Pender egészségfejlesztési modellje

Pozitív egészségmagatartás elősegítése Pender egészségfejlesztési modelljével

Abstract

Az egészségügyi szolgáltatók közös célja a betegek egészségének és jólétének javítása. Az egészségfejlesztés és a betegségmegelőzés fogalmai alapvető fontosságúak a gyakorlatunkban. Pender egészségfejlesztési modellje eszközként szolgál az ápolók számára a viselkedésmódosító beavatkozások megtervezéséhez, hogy segítse az egészségtelen viselkedésmódok javítását és megelőzését. Az ápolás egyik fő fókusza az egészségfejlesztő magatartásformák ösztönzése. Ez a modell segíti az ápolókat abban, hogy pácienseik és közösségeik számára optimális egészségfejlesztést érjenek el. Az ebben a tanulmányban kiválasztott tanulmányok azt vizsgálták, hogy a Pender-féle egészségfejlesztési modell képes-e segíteni a pozitív egészségfejlesztő magatartásformák elérését számos különböző népességcsoportra alkalmazva.

Kulcsszavak: egészségfejlesztési modell, Pender, ápolás

Pender egészségfejlesztési modellje

Az egészségfejlesztési modellt 1982-ben Dr. Nola J. Pender dolgozta ki. Az elméletíró, Nola J. Pender diplomás ápolóként kezdte pályafutását, majd később pszichológiából és pedagógiából szerzett filozófiai doktori címet (Butts & Rich, 2018, 446. o.). Pender úgy vélte, hogy az ápolás célja, hogy segítse pácienseiket az optimális egészség és jólét elérésében. A modell Pender egészségfejlesztő és megelőző magatartást vizsgáló munkája nyomán jött létre. Az egészségfejlesztési modell azt állítja, hogy az egyes emberek jellemzői és élettapasztalatai közvetlen hatással vannak az egészségükkel kapcsolatos cselekedeteikre és döntéseikre (Butts & Rich, 2018, 446. o.). Az egészséget nem kizárólag a betegség hiányaként definiálják, hanem a jóllét állapotaként. Pender egészségfejlesztési modelljét az első megalkotása óta átdolgozták, és jelentős hatással volt más teoretikusok munkájára (Butts & Rich, 2018, 446. o.).

Pender egészségfejlesztési modellje három fő kategóriára koncentrál: az egyéni jellemzők és tapasztalatok, a viselkedésspecifikus kogníciók és affektusok, végül pedig a viselkedési eredmények (Butts & Rich, 2018, 446. o.). Az első kategória azt a koncepciót vizsgálja, hogy minden egyénnek megvannak a saját jellemzői és tapasztalatai, amelyek viszont hozzájárulnak a cselekedeteik alakításához (Butts & Rich, 2018, 446. o.). Pender hangsúlyozta, hogy az egyén múltbeli cselekedetei közvetlen kapcsolatban állnak azzal, hogy a jövőben részt vesz-e egészségfejlesztő magatartásformákban (Butts & Rich, 2018, 447. o.). A személyes tulajdonságok és szokások szintén akadályai lehetnek az egészségfejlesztő viselkedésnek.

A második kategória a viselkedésspecifikus kogníciókat és affektusokat foglalja magában, amelyek közvetlen hatással vannak az egyén változtatási motivációjára (Butts & Rich, 2018, p.447). Az ápolási beavatkozások ezekre a változókra szabhatók, hogy segítsék a pozitív változások kialakulását. A változók közé tartoznak; a cselekvés megfigyelt előnyei és akadályai, az önértékelés és a tevékenységgel kapcsolatos eredmény. A harmadik kategória a viselkedési eredmény (Butts & Rich, 2018, 447. o.). Az eredmény kezdete azzal kezdődik, hogy a személy elkötelezi magát a változáshoz szükséges lépések megtételére. Ebben a fázisban az egyént támogatni kell az akadályok elhárításával annak érdekében, hogy pozitív egészségfejlesztő viselkedés jöjjön létre (Butts & Rich, 2018, p.447). Az egészségfejlesztési modell célja olyan viselkedésbeli változás ösztönzése, amely pozitív egészségügyi eredményt eredményez.

