A sebészeti kezelés a betegség folyamatán és a standard sebészeti indikációkon alapul. A műtéti megközelítés megtervezésekor a sebésznek a vese anomális érellátását kell szem előtt tartania. A patkósvese anomális és változó érellátása miatt a hatóságok a rutin diagnosztikai eljárások mellett a műtét előtti arteriográfiát javasolják az érrendszer anatómiájának megrajzolására. A parenchimához és a tumorhoz vezető járulékos és aberrált artériák a szabály. Általában egy középvonalbeli hasi metszés biztosítja a hozzáférést a patkósvese mindkét oldalához és az erekhez, egyre gyakrabban alkalmazzák a robotasszisztált laparoszkópiát is.
Ureteropelvinális elzáródás
Az ureteropelvinális elzáródást (UPJ) általában nyílt pyeloureteroplasztikával vagy ureterocalicostomiával kezelik. A laparoszkópos technikák megjelenésével és a sebészek laparoszkópos technikákkal való megismerkedésével a preferált megközelítés a laparoszkópos tagolt pyeloplastika lett. Az utóbbi időben egyre elterjedtebbé vált a da Vinci sebészeti rendszerrel végzett robotos szétszedett pyeloplasztika. Az endopyelotómia egy lehetőség, de a nyílt vagy laparoszkópos technikáknál rosszabb sikerességi arányokat eredményez, mivel nehezebb patkós vesénél elvégezni.
A kétoldali UPJ-elzáródás esetén a középvonalbeli transperitoneális metszés hozzáférést biztosít a patkósvese mindkét oldalához és az erekhez. A symphysiotómia (az isthmus felosztása) ellentmondásos; a pieloplasztika után rutinszerűen ajánlott volt a drenázs javítása érdekében, de a vérzés, a fisztula és a veseinfarktus fokozott kockázatával jár. Ráadásul az isthmus felosztása után a vesék, kóros érrendszerük miatt, visszatérnek eredeti helyzetükbe. Ezért a szimpoziotómia ritkán, vagy egyáltalán nem javallott a pieloplasztikával együtt.
Vesekövek
A vesekövek kezelhetők extrakorporális lökéshullámos litotripsziával (ESWL), endoszkópiával vagy nyílt műtéttel. Ha pyeloplasztikát kell végezni, a kövek egyidejűleg eltávolíthatók flexibilis nefroszkóppal és kőkosárral.
A kezelési döntések és indikációk hasonlóak, mint a normál vese esetében. Obstrukció vagy hidronefrózis jelenléte kizárja a vesekövek ESWL-kezelését. Az elzáródással járó kövek kezelésében sikeresen alkalmazták a perkután nefrostolithotómiát endopileotómiával egyidejűleg. Alternatív megoldásként az UPJ retrográd terápiáját is sikeresen végezték már Acucise vágóballon-tágítóval, amelyet ESWL követett.
A patkós vesében szenvedő betegek retrospektív áttekintése megállapította, hogy a tüneti húgykőgyulladás biztonságosan kezelhető különböző endoszkópos megközelítésekkel, beleértve a percutan nefrolitotómiát (PNL), az ureteroszkópiát és az ESWL-t, de gyakran volt szükség másodlagos eljárásokra és kiújulásra. A kőeltávolítás céljából végzett PNL eredményeinek retrospektív elemzése során a sikerességi arány egyetlen PNL-kezelés után 66,7% volt, ami további kezelésekkel 90,7%-ra nőtt.
Vese tumorok
Az első lépés az eltávolítandó szövet vérellátásának megszakítása az angiográfiás leletek alapján. Ezzel megelőzhető a jelentős vérzés a boncolás és a szöveteltávolítás során. Rákműtéteknél általában az isthmusz átvágására van szükség a daganathoz és a környező nyirokcsomókhoz való hozzáférés érdekében.
Hasi aneurizmaműtét
A nagy ereken végzett műtéteknél (pl. hasi aorta aneurizma helyreállítása esetén) problémák merülhetnek fel. A patkósvese 200 esetből 1 esetben szövődményezi az aorta aneurizma műtétet. A patkós vesével járó hasi aneurizma-javítás legfontosabb szempontja a közös veseartéria anomáliáinak megfelelő műtéti kezelése. E betegek túlélése a vesefunkció megőrzésén múlik. A veseartéria folytonossága ággraftokkal vagy az aortagraftba való visszaültetéssel biztosítható. A megközelítés lehet középvonali-hasi vagy retroperitoneális, bal alsó mellkasi-hasi metszésen keresztül. Sikeres endoluminális transzfemorális helyreállítást is leírtak már sztent behelyezésével.
Veseátültetés
A patkósvese felhasználható transzplantációra. Egyetlen recipiensbe en bloc átültethetők, vagy feloszthatók és két személybe ültethetők át. Az isthmus felosztása növelheti a húgyúti sipoly kialakulásának kockázatát.
A donor kórtörténetét be kell szerezni az olyan szövődmények kizárása érdekében, mint a hidronefrózis, a vesekő és a húgyúti fertőzés. A patkósvese en bloc átültetésére vonatkozó döntés a veseisthmus morfológiájától és érrendszeri anatómiájától, valamint a vese orvosi és funkcionális állapotától függ.