Több mint ötven évvel azután, hogy a Beatles még mindig páratlan sikert aratott, megnézzük az öt legfontosabb dalszerzési technikát, amit a négy nagyágyútól tanultunk.
A vendégposzt Dre DiMura, a Soundfly’s Flypaper munkatársa
A Beatles megmutatta a világnak, hogy lehet saját dalokat írni és előadni. Ötvenhat évvel a “Love Me Do” megjelenése után még mindig rengeteget tanulhatunk a Beatlestől és a veleszületett dalszerzői érzéküktől, ami egyszerre időtlen és vitathatatlanul páratlan, még a mai napig is.
Íme tehát a mi listánk öt dologról, amit a Beatles tanított nekünk a dalszerzésről, a véletlenszerűség fordított sorrendjében.
5. Írd meg a BGV-ket.
A háttérvokálokat gyakran utólagos gondolatnak érezhetjük; én általában a háttérvokálokat a dalszerzés hangszerelési szakaszához kötném, jóval a produkciós folyamatba. A Fab Four esetében ez nem így van. A Beatles esetében a háttérvokálok a történetmesélés szerves eszközei voltak, és valószínűleg magának a dalszerzési folyamatnak a részét képezték.
Vegyük például a “She’s Leaving Home”-t a Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Bandből.
She (We never thought of ourselves)
Is leaving (Never a thought for ourselves)
Home (We struggled hard all our lives to get by)
She’s leaving home, after living alone for so many years.
A háttérvokál itt még több információval szolgál, mint a dallamos felső sor, amely ezt a részt refrénként jelöli. Ez egy ügyes módja annak is, hogy egy másodlagos nézőpontot (POV) építsünk be egy dalba (SHE is leaving home / WE never thought of ourselves), ami általában nagy dalszerzői baklövésnek számít.
Itt egy másik példa ugyanerről az albumról, a “Getting Better”. Mind a versszak, mind a refrén ezt a technikát használja a fő vokál által hordozott dalszöveg pontifikálására:
I used to get mad at my school (No, I can’t complain)
The teachers who taught me were not cool (No, I can’t complain)
You’re holding me down
Turning me round
Filling me up with your rules.
El kell ismernem, hogy egyre jobb (Better)
A little better all the time (It can’t get no worse)
El kell ismernem, hogy egyre jobb (Better)
It’s getting better
Since you’ve been mine.
Also, a bólintás itt a nyelvtani szabályok elhajlására a művészet nevében! “It can’t get NO worse.”
Egy utolsó példa a “Help!”-ben található. Bár a “Help!”-ben a háttérvokálok nem nyújtanak további szöveget, arra használják őket, hogy megelőlegezzék és megismételjék azt, amit John énekel.
(When) When I was younger (amikor fiatal voltam), so much younger than today
(I never need) I never needed anybody’s help in any way
(Now) But now these days are gone (ezek a napok elmúltak), I’m not so self assured
(And now I find) Now I find I’ve changed my mind and opened up the doors.
A kor technikai korlátai miatt nehéz elképzelni, hogy a Beatles ezeket a részeket utólag írta. Sok korai Beatles-dalban az egész zenekar egyetlen mikrofonba énekelt, gyakran élőben, együtt, a harmóniákat és a dallamot egyetlen sávon.
Az első versszak olyan jó volt, hogy újra használni fogjuk.
A három versszakos dalban a Beatles gyakran az első versszakot ismétli meg utolsó versszakként. Ez ismét hallható a “Help!” és az “I’ve Just Seen a Face” című dalokban. Ezt felróhatnád lustaságnak, de ha szándékosan használod, ez valójában egy erőteljes eszköz, amely igazán jól érzékelteti egy dal üzenetét. Különösen, ha a versszak fontos információkat közöl, amelyek még erőteljesebbek lehetnek, ha megismételjük őket, miután a refrénekben elsajátítottuk a tartalmat.
A nyáron a Three Days Grace-szel turnéztam. A 2003-as slágerük, az “I Hate Everything About You” kétszer ugyanazt a versszakot használja, és ez egy bop, arról nem is beszélve, hogy nagyon énekelhető. Sok más előadó is használta már ezt a technikát, pl: John Denver, Heart, INXS, Fleetwood Mac és Celine Dion, hogy csak néhányat említsünk.
A “60 másodperces” szabály.
Vigyázz Nicholas Cage, a Beatles is 60 másodperc alatt elment. Elképesztő képességük volt, hogy egy dal első 60 másodpercébe komoly tüzet tudtak pakolni. Sok korai Beatles-dal már az első percben bemutatja az összes alapvető zenei elemet, és ez alatt a versszakot, a refrént, és igen, még a hidat is értem.
A hatékonyságról beszélünk.
