: “Minden írás Isten ihletése által adatott, és hasznos a tanításra, a dorgálásra, a megjobbításra, az igazságra való tanításra” (2Timóteus 3:16). Nemcsak arra hasznos, hogy felkészítse az embert bizonyos jó cselekedetekre, hanem “minden jó cselekedetre”. Mennyi energiát, időt és odaadást kell nekünk, keresztényeknek Isten írott Igéjére fordítanunk!
Kettes szakasz
Az Isten parancsolataira vonatkozó akarat második szakasza az, hogy a bibliai igazságot új helyzetekre alkalmazzuk, amelyekre a Biblia vagy utal, vagy nem. A Biblia nem mondja meg, hogy kit vegyünk feleségül, vagy hogy milyen autót vezessünk, vagy hogy vegyünk-e házat, vagy hogy hol nyaraljunk, milyen mobiltelefont vegyünk, vagy hogy milyen narancslevet igyunk. És így tovább, ezernyi más döntést kell meghoznunk.
Az, amire szükségünk van, az egy megújult elme, amelyet annyira formál és irányít Isten akarata, ahogyan azt a Biblia kinyilatkoztatja, hogy képesek vagyunk minden lényeges körülményt Krisztus elméjével látni és értékelni; és megkülönböztetni, hogy Isten mire hív minket. Ez a hozzáállás nagyon különbözik attól, hogy állandóan Isten hangját próbáljuk hallgatni, aki megmondja nekünk, hogy mit tegyünk. Azok az emberek, akik hangokra hallgatva próbálják irányítani az életüket, nincsenek összhangban a Róma 12:2-vel.
Nagy különbség van a következők között: imádkozni és dolgozni egy megújult elméért, amely megkülönbözteti, hogyan kell alkalmazni Isten Igéjét (egyfelől) és a szokás, hogy arra kérjük Istent, hogy adjon nekünk új kinyilatkoztatást arról, hogy mit kellene tennünk (másfelől). A jóslás nem igényel átalakulást. Isten azt akarja, hogy megújult elmével rendelkezzünk, egy új gondolkodásmóddal és ítélőképességgel, nem pedig egyszerűen új információkkal. Az Ő célja, hogy az Ő kinyilatkoztatott Igéjének igazsága által átalakuljunk, megszentelődjünk, megszabaduljunk (János 8:32; 17:17). Tehát Isten parancsolataira vonatkozó akaratának második szakasza az a megkülönböztető képesség, amely ahhoz szükséges, hogy a Szentírást új élethelyzetekre alkalmazzuk a megújult elmén keresztül.
Harmadik szakasz
Az Isten parancsolataira vonatkozó akaratának harmadik szakasza végül arra a nagy többségre vonatkozik, amikor úgy cselekszünk az életben, hogy nem gondolkodunk tudatosan, mielőtt cselekednénk. Megkockáztatom, hogy viselkedésünk jó 95%-a nem előre megfontolt. Ez azt jelenti, hogy a legtöbb gondolatunk, tettünk és cselekedetünk spontán. Ezek egyszerűen annak a túlcsordulása, ami bennünk van. Jézus azt mondta: “Mert a szív bőségéből szól a száj: a jó ember a jó kincséből jó dolgokat hoz ki, a gonosz ember pedig a gonosz kincséből gonosz dolgokat hoz ki. És mondom nektek, hogy minden hiábavaló szóért, amelyet az emberek beszélnek, számot adnak majd az ítélet napján.” (Máté 12:34-36).
Miért hivatkozom Isten akaratának erre a részére a parancsolatokkal kapcsolatban? Egy okból kifolyólag. Mert Isten olyan parancsolatokat mond, mint például: “Ne haragudj. Ne legyetek büszkék. Ne kívánd. Ne aggódjatok. Ne légy féltékeny. Ne irigykedj. És e cselekedetek – harag, büszkeség, kapzsiság, aggodalom, féltékenység és irigység – egyike sem előre megfontolt, egyszerűen csak a szívből jönnek, gondolkodás vagy tudatos szándék nélkül. És miattuk bűnösök vagyunk. Az ilyen cselekedetek megszegik Isten akaratát.
Most már világos, hogy nagy feladatunk van a keresztény életben: át kell változnunk elménk megújulása által. Új szívekre és új elmékre van szükségünk. Tegyük jóra a fát, és jó lesz a gyümölcse (Máté 12:33). Itt van a nagy kihívás. Isten arra hív minket, hogy ily módon átalakuljunk. Egyedül nem tudjuk megtenni. Szükségünk van Krisztusra, aki meghalt a bűneinkért. És szükségünk van a Szentlélekre, hogy elvezessen minket a Krisztust felmagasztaló igazsághoz, és hogy munkálja bennünk az alázatot, amely lehetővé teszi számunkra, hogy elfogadjuk ezt az igazságot.
Adjuk át magunkat ennek a valóságnak. Merüljünk el Isten írott Igéjében; itassuk át vele elménket. És imádkozzunk azért, hogy Krisztus Lelke olyan újjá tegyen bennünket, hogy növekedésünk jó, tetszetős és tökéletes legyen (hogy Isten akarata szerint legyen).