Az atlanti tőkehal a Barents-tenger egyik legnagyobb ragadozója, a becslések szerint 2017-ben több mint 5 millió tonna halat fogyasztott. Egy nemrégiben megjelent tanulmányban (Holt et al. 2019) ennek a fajnak a táplálkozását vizsgáljuk egy egyedülálló, 33 évnyi, orosz és norvég tudósok által végzett tőkehalgyomor-mintavételt felölelő adathalmaz segítségével. Ez az idősorozat az eddigi legátfogóbb rendelkezésre álló tőkehal táplálkozási adatsor, és döntő fontosságú a Barents-tenger ökoszisztémájában a ragadozó-zsákmány és a táplálékháló dinamikája szempontjából ökológiailag fontos kérdések megválaszolásában, hogy mit eszik a tőkehal, és ez miért fontos.
1. ábra. A különböző méretű (cm) atlanti tőkehalak tápláléka a teljes zsákmány tömegének százalékában ábrázolva fajonként/fajcsoportonként. Az adatok az 1984 és 2016 közötti 33 éves gyomortartalom-adatsorokból származnak.
A fajok közötti kölcsönhatás megismerése különösen fontos azokban a tengeri rendszerekben, ahol az ökoszisztéma szemléletű gazdálkodás kívánatos, mint például a Barents-tengerben (lásd a bejegyzést). A Barents-tenger egyik leginkább vizsgált faja gazdasági jelentősége (2017-re vonatkozóan 868 276 tonna ideiglenes bejelentett fogás: ICES 2018) és ikonikus státusza miatt az északkeleti sarkvidéki tőkehal (Gadus morhua). Amellett, hogy a tőkehal a Barents-tengeri halászat fő célpontja, a tőkehal a Barents-tenger táplálékhálózatának kiemelkedő ragadozója is. Ahhoz, hogy megértsük, hogyan kapcsolódnak egymáshoz az ökoszisztéma biológiai összetevői, és így képesek legyünk a Barents-tenger kiaknázásának irányítására, részletes információkra van szükség a tőkehal ragadozási dinamikájáról. A gyomortartalom-adatok átfogó információt nyújthatnak egy faj táplálkozásáról egy adott időpontban és térben. Ha a nagy felbontású gyomortartalom-adatok hosszú időbeli skálákon és méretosztályok között készülnek, akkor olyan információkkal szolgálhatnak, amelyek kulcsfontosságúak a tengeri ökoszisztémák trofikus kölcsönhatásainak megértéséhez.
A PINRO (Knipovich Polar Research Institute of Marine Fisheries and Oceanography, Murmanszk) és az IMR (Institute for Marine Research, Bergen) 1984 óta együttműködik a Barents-tengeri adatok megszerzése érdekében. Az egyik ilyen együttműködés a tőkehal gyomrának összegyűjtése és tartalmának elemzése. Az évek során a Barents-tengeren 380 948 gyomorból vettek mintát, ami évente átlagosan 10 884 gyomrot jelent. Ezeket az adatokat a norvég-orosz gyomortartalom-adatbázisban gyűjtötték össze, és minden évben szinte minden hónapra vonatkozóan rendelkezésre állnak.
Holt és munkatársai (2019) ezeket az adatokat arra használták, hogy feltárják a Barents-tengeri tőkehal táplálkozásának változásait, különösen a hosszú távú évközi trendeket, az évszakok közötti különbségeket, a tőkehal és a zsákmányállatok méretének összefüggéseit és a fejlődés során a tőkehal táplálkozásának összetételében bekövetkező változásokat.
Az eredmények szerint a tőkehal már 20 cm hosszúságban elkezd halat enni (a kizárólag planktonnal való táplálkozás alternatívájaként), ami 1 éves korú halnak felel meg. Ez a halas táplálkozásra való hajlam már korábban kialakul, mint a hasonló tőkehalpopulációk esetében. A kannibalizmus, amely e faj esetében jól dokumentált (Bogstad et al. 1994; Dolgov et al. 1994; Uzars & Plikshs 2000; Neuenfeldt & Köster 2000; Yaragina et al. 2009; Pálsson & Björnsson 2011), már 20 cm-es tőkehalak esetében is megállapították, intenzitása a tőkehalak méretével együtt nőtt. Holt et al. azt is megállapította, hogy a tőkehalak a saját hosszuk 33%-áig minden méretű zsákmányt megesznek. Ez azt jelenti, hogy minél nagyobb/öregebb a tőkehal, annál szélesebb zsákmányméret-spektrumból tud táplálkozni, így rendkívül hatékony generalista ragadozóvá válik.
