Mononukleáris fagocita rendszer, más néven makrofág rendszer vagy retikuloendothelialis rendszer, az emberi test egymástól távol eső részeiben előforduló sejtek osztálya, amelyek közös tulajdonsága a fagocitózis, melynek során a sejtek elnyelik és elpusztítják a baktériumokat, vírusokat és más idegen anyagokat, valamint bekebelezik az elhasználódott vagy kóros testsejteket. Karl Albert Ludwig Aschoff német patológus 1924-ben vezette be a retikuloendothelialis rendszer kifejezést, a sejteket fagocitáló tevékenységük alapján gyűjtve össze. A fagocitáló mononukleáris sejtek későbbi átsorolása azonban az endotélsejtek és a fibroblasztok kizárását eredményezte a rendszerből; ezért Aschoff kifejezését a 20. század második felében a mononukleáris fagocita rendszer elnevezéssel helyettesítették.
Encyclopædia Britannica, Inc.
A mononukleáris fagocita sejtek a csontvelőben található prekurzor sejtekből származnak. Ezek az elődsejtek monocitákká és dendritikus sejtekké, a véráramba kerülő fagocita sejtekké fejlődnek. Néhány monocita és dendritikus sejt az általános vérkeringésben marad, de többségük a test szöveteibe kerül. A szövetekben a monociták sokkal nagyobb fagocita sejtekké, úgynevezett makrofágokká fejlődnek. A makrofágok nagy többsége helyhez kötött sejtként marad a szövetekben, ahol kiszűrik és elpusztítják az idegen részecskéket. Egy részük azonban elszakad, és a keringésben és a sejtek közötti terekben vándorol.
A mononukleáris fagocita rendszer sejtjei különböző elhelyezkedésük miatt megjelenésükben és nevükben is különböznek egymástól. A dendritikus sejtek például számos szövetben megtalálhatók, többek között a tüdőben, a bőrben és a gyomor-bélrendszerben, valamint az egész nyirokrendszerben. A histiociták számos bőr alatti szövetben találhatók. A Kupffer-sejtek a máj szinuszoidjait bélelik ki. A mikroglia az idegszövetben fordul elő, az alveoláris makrofágok pedig a tüdő légterében találhatók.
Minden fagocita sejt képes elnyelni és elpusztítani a mikroorganizmusokat, sejteket, sőt még az idegen tárgyak apró darabkáit is, például a szilánkokat és a varróanyagokat. Több mozgékony makrofág is körülveheti a nagyobb idegen tárgyakat, és egyetlen fagocitasejtté egyesülhet. Így az idegen anyagok fagocitálásával a makrofágok, monociták és dendritikus sejtek fontos első védelmi vonalat alkotnak a szervezet belsejébe jutott káros részecskékkel szemben.
A mononukleáris fagocita rendszer sejtjei is részt vesznek az immunreakciókban, amelyek során egy komplex eseménysorozat egy adott idegen anyag ellen irányul. A makrofágok a fagocitózis révén feltárják az idegen anyagokon található antigéneket (felszíni molekulákat). Az antigének immunreakciókat serkentenek, amelyeket a limfocitáknak nevezett fehérvérsejtek irányítanak. A B-limfociták (vagy B-sejtek) antitesteket szintetizálnak és választanak ki a T-limfociták (vagy T-sejtek; a T-sejtek egyéb, antitesttermeléssel nem járó immunológiai reakciókra is képesek) segítségével. Az antitestek termelése viszont nagymértékben serkenti a mononukleáris fagocita-rendszer sejtjeinek fagocita-aktivitását.
A mononukleáris fagocita-rendszer fontos szerepet játszik az elhasználódott vörösvértestek megsemmisítésében és a vas újrahasznosításában is. A specializált makrofágok, elsősorban a csontvelőben, a májban és a lépben találhatóak, lebontják a régi vörösvértesteket, és metabolizálják a hemoglobint (a vörösvértestek oxigénszállító pigmentjét), ezáltal felszabadítják a vasvegyületet, a hemet az új vörösvértestek előállításához.
A mononukleáris fagocita rendszerrel összefüggő betegségek közé tartozik a vörösvértestek túlzott mértékű elpusztítása által okozott vérszegénység. A mononukleáris fagocitákkal kapcsolatos rosszindulatú daganatok is vannak, amelyek lehetnek lokalizáltak vagy az egész szervezetben elterjedtek; a histiociták túlzott elszaporodása például a malignus histiocitózisban és a monocitás leukémiában fordul elő. A Niemann-Pick-kór és a Gaucher-kór olyan örökletes rendellenességek, amelyeket a mononukleáris fagocita rendszer sejtjeiben a lipidanyagcsere kóros termékei jellemeznek.