Miből áll a rákvizsgálat?

Ez a bejegyzés a 4. részből az 1. a Rák korai felismerése sorozatban

Mennél korábban fedezik fel a rákot, annál valószínűbb, hogy az illető túléli. És ha a rák kialakulását nem tudjuk megakadályozni, akkor a rák felismerése, mielőtt még bajt okozna, a következő legjobb dolog.

A szinte észrevehetetlenek felismerése azonban jelentős kihívásokkal jár, mivel ezek az apró, újonnan kialakult rákok a tudósok és az orvosok elől az egészséges sejtek trillióinak füstfüggönye alatt rejtőznek.

A majdnem észrevehetetlenek kimutatása

Hogy megtaláljuk a rákot a szervezetben, először is kell valami, amit kereshetünk.

A sikeres rákvizsgálat képes lesz a rák által termelt “vörös zászlós” molekulák kimutatására, ami felfedi a rák jelenlétét. Ahhoz pedig, hogy a betegséget olyan stádiumban észleljük, amikor az még gyógyítható kezeléssel, például műtéttel, a ráknak tömörnek és behatároltnak kell lennie. Sajnos a legtöbb esetben ez azt jelenti, hogy elég kicsi ahhoz, hogy meghúzódjon. Ahhoz tehát, hogy ezeket az apró daganatokat megtalálják, és sikeresen kiszűrjék az általuk termelt kis számú “vörös zászlós” molekulát, a tudósoknak kreatívnak kell lenniük.

Az egyik olyan teszttípus, amelybe sokat fektettek, azok, amelyek a vérben lebegő rákos sejtek DNS-ét keresik.

Paul Pharoah professzor, a Cancer Research UK Cambridge-i Központjának munkatársa szerint “a vér egy nagyon kis része olyan sejtmentes DNS-ből áll, amely a test mindenféle helyéről származik”. A rákos sejtek elhalásukkor DNS-t is juttathatnak a véráramba, amit a vér vizsgálatával ki lehetne szedni. De ez nem könnyű feladat.

“A rákból származó DNS aránya még kisebb, ezért a tesztnek hihetetlenül érzékenynek kell lennie ahhoz, hogy túlnézzen ezeken az extra DNS-darabkákon” – mondja Pharoah, hozzátéve, hogy a vizelet, a széklet és a lehelet is tartalmazhatja a rák jeleit.

A jó rákvizsgálat titka

A jó rákvizsgálatnak alkalmasnak kell lennie a valószínűleg egészséges emberek egész populációjánál. Ha a tesztelés kellemetlen élmény, akkor senki sem fogja ezt választani.

“Ha tünetmentes embereket tesztelünk, a tesztnek elfogadhatónak kell lennie” – mondja Pharoah.

A mintának, amelyben a rákot keresi, szintén könnyen hozzáférhetőnek kell lennie. “Ez lehet vér, vizelet, széklet. Alapvetően bármi, amiben a rákra utaló nyomokat lehet találni, és könnyen megszerezhető.”

A vizsgálatnak megbízhatónak is kell lennie, hogy ne vezesse az orvosokat tévútra.

“A tesztnek meglehetősen érzékenynek kell lennie, mert azt szeretnénk, ha a legtöbb rákos embert ki tudná választani” – mondja Pharoah.

Azt is meg kell tudni, hogy a pozitív eredmény helyes, hogy az orvosok ne kövessenek rossz nyomozást túl sok embernél.

“Megfelelően specifikusnak kell lennie, hogy ha a teszt pozitív, akkor ne mutasson ki mindenféle más betegséget.”

Végül a hasznos rákvizsgálatoknak olcsónak kell lenniük, hogy emberek ezrein lehessen alkalmazni anélkül, hogy anyagilag megnyomorítanák az egészségügyi szolgáltatókat.

Miért nem fejlesztettek még ki több rákvizsgálatot?

Noha Pharoah azt mondta, hogy egy szűrővizsgálatnak “nem kell tökéletesnek lennie”, mivel nem arra szolgál, hogy diagnosztizálja, hogy valaki rákos, hanem arra, hogy kiemelje azokat, akiknek több vizsgálatra lehet szükségük, még az is gondot okoz, hogy eljussunk odáig, hogy egy teszt viszonylag jól működjön. Mint kiderült, hihetetlenül nehéz megtalálni a tökéletes “vörös zászlót” vagy rákjelzőt, amelyet a teszt felismerhet.

