Cél: Kevés konszenzus van arról, hogy milyen androgénszintek számítanak “normálisnak” az egészséges, öregedő férfiak esetében. A Massachusetts Male Ageing Study (MMAS) adatait felhasználva megbecsültük a 40-79 éves férfiak életkor-specifikus, normális androgénszintjét, miközben figyelembe vettük az egészségi állapotot és a hormonszinteket befolyásoló ismert viselkedési tényezőket.
Tervezés: Prospektív, megfigyeléses vizsgálat.
Mérések: A szérum teljes tesztoszteron (T) és nemi hormon-kötő globulin (SHBG) szintjét nem éhgyomri vérmintákon mértük, amelyeket az alany ébredését követő 4 órán belül vettünk. A szabad és biológiailag elérhető T-t a T-ből és az SHBG-ből számoltuk ki a Sodergard-egyenlet segítségével. Kiképzett kérdezőbiztosok egy otthoni kérdőívet töltöttek ki az egészségi állapotról, a gyógyszeres kezelésről és az életmódról. A résztvevőket látszólag egészségesnek tekintették, ha az alábbiak mindegyike teljesült: (i) saját bevallásuk szerint nem szenvedtek krónikus betegségben (cukorbetegség, szívbetegség, magas vérnyomás, rák, fekély); ii) nem szedtek olyan vényköteles gyógyszert, amely vélhetően befolyásolja a hormonszinteket; iii) a testtömegindex (BMI) nem haladta meg a 29 kg/m2-t; iv) az alkoholfogyasztás legfeljebb hat ital/nap; és v) nem dohányoztak.
Eredmények: A krónikus betegség és a magas BMI szignifikánsan csökkent, míg a dohányzás inkább növelte a teljes, a szabad és a biológiailag elérhető T-koncentrációt. A látszólag egészséges férfiaknak a legtöbb időpontban szignifikánsan magasabb volt a medián hormonkoncentrációjuk, mint a nem látszólag egészséges férfiaknak. A dohányzás és a definíció egyéb összetevőinek ellentétes hatásai miatt a látszólag egészséges férfiakat a nem dohányzó, látszólag egészségtelen férfiakkal hasonlították össze. Az előbbi csoportban szignifikánsan magasabb volt az androgénszint (a Wilcoxon rangsorösszeg P-értékek 0,01 és 0,0001 között mozogtak) valamennyi hormon esetében minden interjú időpontjában. A 40-es, 50-es, 60-as és 70-es éveikben járó, látszólag egészséges férfiak 95 százalékának a teljes T-értéke várhatóan a következő tartományban (2,5-97,5. percentilis) lenne: 8,7-31,7, 7,5-30,4, 6,8-29,8 és 5,4-28,4 nm (251-914, 216-876, 196-859, 156-818 ng/dl).
Következtetések: Az életkor, az egészségi állapot és az életmódbeli tényezők befolyásolják az androgénszinteket, és ezeket figyelembe kell venni a normál referenciatartományok kiszámításakor. A következő életkor-specifikus küszöbértékeket javasoljuk, amelyek alatt egy férfi abnormálisan alacsony teljes T-tartalmúnak tekinthető: 8,7, 7,5, 6,8 és 5,4 nm (251, 216, 196 és 156 ng/dl) a 40-es, 50-es, 60-as és 70-es éveikben járó férfiak esetében. Ezek a határértékek adatainkban a 2,5. percentilisnek felelnek meg; így a 40-79 éves férfiak körülbelül 2,5%-ának lenne kórosan alacsony T-szintje pusztán a hormonszintek alapján.