7.2 Monopólium
Az erős verseny jellemezte piac legfőbb visszatartó ereje gyakran az eladók piaci ereje. Ebben a fejezetben az eladói piaci erő legerősebb formáját, az úgynevezett monopóliumot fogjuk megvizsgálniAz eladói piaci erő legerősebb formája; olyan piaci struktúra, amelyben csak egyetlen eladó rendelkezik piaci erővel.. A monopóliumban csak egy eladó van, amelyet monopolistának nevezünkAz egyetlen eladó, aki piaci erővel rendelkezik..
Memlékezzünk vissza, hogy a tökéletes versenyben minden vállalat a keresleti görbét, amellyel szembenéz, lapos vonalnak látja, így feltételezi, hogy annyit adhat el, amennyit csak akar, a termelési határáig, az uralkodó piaci áron. Bár a teljes piaci keresleti görbe az értékesítési mennyiség növekedésével csökken, a tökéletes versenyben lévő egyetlen vállalat másképp látja, mivel a piac kis szereplője, és az árakat adottnak veszi. Lapos keresleti görbék esetén az ár és a határbevétel megegyezik, és mivel a profitmaximalizáló termelő a határköltség és a határbevétel összehasonlításával dönti el, hogy növeli vagy csökkenti-e a termelési volument, ebben az esetben a tökéletes versenyben lévő termelő többet fog eladni (ha van rá lehetősége) egészen addig a pontig, ahol a határköltség megegyezik az árral.
Monopóliumban az egyetlen eladó cég által látott keresleti görbe a teljes piaci keresleti görbe. Ha a piaci keresleti görbe lefelé lejt, a monopolista tudja, hogy a határbevétel nem lesz egyenlő az árral. Amint azt a 2. fejezetben “A legfontosabb mérőszámok és összefüggések” című fejezetben tárgyaltuk, ha a keresleti görbe lefelé lejt, a keresleti görbe bármely mennyiségének és árának megfelelő határbevétel kisebb, mint az ár (lásd a 7.1. ábrát “A monopolista optimális mennyiségét és árát a szabadpiaci egyensúlyi árhoz és mennyiséghez viszonyítva bemutató grafikon”). Mivel az optimális eladói nyereség feltétele az, hogy a határbevétel egyenlő a határköltséggel, a monopolista olyan mennyiséget választ, ahol ez a két mennyiség egyensúlyban van, ami a 7.1. ábrán “A monopolista optimális mennyiségét és árát a szabadpiaci egyensúlyi árhoz és mennyiséghez viszonyítva bemutató grafikon” QM jelölésű mennyiségnél lesz.
Mivel a monopolista teljes mértékben ellenőrzi az eladásokat, csak olyan mennyiségben fog eladni, ahol a határbevétel megegyezik a határköltséggel, de a keresleti görbén ehhez a mennyiséghez tartozó magasabb áron, PM-en fog eladni, nem pedig a határköltségen QM mennyiség mellett.
7.1. ábra A monopolista optimális mennyiségét és árát a szabadpiaci egyensúlyi árhoz és mennyiséghez viszonyítva bemutató ábra
Ha a monopolista határköltséggörbéje a tökéletes versenyben lévő kis cégek kombinált határköltséggörbéje lenne, akkor a határköltséggörbe a piaci kínálati görbének felelne meg. A tökéletes verseny piaci egyensúlya QC volumen mellett, PC ár mellett jönne létre. A monopolista megengedhetné magának, hogy ugyanezzel a mennyiséggel és árral működjön, és még némi gazdasági nyereségre is szert tehetne. Ennél a mennyiségnél azonban a határköltség nagyobb, mint a határbevétel, ami azt jelzi, hogy a magasabb ár mellett alacsonyabb mennyiséggel történő működés nagyobb nyereséget eredményez. A legnagyobb nyereséget a QM egységek PM áron történő értékesítése eredményezi. Sajnos a fogyasztók rosszabbul járnak a monopolista optimális működése esetén, mivel magasabb árat fizetnek és kevesebb egységet vásárolnak. És ahogy az előző fejezetben megjegyeztük, a fogyasztói többletveszteség meghaladja a monopolista profitnyereségét. Ez a fő oka annak, hogy a monopóliumokat a kormányok nem támogatják, ha nem tiltják be.