Ozzy Osbourne

Ki az az Ozzy Osbourne?

Ozzy Osbourne az 1970-es években a Black Sabbath nevű heavy metal együttes frontembereként vált híressé, olyan ikonikus dalokkal, mint a “War Pigs”, az “Iron Man” és a “Paranoid”. 1979-ben sikeres szólókarrierbe kezdett, felháborító nyilvános fellépéseivel felhívta magára a figyelmet, és magára vonta a konzervatív csoportok haragját. Osbourne később új rajongótáborra tett szert azzal, hogy családjával együtt szerepelt a The Osbournes című valószínűtlenül sikeres valóságshow-ban.

Koraélet és karrier

John Michael Osbourne 1948. december 3-án született munkáscsaládban az angliai Birminghamben. Hat gyermek közül a negyedik, az Ozzy becenevet még az általános iskolában kapta, ahol diszlexiával küzdött. Ezek és más kihívások miatt Osbourne 16 évesen otthagyta az iskolát, és ekkor egy sor alantas munkát vállalt, többek között egy vágóhídon is dolgozott. Hamarosan egy sor pitiáner bűncselekményt követett el, aminek a csúcspontja egy rövid börtönbüntetés volt betörésért.

Az élete ezen viharos időszakában Osbourne azonban mélyen szerette a zenét, és miután kiszabadult a börtönből, elkezdte felfedezni a benne rejlő énekesi lehetőségeket. 1968-ban összeállt Terence “Geezer” Butler basszusgitárossal, Tony Iommi gitárossal és Bill Ward dobossal, hogy megalakítsák a Polka Tulk Blues nevű rockzenekart, amelyet hamarosan Earth-re kereszteltek át. Bár az Earth szerzett némi helyi hírnevet, a lemezgyártók figyelmét csak akkor keltették fel, amikor a csapat elkezdett kísérletezni a kemény, erősített hangzással, amely később a heavy metal műfaját jellemezte. Mivel a zenekar becenevét már egy másik együttes használta, felvették a Black Sabbath nevet, utalva a klasszikus Boris Karloff-filmre.

Black Sabbath Stardom

A Vertigo Records által 1970-ben kiadott Black Sabbath önálló debütáló albumát a kritikusok nagyrészt lehúzták, de Angliában és külföldön jól fogyott. Az olyan kiemelkedő számokkal, mint a címadó dal, a “The Wizard” és az “Evil Woman”, a Black Sabbath az Egyesült Királyságban a Top 10-be, az amerikai albumlistán pedig a 23. helyig jutott. A csapat második nagylemeze, a Paranoid (1971) a “War Pigs”, “Iron Man”, “Fairies Wear Boots” és “Paranoid” című metal himnuszokat tartalmazta, és új magasságokba emelte a Black Sabbath-ot: az Egyesült Királyságban a slágerlisták élére, az Egyesült Államokban pedig a 12. helyre került.

A zenekar vallási szimbolizmus és mitikus témák használata gótikus jelleget kölcsönzött a nyilvános szereplésüknek. Ez egyben a jobboldali csoportok állandó kritikáját is kiváltotta belőlük, olyan negatív publicitást, amely csak tovább növelte a zenekar népszerűségét a rajongói bázis, főként a fiatal férfiak körében. Ahogy az első két albumuk, úgy a Master of Reality (1971), a Vol. 4 (1972) és a Sabbath Bloody Sabbath (1973) is sikeres volt a slágerlistákon, és végül platina státuszt ért el az Egyesült Államokban olyan metal klasszikusok révén, mint a “Sweet Leaf”, az “After Forever”, a “Snowblind” és a “Sabbath Bloody Sabbath”.”

A szerhasználat és a Black Sabbath elhagyása

Az 1975-ös Sabotage megjelenésével a zenekar sorsa rosszabbra fordult. Az olyan dalok ereje ellenére, mint a “Symptom of the Universe” és az “Am I Going Insane”, az album nem érte el ugyanazt a státuszt, mint elődei. Ezt a változást betetőzte, hogy az ezt követő turnéjukat is kénytelenek voltak félbeszakítani, amikor Osbourne megsérült egy motorbalesetben.

A zenekar folyamatos drog- és alkoholfogyasztása – főleg Osbourne által – szintén hozzájárult a feszültséghez, valamint a rajongók elvesztése a feltörekvő punk rock mozgalom miatt. A Technical Ecstasy (1976) és a Never Say Die (1978) című albumok megjelenése után Osbourne és bandatársai útjai elváltak. Bár a Black Sabbath a következő évtizedekben különböző frontemberekkel folytatta – köztük Ronnie James Dio, Dave Donato, Ian Gilliam, Glenn Hughes és Tony Martin -, a csapat soha nem érte el az Osbourne-korszakban elért magasságokat, amikor a heavy metal legemlékezetesebb dalai közül néhányat írtak és rögzítettek.