A tőkehalak étrendje jelentősen változott 1984-2016 között, ami összhangban van a zsákmány, a tőkehalak számának és elterjedésének változásaival. Szezonális különbségeket is megfigyeltek: a kapelán (Mallotus villosus) dominált a téli táplálkozásban, míg a tőkehal, a sarki tőkehal (Boreogadus saida) és más halfajok a nyári/őszi hónapokban domináltak. Ez megerősíti e faj opportunista ragadozó viselkedését.
Miért fontosak ezek az eredmények?
A barents-tengeri tőkehalat a Barents-tenger legfontosabb ragadozójának tartják. Ezzel a tanulmányunkkal bizonyítékot szolgáltatunk az aránytalan ragadozó-zsákmány méreteloszlásra, valamint a táplálék összetételének eltolódására a tőkehal fejlődésével. A Barents-tengerben a tőkehal abundanciája megnőtt, és az elmúlt években példátlanul magas szintet ért el. Így a tőkehal táplálkozása és a tőkehal abundanciája közötti kapcsolat fokozott hatással lehet a fontos zsákmányállatokra, különösen a táplálékuk nagy részét felölelő nyílt tengeri halállományokra (norvég tavaszi ívású hering Clupea harengus, kapelán…) és a tőlük függő más fajokra (lásd a bejegyzést). Ez valószínűleg hatással lesz a Barents-tenger táplálékhálózatának szerkezetére és az ökoszisztéma működésére. Ez a munka fontos lépést jelent a Barents-tengeri ökoszisztéma dinamikáját meghatározó trofikus kapcsolatok megértése felé.
Holt, R.E., Bogstad, B., Durant, J.M., Dolgov A.V., Ottersen, G. 2019. A Barents-tengeri tőkehal (Gadus morhua) étrendjének összetétele: hosszú távú évközi, szezonális és ontogenetikai mintázatok. ICES Journal of Marine Science DOI: 10.1093/icesjms/fsz082
Bogstad, B., Lilly, G.R., Mehl, S., Pálsson, Ó.K. Stefánsson, G. 1994. Kannibalizmus és az évjárat erőssége atlanti tőkehalaknál (Gadus morhua) arkto-boreális ökoszisztémákban (Barents-tenger, Izland és Új-Fundland keleti része). ICES Journal of Marine Science. 198: 576-599.
Dolgov, A.V., Korzhev, V.L., Tretyak, V.L. 1994. Kannibalizmus és annak jelentősége az arkto-norvég tőkehal rekrutációjának kialakulásában a Barents-tengeren. Proceedings of the sixth IMR- PINRO Symposium, Bergen, 14-17 June: 121-128.
ICES. 2018. Az Északi-sarkvidéki Halászati Munkacsoport (AFWG) jelentése, 2018. április 18-24., Ispra, Olaszország. ICES CM 2018/ACOM:06. 859 pp
Neuenfeldt, S., Köster, F.W. 2000. A balti tőkehal toborzási sikerének trofodinamikai szabályozása: a kannibalizmus hatása. ICES Journal of Marine Science. 57: 300-309.
Pálsson, Ó.K., Björnsson, H. 2011. Az izlandi tőkehal trofikus mintázatának hosszú távú változásai és a fő zsákmányállománnyal való összefüggések. ICES Journal of Marine Science. 68: 1488-1499.
Uzars, D., Plikshs, M. 2000. Tőkehal (Gadus morhua L.) kannibalizmus a Balti-tenger középső részén: évközi változékonyság és az újoncok mennyiségének és eloszlásának hatása. ICES Journal of Marine Science. 57: 324-329
Yaragina, N.A., Bogstad, B., Kovalev, Y.A. 2009. A kannibalizmus változékonysága az északkeleti sarkvidéki tőkehalban (Gadus morhua) az 1947-2006 közötti időszakban. Marine Biology Research. 5: 75-85