Nut

Nut (Nuit, Nwt) az ég és az égbolt megszemélyesítője volt. Ő volt Shu és Tefnut lánya és a teremtő isten (Atum vagy Ra) unokája. Férje/testvére Geb, a földisten volt. Ugyanakkor azt is mondhatjuk, hogy ő volt Ré anyja.

A Koporsószövegek úgy említik Nutot, mint “a fonott hajú nőt, aki az isteneket hordozta”. Az egyik mítoszban Nut naponta megszüli a Napistent, aki napközben átvonul a testén, mielőtt éjszaka elnyeli, hogy aztán másnap reggel újjászülessen. Egy másik mítosz szerint Ré az Atet (vagy Matet) csónakot használta, hogy átkeljen a testén délig, majd a Sektet csónakot használta napnyugtáig.

Mogyoró a testét a világ fölé ívelve formálta az eget

Mogyoróról azt is gondolták, hogy az egyiptomi naptár öt extra napján, az “év epagomenális napjaiként” ismert öt gyermek anyja. Úgy tűnik, Rá bosszús lett, mert Geb és Nut örökös ölelésbe zárva voltak, ezért megkérte Shut, hogy válassza szét őket. Azt is elrendelte, hogy Nut a naptár egyetlen napján sem szülhet gyermeket, de Thoth elnyerte az öt “epagomenális” nap napját a Holdtól, és Nutnak öt gyermeke született: Ozirisz, aki az első napon született, az idősebb Hórusz a második napon, Set a harmadik napon, Ízisz a negyedik napon, és Nephthisz, az utolsó az ötödik napon született. Ezek a napok egész Egyiptomban az ünneplés ideje volt.

Szárnyas Dió, Metropolitan Múzeum, 21-25. dinasztia

Tehénistennő volt, aki átvette Hathor néhány tulajdonságát. Amikor Ré belefáradt az uralkodásba, Nut tehén alakjában a hátán az égbe emelkedett. Általában azonban csillagokkal borított meztelen nő alakját ölti magára, aki testét ívben, lefelé fordulva tartja. Karjai és lábai az égbolt oszlopai voltak, kezeiről és lábairól pedig úgy tartották, hogy a horizont négy égtájánál érintik a földet.

Gebet gyakran ábrázolják alatta (néha ithfikusan). Éppen a nevét alkotó hieroglifák egyikét, egy kerek egyiptomi edényt viselő nőként ábrázolták.

Dió a Pedusiri koporsóján, késői vagy ptolemaioszi időszak

A Nap újjászületésében betöltött szerepe miatt Dió a halottak anyaszerű védelmezője lett, akit gyakran a szarkofág belső fedelére festettek, a múmiát védve. Szimbólumát, egy fából készült “maqet” (“létra”) bűbájt helyeztek el a sír belsejében, hogy segítsen az elhunytnak feljutni az égbe.

There were many festivals to Nut through the year, including the “Festival of Nut and Ra” and the “Feast of Nut” and she appears in numerous depictions, yet no temples or specific cult centres are linked to her.

Bibliography
  • The Complete Gods and Goddesses of Ancient Egypt (2003) Richard H. Wilkinson
  • Egyptian Mythology (1997) Simon Goodenough
  • The Gods of the Egyptians (1904) E Wallis Budge
  • The Great Goddesses of Egypt (1999) Barbara S. Lesko
  • Gods of Ancient Egypt (1996) Barbara Watterson

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.