A locked-in szindróma az egyik leginkább fogyatékos állapot, amelyet a tudatos elme megőrzése jellemez egy négylábú bénulásban és anartrikus testben. Az utóbbi időben a közvélemény figyelmét egyre inkább felkeltette ez a ritka állapot, és egyre több esetről számolnak be. A leggyakoribb okozó elváltozás a vertebrobasilaris artéria elzáródása következtében kialakuló kétoldali ventrális pontinkárosodás. A klinikusoknak ismerniük kell ezt az állapotot, mert a hosszan tartó eszméletlen állapot után nagy az esélye a téves diagnózisnak, például kómának vagy vegetatív állapotnak. Gyakran a hozzátartozók vagy a gondozók azok, akik először felismerik az eszméletlen állapotot, és arról számolnak be, hogy a beteg a szemén keresztül tud kommunikálni. A szövődmények, például az aspiráció és a szepszis miatt a betegek mintegy 40-70%-a meghal a betegség akut fázisában. Az orvosi ellátás, a rehabilitáció és a kommunikációs technológia fejlődése azonban lehetővé tette, hogy sok krónikus locked-in szindrómás beteg a család és a barátok segítségével értelmes életet éljen a társadalomban.