Az “A Hard Day’s Night”-ban a Beatles képes volt két versszakot, két refrént és egy hidat belezsúfolni az első percbe. Ez olimpiai léptékű bravúr volt. A különböző dalok más-más feldolgozást igényelnek, de fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a hallgató milyen utat jár be ebben az első, lenyűgöző percben. A Beatles ügyes volt.
Mega producer, Max Martin “Melodic Math” című műve szerint ahhoz, hogy egy dal sláger legyen, a refrénnek 0:50 előtt kell belépnie a dalba, vagyis alig egy perc alatt. A Beatles ezt korszakosnak tűntette fel – az “A Hard Days Night” refrénje mindössze 0:17-nél csendül fel.
Ne untass minket, kezdd a refrénnel.
A Beatles hihetetlen streaming zenekar lett volna (valójában még mindig az, több mint 20,6 millió Spotify-hallgatóval). A dalaikat azokra a platformokra építették, amelyeket ma használunk. Nem elég, hogy egy Beatles-dal átlagos hossza 2:45 volt, sok daluk a refrénnel kezdődött, ami a streaming korszakban egyre népszerűbb eszköz.
Ezekre néhány példa lehetne: “Eleanor Rigby”, “It Won’t Be Long”, “Can’t Buy Me Love”, “Lovely Rita”, “Cry Baby Cry”, “Strawberry Fields Forever” és “She Loves You”. Érted, mire gondolok?
Hallgasd ezt 2019-ben teljes valójában olyan dalokkal, mint a “Nothing Breaks Like the Heart” Mark Ronsontól és Miley Cyrustól, vagy a “Tempo” Lizzótól (feat. Missy Elliot).
Ne felejtsd el a hidat.
Emlékszel arra, mi az a híd? Ez 2019. Szegény hídból egy csomó semmi lett. A status quo az, hogy copy-paste-eljük a versszakot vagy a refrént, elnémítunk pár sávot, és hozzáadunk néhány hangtervezési fülcukrot, mielőtt egy fordított cintányérdagadás visszavezet minket a refrénbe. Bla-bla-bla-bla.
A Beatles olyan hidakat írt, amelyek annyira jók voltak, hogy nem egyszer, hanem kétszer játszották őket (“I Saw Her Standing There”, “I Want To Hold Your Hand”, “Eight Days A Week”). Annyira jók voltak, hogy egy gyengébb zenekarnál akár egy zúzós refrén is lehetett volna belőlük. A Beatles áthidalásai szolidan eltértek a dal többi részétől, és segítettek ellensúlyozni a popformátum elkerülhetetlen egyhangúságát.
Nem csak a hidak voltak különállóak és egyediek, a zenekar ügyes volt a hangszerelésben, hogy további textúrákat hozzon létre. Hallgassuk meg a “Ticket to Ride”-t.”
A dal egészét a tamburin mozgatja. Mondd, hogy megőrültem! A versszakokban és a refrénekben a tamburin a 2. és 4. ütemben csapkod, de a bridge alatt tizenhatod ritmusra vált. A hídra való átmenetet még az előző ütem 2. ütemén kezdődő 16-os hangmintázat is előrevetíti. A bridge ismét kétszer szerepel.
Néha a bridge olyan erős volt, hogy a Beatles látszólag teljesen kihagyott egy teljes formális refrént. Ez az ősi popdalszerzésből származik, amikor a pop nagyrészt show-dallamokból és big band jazzből állt, illetve ezek hatása alatt állt. A Beatles előtti popzenében hagyományosnak számító “megtévesztő AABA” szerkezetet használva:
- Az “A” rész tartalmazott egy versszakot és egy refrént (refrént) az utolsó néhány ütemben,
- A “B” részt tekintették hídnak.
Most, amikor dalszerkezetről beszélünk, általában egyértelmű különbséget teszünk a versszak és a refrén között, mivel a refrének általában hosszabbak. És használnánk az A, B és C (a hídra) címkéket.
A lényeg az, hogy a híd valóban fontos volt, és a hangszerelés szerves részének tekintették, mivel a versszakot és a refrént összetett frázisnak tekintették, így a híd vagy a hagyományos “B” szakasz lett az egyetlen és legfontosabb elem a hallgatóság lekötésében és szórakoztatásában. Tovább vitatkozhatnánk a címkékkel és a dalszerkezettel kapcsolatos nomenklatúrán, de majd átmegyünk azon a hídon, ha odaérünk…
Dre DiMura hivatásos gitáros, dalszerző és szerző. Míg barátai a felvételire tanultak, Dre már Gloria Gaynorral, Dee Sniderrel, a Palaye Royale-jal és az Evol Walks-szal turnézott a világban. Zenész, és a tévében is játszott már. Talán a helyi enormo-dome-ban is láthatod őt a Diamantéval turnézni.