Millet, (törökül: “vallási közösség” vagy “nép”), a Korán szerint Ábrahám és más ősi próféták által vallott vallás. A középkori iszlám államokban a szót egyes nem muszlim kisebbségekre, főként keresztényekre és zsidókra alkalmazták. A heterogén Oszmán Birodalomban (kb. 1300-1923) a millet egy autonóm, önigazgatással rendelkező vallási közösség volt, mindegyik a saját törvényei szerint szerveződött, élén egy vallási vezetővel, aki felelős volt a központi kormányzatnak a millet kötelezettségeinek és kötelességeinek teljesítéséért, különösen az adófizetésért és a belső biztonság fenntartásáért. Ezen túlmenően minden millet felelősséget vállalt az állam által nem biztosított társadalmi és közigazgatási feladatokért, és az ügyeket egy közösségi tanácson (meclisimillî) keresztül, külső beavatkozás nélkül intézte. 1856-tól kezdve egy sor császári reformrendelet bevezette a világi törvénykönyveket minden polgár számára, és a milletek közigazgatási autonómiájának nagy része megszűnt.