Pharoah szerint a kutatók jelentős időt töltöttek azzal, hogy ígéretes, de végül sikertelen nyomokat követtek – olyan molekulákat, amelyek elsőre jó rákjelzőnek tűnnek, de további kutatás után kiderült, hogy nem megfelelőek. Ennek oka gyakran az, hogy a molekulákat nem csak a daganat, hanem az egészséges sejtek is termelik. Vagy túl kis mennyiségben termelődnek ahhoz, hogy a rákvizsgálat kimutassa őket.

Amikor pedig megtaláltuk a megfelelő rákos “vörös zászlót”, meg kell győződnünk arról, hogy az megfelel a célnak. A következő lépés gyakran az, hogy a tesztet olyan embereken alkalmazzák, akik már rákosak, ahol valószínűleg sokkal több “vörös zászlós” molekula van jelen. Ez egy ésszerű kezdet – ha egy teszt nem képes kiszűrni a már diagnosztizált rákot, akkor nem valószínű, hogy képes lesz a kisebb rákos megbetegedések kimutatására -, de a pozitív eredmények ebben a szakaszban még nem olyan “játékmegváltóak”, mint ahogyan azt sok szalagcím sugallja.

“Ahhoz, hogy egy teszt valóban működjön, olyan embereknél kell kimutatnia a betegség apró részleteit, akik még nem is tudják, hogy betegségük van.

“Ahhoz, hogy megmutassuk, hogy a szűrés egy adott teszttel hasznos beavatkozás, randomizált kontrollvizsgálatot kell végezni.”” Ezek a vizsgálatok nagyon költségesek és nehezen szervezhetők, mert nagyon nagy számú ember bevonására van szükség.

A túldiagnosztizálás leküzdése

Végezetül, ha valamit keresünk, általában meg is találjuk. Minden rákvizsgálatnál fennáll annak a kockázata is, hogy olyan apró daganatokat is azonosítunk, amelyek nem biztos, hogy ártalmatlanok. Még nem dolgoztuk ki a módját annak, hogy megkülönböztessük azokat a rákokat, amelyek veszélyesek és kezelésre szorulnak, azoktól, amelyek nem azok és nyugodtan békén hagyhatók.

“Rengeteg olyan rák van, amelyet “ráknak” nevezünk, ha mikroszkóp alatt nézzük, de valójában soha nem arra rendeltetett, hogy megölje az illetőt, mert lassan növekszik” – mondja Pharaon.

És így természetesen e rákok egy részét kezelik, ami szükségtelen mellékhatásokhoz vezethet.”

Kutatás a zavaros vizek tisztázására

Az Egyesült Királyságban jelenleg három nemzeti rákszűrő program áll rendelkezésre a méhnyakrák, az emlőrák és a bélrák tekintetében. A hasznos rákvizsgálatok kifejlesztésének nehézségei miatt azonban ezek az életmentő programok évtizedek óta húzódnak.

A téves nyomok nagyon megnehezítik a rák korai stádiumban történő felismerését. A kutatásoknak köszönhetően azonban a tudósok egyre jobban felismerik a téves utalásokat. A rák biológiájának megismerése pedig közelebb visz minket ahhoz, hogy megtudjuk, hogyan különböztessük meg a veszélyes rákokat a testnedveinket elhomályosító egyéb molekulák tömegétől.

A korai felismerés – bár kemény munka – olyan befektetés, amely valóban megtérül. Az ilyen típusú, a fenti kritériumoknak megfelelő tesztek kifejlesztése és azonnali bevezetése a gyakorlatba a lehető legjobb esélyt adja az embereknek a kezelés sikerességére, sőt talán még a gyógyulásra is.

Kövesse sorozatunkat, hogy megtudja, milyen különböző módszereket – és testnedvtípusokat – vizsgálnak tudósaink a rák korai felismerése és a túlélők számának növelése érdekében.

Gabi