Nem jó vagy rossz, csak a gondolkodás teszi azzá
Hamlet:
Mivel érdemeltétek ki, jó barátaim, a
Sors kezétől, hogy ide küld benneteket börtönbe?
Guildenstern:
Börtönbe, uram?
Hamlet:
Dánia egy börtön.
Rosencrantz:
Akkor a világ egy.
Hamlet:
Egy szép börtön, melyben sok zárka, őrség és
börtön van, Dánia az egyik legrosszabb.
Rosencrantz:
Mi nem így gondoljuk, uram.
Hamlet:
Mi hát akkor ‘sehogy sem nektek; mert nincs semmi se jó, se
rossz, csak a gondolkodás teszi azzá. Számomra börtön.
Az, ami Rosencrantzot és Guildensternt – Hamlet két egyetemi ismerősét – Dániába hozza, nem Lady Fortuna, hanem, ahogy Hamlet sejti, Claudius király. Claudius aggódik Hamlet látszólagos szórakozottsága miatt, úgy gondolja, hogy ez fenyegetést jelenthet az államra és magára a királyra nézve. Claudius kényszeríti Rosencrantzot és Gildensternt, akik nem túl okosak, hogy kémként szolgáljanak, remélve, hogy el tudják altatni a herceget, hogy felfedje “bohókás hajlamának” valódi okát.Amikor Hamlet börtönnek nevezi Dániát, a metafora tehát találó. Szellemileg és fizikailag is be van zárva a király és ügynökei tekintete által, és csapdában érzi magát az udvar általános romlottságában – “Valami rothadt Dánia államában”, ahogy Marcellus mondta .Hamlet saját gondolkodásának foglya, és annak a tudatnak, hogy mostohaapja testvérgyilkos, anyja pedig vérfertőző. Amikor azt állítja, hogy “nincs semmi sem jó, sem rossz, csak a gondolkodás teszi azzá”, nem annyira etikai relativizmusnak hódol, mint inkább boldog tudatlanságra vágyik. Ezzel hallgatólagosan elítéli a király új igenembereinek naivitását is.