A nyaki spondilózis nyaki mialopátiával, közismert nevén nyaki spondilotikus mialopátia (CSM), a nyaki gerincvelő (nyak) porckorongjainak és fakult ízületeinek degeneratív elváltozásai által okozott gerincvelő funkciózavarra utal.
Lásd: Spondilózis:
Súlyos esetekben a spondilózis myelopátiát okozhat, ami a gerincvelő összenyomódását jelenti, ami neurológiai hiányosságokat eredményez. Nézze meg!
Ez az állapot a gerincvelő működési zavarát okozó leggyakoribb rendellenesség (ún. myelopátia), amely a gerincvelő kompressziójából ered.
A legtöbb ebben az állapotban szenvedő beteg 50 év feletti, de a betegség kialakulásának életkora a veleszületett gerinccsatorna-szűkület mértékétől függően változó.
A gerincvelő kompressziójához vezető folyamat a nyaki ízületi gyulladás (más néven nyaki szpondilózis vagy degeneratív ízületi betegség) következménye, amely nem teljesen tisztázott, és valószínűleg számos oka van.
Lásd: Cervicalis osteoarthritis (nyaki arthritis)
Tényezők, amelyek a myelopátiás nyaki spondilózishoz vezetnek
Azok a tényezők, amelyek feltételezhetően hozzájárulnak a myelopátiás nyaki spondilózis kialakulásához, a következők:
- A porckorongok normális, életkorfüggő elváltozásai, amelyek leggyakrabban nyaki osteophyták (csontsarkantyúk) formájában jelentkeznek a csigolyák peremén
Lásd: Nyaki osteophyták: Tünetek és diagnózis
- A nyaki artritisz, amely facet-hypertrófiához (a facet-ízületek megnagyobbodása)
- A gerinccsatornát körülvevő szalagok, különösen a ligamentum flavum megvastagodása, ami párhuzamosan jár a porckorongok magasságának csökkenésével
- Transzlációs mechanikai instabilitás, ami a csigolyatestek szubluxációját (vagy részleges elmozdulását) eredményezi
Szubluxáció és kiropraktika
- Kongenitálisan kicsi gerinccsatorna, ami a páciens gerincvelőjét fogékonyabbá teszi a kompresszióra
- Megismételt kopás és/vagy trauma, amely a porckorongtereket és a csigolya véglemezeket érintő degeneratív elváltozásokhoz vezet
A nyaki gerincben ezek a változások magának a gerinccsatornának a szűkülését eredményezik, ami a hátsó hosszanti szalag megvastagodásához és a gerincvelőt összenyomó csontsarkantyú (osteophyt) kialakulásához vezet, leggyakrabban a C4-C7 szinteken. A végeredmény a gerincvelő és az ideggyökerek krónikus összenyomódása, ami a véráramlás károsodásához és neurológiai deficithez vezet, ami magában a gerincvelőben nyílt károsodást eredményez.
A kapcsolódó állapot, amelyet egyre gyakrabban értékelnek, a hátsó hosszanti szalag csontosodása (OPLL), amely szintén krónikus gerincvelő összenyomáshoz vezethet.