Szólósiker:

Eltérően néhány művésztől, akik az őket híressé tevő együttesekből való kilépésük után az ismeretlenség homályába merülnek, Osbourne 1980-ban egy olyan szóló debütálással, a Blizzard of Ozz-zal jelentkezett, amely átütő kereskedelmi sikert aratott. A “Crazy Train” és a “Mr. Crowley” című kislemezdalokat tartalmazó album az Egyesült Királyságban a top 10-be, az Egyesült Államokban pedig a 21. helyig jutott, ahol végül többszörös platina státuszt ért el. Az 1981-es folytatás, a Diary of a Madman hasonlóan jól teljesített. Az ezt követő turné azonban szerencsétlenségekkel volt terhes, többek között egy repülőgép-szerencsétlenséggel, amelyben a gitáros Randy Rhoads és a kíséretük két másik tagja életét vesztette.

A nyolcvanas évek során Osbourne továbbra is ápolta a problémás magányos és dühös lázadó képét, és antiszociális színpadiassága hozzájárult nyilvános hírnevéhez. Bohóckodásai között szerepelt, hogy nyers húst zúdított a közönségére, és a színpadon leharapta egy élő denevér fejét. Személyiségét és sötét zenéjét nem mindenki találta ennyire vonzónak, és vallásos konzervatívok gyakran szemelték ki, akik a rockzene társadalomra gyakorolt negatív hatásait akarták demonstrálni.

Ezek és más kihívások ellenére – beleértve egy 1986-os elvonókúrát – Osbourne továbbra is kereskedelmi sikereket ért el, a Bark at the Moon (1983), a The Ultimate Sin (1986) és a No Rest for the Wicked (1988) című albumok mind többszörös platinalemezek lettek az Egyesült Államokban.Az 1990-es éveket hatodik szólólemeze, a No More Tears (1991) nyitotta meg, amely az Egyesült Államokban a Top 10-be került, és amelyen az azonos című sláger jelent meg.

1992-ben Osbourne bejelentette, hogy a No More Tears turné lesz az utolsó. A később kiadott dupla élő album, a Live & Loud (1993) népszerűsége azonban arra késztette Osbourne-t, hogy átgondolja visszavonulását, és az albumon található “I Don’t Want to Change the World” című dal verziója meghozta Osbourne-nak első Grammy-díját. Az 1995-ös Ozzmosis című albumhoz visszatért a stúdióba, és a következő évben egy utazó metálfesztivál, az Ozzfest részeként turnézni kezdett.

Az évtized végére Osbourne csillaga hanyatlásnak indult, és továbbra is küzdött a drogproblémákkal, amelyek egész karrierje során gyötörték. 2001-ben azonban visszatalált a reflektorfénybe nyolcadik stúdióalbumának, a Down to Earth-nek a megjelenésével, amely az Egyesült Államokban a 4., az Egyesült Királyságban pedig a 19. helyig jutott.

“The Osbournes”

Osbourne hamarosan még tovább növelte hírességének státuszát a saját valóságshow-jával. A 2002 elején debütáló The Osbournes Osbourne és klánjának családi életét állította a középpontba, és azonnal sikert aratott. A komikus vonzerő, ahogy az öregedő headbanger olyan unalmas feladatokat végez, mint a szemét kivitele, még azokat a konzervatívokat is elbűvölte, akik korábban Osbourne-t becsmérelték. Azonban azon a nyáron komolyabb fordulatot is vett, amikor Ozzy feleségénél, Sharonnál vastagbélrákot diagnosztizáltak. A műsor 2005-ig tartott, elnyerte a Primetime Emmy-díjat, és az MTV egyik legnézettebb műsora lett.

TOVÁBB: A 10 legfelháborítóbb pillanat az Osbournesből

Hall of Famer

2005-ben Osbourne újra egyesült a Black Sabbath-tal egy turné erejéig, és a következő évben a heavy metal legendákat beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be. A beiktatási ceremónián a Metallica – egyike annak a számtalan együttesnek, akikre a Black Sabbath elsődleges hatással volt – az “Iron Man”-t adta elő a zenekar tiszteletére.

A testét évekig tartó bántalmazás ellenére Osbourne lenyűgöző kitartást tanúsított azzal, hogy az Ozzfest részeként továbbra is turnézott. Visszatért a stúdióba, hogy felvegye a Black Rain (2007) című lemezt, amely az amerikai slágerlisták 3. helyére került, majd ezt követte a szintén jól fogadott Scream (2010). 2012-ben Osbourne újra egyesült Sabbath-zenésztársaival, hogy egy sor koncertet adjanak és felvegyenek egy új stúdióalbumot, a 13-at, amely a következő évben kiérdemelte a megjelenést.

