Between about 385 and 359 million years ago, life on earth was under attack, and 70 to 80 percent of the species on the planet disappeared. However, evidence defining the cause of this catastrophe is sparse. Also, controversy exists over whether there was one event or many events leading to extinction and how long it took. Some researchers propose multiple events over about 20 million years. A válasz bizonytalan, de van néhány nyom a késő-devon kihalás rejtélyéhez.
A késő-devont két szakaszra osztják: a frasniumra, amelyet a famennium követ. A paleontológusok három olyan időszakot jelölnek meg a késő devonban, amikor jelentős változások következnek be a fosszilis feljegyzésekben: a frasnian kezdetét és végét, valamint a famennian végét. Ezekben az időszakokban nagyszámú faj tűnt el a geológiai feljegyzésekből
A devon időszak környezeti viszonyaira vonatkozó egyik bizonyítékot a feketepala szolgáltatja. A frasnian és a famennian végén lerakódott fekete pala rétegei támpontot nyújtanak. Ezeknek a paláknak az a jelentősége, hogy bizonyítékot szolgáltatnak a késő devon tengerekben elterjedt anoxiára (oxigénhiányra). Oxigén nélkül mind a halak, mind a fenéken élő élőlények elpusztultak.
Ez a megfigyelés egy második kérdést is felvet. Mi történt az oxigénnel? A devon idején az állatok csak nemrég másztak ki az óceánból, és a megelőző szilur időszakban kifejlődött érnövények uralták a szárazföldet. A devonban a növények gyors fejlődésnek indultak, mivel egyre nagyobbra nőttek és összetett gyökérrendszert alakítottak ki. A devonban tehát a szárazföldet uraló növények és fák segítettek a sziklák talajra bontásában. Emellett a geológiai feljegyzések arra utalnak, hogy a késő devonban gyorsan terjedtek a hatalmas erdők. Ezért az elpusztult növényekből származó szerves maradványok és a gyorsan pusztuló talajból származó tápanyagok kombinációja a patakokba, folyókba és végül az óceánokba mosódott.
A szerves, tápanyagban gazdag vizek paradicsomot jelentettek az algák számára, így az algapopulációk robbanásszerűen megnőttek. Ahogy az algák elpusztultak, a baktériumok is szerepet játszottak a szerves maradványok elfogyasztásában. A baktériumoknak azonban anyagcsere-szükségleteik voltak, és oxigénre volt szükségük. Lassan kiszívták a szabad oxigént az óceánokból, anoxikus körülményeket teremtve, amelyek megérettek a fekete palák kialakulására. Talán a szárazföldi növények sikere okozta oly sok faj bukását és kihalását.
Aszteroidák
Egyes kutatók a kihalás okaként egy aszteroida becsapódását javasolják, hasonlóan a dinoszauruszok pusztulásához a kréta időszak végén. Az olyan késő devon kori becsapódási kráterek, mint a Siljan Ring (Svédország), az Alamo (USA, Nevada) és a Woodleigh (Nyugat-Ausztrália), mind nagyjából a kihalási eseményekhez köthetők. Mégsem létezik pontos datálás és közvetlen bizonyíték arra, hogy ezek lennének az elsődleges bűnösök. Ezek a becsapódások nem voltak akkorák, mint a késő kréta kori kihalást okozó Chicxulub-becsapódás, így szerepük a devonban bizonytalan.
Ozon
A Southamptoni Egyetem legújabb kutatásai egy másik lehetséges okot azonosítottak – a meggyengült ózonréteget. A kutatók a késő devonból származó spórák és pollenek sejtfalát vizsgálták, és nagyszámú genetikai károsodást fedeztek fel ezekben a növényi sejtekben körülbelül 359 millió évvel ezelőtt.
Az ózonprobléma okaként a magas kontinentális hőmérsékletet tételezik fel, amely lehetővé teszi a víz nagyobb mértékű szállítását a felső légkörbe. A vízgőz kémiai vegyületeket szállított, köztük klórt, amelyet egyes növények és algák természetes módon termelnek. Amikor a klór elérte az ózonréteget, lebontotta az ózont, így a káros ultraibolya sugárzás a Föld felszínére jutott. A mechanizmus lényegében az éghajlat felmelegedése miatt meggyengült ózonréteg volt. A kutatók megjegyzik, hogy ebben az időben számos növényfaj kihalt, ami a késő-devon erdei ökoszisztémák összeomlását okozta.
Kaszkádos események
A tömeges kihalásokat a gyorsan változó környezeti feltételek okozzák. A devon kori kihalás konkrét oka rejtély, de különböző bizonyítékok utalnak a lehetséges okokra. Az is lehetséges, hogy a válasz a fentiek közül mindegyik. Talán a devon kihalás egy sor egymást követő természeti esemény eredménye volt, amelyek együttesen borították fel az ősi világ ökoszisztémáit.
Az egyik forgatókönyv a következő lehet: A devon erdei ökoszisztémák globális összeomlása az ózon kimerülése miatt hatalmas mennyiségű szerves anyag beáramlását eredményezte az óceánokba. A szerves anyagok és tápanyagok áradata algavirágzást, majd óceáni anoxiát idézett elő. Vagy talán az erdők már egy aszteroida becsapódása miatt is stresszesek voltak, és a kegyelemdöfést az ózoncsökkenés adta meg.
Nem tudjuk a választ, de azt tudjuk, hogy úgy tűnik, minden kihalási esemény valamilyen gyors és drámai klímaváltozással jár együtt. A jelenlegi antropocén kihalás sem kivétel. Az egyetlen valódi különbség az, hogy a múltbeli kihalások természetes okokra válaszul következtek be. A fajok jelenlegi nagyarányú kihalása azonban közvetlenül egyetlen faj tevékenységéhez kapcsolódik: Homo sapiens.