2015-ben a zenekar bejelentette egy utolsó turné terveit, amelyet találóan The Endnek neveztek el. A következő évben kiadtak egy ugyanilyen nevű albumot is, amely a 13 kiadatlan számaiból és számos élő előadásból állt össze. A turné a zenekar tagjainak szülővárosában, Birminghamben fejeződött be 2017 februárjában.

Egy évvel később Osbourne bejelentette a No More Tours 2, pályafutása utolsó turnéjának észak-amerikai szakaszának dátumait. Bár megjegyezte, hogy több időt szeretne a családjával tölteni, a legendás headbanger ragaszkodott ahhoz, hogy zenészként nem vonul vissza, és továbbra is kisebb koncerteket fog játszani, valamint továbbra is részt vesz az Ozzfestben.

Házasság Sharonnal, családi élet és “világkörüli kitérő”

Osbourne 1982-ben vette feleségül menedzserét, Sharont. Három közös gyermekük született, Jack, Kelly és Aimee. Jack és Kelly a szüleikkel együtt szerepeltek a The Osbournesben, de Aimee visszautasította őket. Osbourne-nak egy korábbi, Thelma Rileyval kötött házasságából szintén három gyermeke született, és most már több unokája is van.

2016 májusában Sharon és Osbourne bejelentették, hogy több mint három évtizednyi együttlét után elválnak. Az Us Weekly szerint a szakításra azután került sor, hogy Sharon tudomást szerzett Osbourne állítólagos viszonyáról egy sztárfodrásszal. Két hónappal később azonban a sok hullámvölgyet együtt átélt pár úgy döntött, hogy megpróbálják rendbe hozni a kapcsolatukat. Júliusban Osbourne, aki a Good Morning America című műsorban jelent meg fiukkal, Jackkel, azt mondta, hogy a házasságnak még nincs vége. “Ez csak egy bukkanó az úton” – mondta. “Újra sínen van.”

Ez idő tájt apa és fia visszatértek a valóságshow megszokott birodalmába is Ozzy & Jack’s World Detour. A három évadon át tartó műsor megörökítette, ahogy a két világjáró ikonikus nevezetességeket és a kitaposott ösvényeken kívül eső látnivalókat is meglátogatott.

Parkinson-diagnózis és az “Ordinary Man”

A Good Morning America Robin Robertsének adott 2020 januári interjújában Osbourne elárulta, hogy Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála. A következő hónapban lemondta a No More Tours 2 turnéjának észak-amerikai szakaszát, arra hivatkozva, hogy Európába kell utaznia kezelésre és gyógyulásra.

Pár nappal később azonban a művész megmutatta, hogy még mindig tombol a haldokló fény ellen, amikor megjelentette 12. szóló stúdióalbumát, az Ordinary Man-t, amelyen Elton Johnnal, Post Malone-nal és a Guns N’ Roses gitárosával, Slash-sel közösen dolgozott.

A&E életrajzi különszám:

A&Az E Network Emmy-díjas “Biography” című műsora új dokumentumfilmes különkiadással ünnepli a rock egyik legnagyobb sztárját. Az exkluzív interjúkat és archív felvételeket tartalmazó Biography: The Nine Lives of Ozzy Osbourne, amelynek premierje szeptember 7-én, a munka ünnepén 9/8c-kor volt az A&E-n, a rock and roll lázadás megtestesítőjének több évtizedes életét és hihetetlen karrierjét tárja elénk

Biography: The Nine Lives of Ozzy Osbourne nyomon követte Ozzy életét a szegénységben töltött gyermekkortól és a börtönben töltött időtől kezdve a legendás Rock and Roll Hall of Fame-be bekerült Black Sabbath frontemberén át a sikeres, Grammy-díjas szólókarrierig, a rock egyik legidősebb államférfijáig és a 21. század szerethető televíziós apukájáig. A kétórás dokumentumfilm azt vizsgálta, hogyan találta fel Ozzy folyamatosan újra és újra önmagát és karrierjét, hogy még nagyobb sikerek felé hajszolja magát. Most, hogy Ozzy betöltötte 70. életévét, reflektált sikereinek, kudarcainak, valamint egyedülálló túlélési és kitartási képességének intim részleteire – beleértve soha nem látott interjúkat a közelmúltban diagnosztizált Parkinson-kórjáról. A dokumentumfilm, amely a 2020-as SXSW Filmfesztivál egyik válogatása, Sharon, Kelly és Jack Osbourne, valamint barátok és zenésztársak, köztük Rick Rubin, Ice-T, Marilyn Manson, Rob Zombie, Jonathan Davis, Post Malone és mások is nyilatkoztak.