A Pender-féle egészségfejlesztési modell főbb fogalmai a következők; a személy, a környezete, az egészség és az ápolás (Butts & Rich, 2018, p.447). A modell középpontjában a személy áll. A személy tapasztalatai és tulajdonságai közvetlen hatással vannak a jövőbeli cselekvésekre és döntésekre (Butts & Rich, 2018, p.448). Fel kell mérni a családi és közösségi környezetünkből szerzett tanult viselkedésformákat. Ezek a tanult viselkedések befolyásolják az egyén képességét az egészségfejlesztő viselkedésekben való részvételre (Butts & Rich, 2018, 448. o.). A környezet magában foglalja az egyén fizikai, társadalmi és gazdasági körülményeit. Az egészséges környezet mentes a mérgektől, gazdasági stabilitással rendelkezik, és lehetővé teszi az egészséges életmódot elősegítő erőforrásokhoz való hozzáférést (Butts & Rich, 2018, 448. o.). Az, hogy valaki hogyan definiálja az egészséget, közvetlen hatással van a jólét előmozdítására és a betegségek megelőzésére. A motiváció révén az egyén képes megelőzni a betegségeket és elősegíteni az egészséges viselkedést (Butts & Rich, 2018, 448. o.). A pozitív egészségfejlesztő viselkedés elősegítése érdekében az ápolónak figyelembe kell vennie az egyén önértékelését, a változás előnyeit, a környezeti kontrollt és a változás esetleges akadályait.”

Irodalmi áttekintés

A “Predicting Physical Activity Among Urban Adolescent Girls: A Test of the Health Promotion Model,” Voskuil, Robbins, & Pierce (2019) azt próbálta meghatározni, hogy az egészségfejlesztési modell segít-e a fizikai aktivitás előrejelzésében a kiválasztott demográfiai csoportban. A mérsékelt fizikai aktivitás egészségügyi előnyei jól ismertek, mégis sok fiatal elmarad az optimális fizikai aktivitás elérésétől (Voskuil, Robbins, & Pierce, 2019). A tanulmány információkat gyűjtött az egyének önhatékonyságával, élvezetével, társadalmi támogatásával, lehetőségeivel és a fizikai aktivitás iránti elkötelezettségével kapcsolatban. További adatokat is gyűjtöttek, beleértve az életkort, a testtömegindexet és a pubertáskori állapotot. A kiválasztott minta mérete nyolc különböző iskolából származott, alacsony szocioökonómiai helyzetű, városi területeken, az ötödiktől nyolcadik osztályos serdülő lányokat tartalmazott. A vizsgálat tizenhét héten keresztül követte a serdülő lányokat, akik fizikai aktivitási beavatkozáson vettek részt. A cél annak vizsgálata volt, hogy a fizikai aktivitási beavatkozás bevezetése tartósan mérsékelt és erőteljes fizikai aktivitást eredményez-e (Voskuil et al., 2019).

A kutatók azért választották az egészségfejlesztési modellt, mert korábban sikeresen vizsgálta az egészségfejlesztő viselkedés magyarázatait számos különböző populációban (Voskuil et al., 2019). Voskuil et al. (2019) kifejtik: “a HPM a viselkedést befolyásoló változók három csoportját tartalmazza: (a) egyéni jellemzők; (b) viselkedésspecifikus kogníciók és hatás; és (c) viselkedési kontingenciák, beleértve a cselekvési terv iránti elkötelezettséget” (393. o.). A tanulmány az egészségfejlesztési modell kapcsolatát vizsgálta a mérsékelt és erőteljes fizikai aktivitás előrejelzésére serdülő lányok körében (Voskuil et al., 2019). Az eredmények szerint az önhatékonyság volt az egyetlen olyan tényező, amely érdemben befolyásolta a fizikai aktivitás iránti elkötelezettséget. Meglepő módon a vizsgálat nem találta, hogy a társadalmi támogatás, a fizikai aktivitás lehetőségei vagy az elkötelezettség szignifikáns hatással lenne a mérsékelt-erőteljes fizikai aktivitás iránti elkötelezettségre (Voskuil et al., 2019). Emellett nem volt összefüggés a lányok mért biológiai tényezőivel sem. A vizsgálat megnyitása más korcsoportokra, nemekre és populációkra tovább tesztelhetné a vizsgálat elméletét (Voskuil et al., 2019).

A fizikai aktivitás növelése érdekében ebben a populációban olyan beavatkozásokat kell bevezetni, amelyek segítik az önhatékonyság elősegítését. Voskuil et al., (2019) szerint “A PA-önhatékonyság növelésében hatásosnak bizonyult beavatkozási stratégiák közé tartoznak az aktív online egészségügyi játékok, a tanárok bátorítása és a multidiszciplináris csoportos megközelítés alkalmazása az iskolai környezetben” (405. o.). Az egészségfejlesztési modellen belül az önhatékonyságot a serdülő lányok körében a mérsékelt és erőteljes fizikai aktivitás szignifikáns indikátorának találták. Az iskolai nővérek fontos szerepet játszanak diákjaik lehetséges akadályainak felmérésében és a veszélyeztetett egyének fizikai aktivitását támogató stratégiai lépések kialakításában (Voskuil et al., 2019).

A “Egy többstratégiai program hatása a szociális viselkedés fejlesztésére a Pender-féle egészségfejlesztési modell alapján a Gonabad városi egészségügyi központokba beutalt idős nők magányosságának megelőzésére” című cikkben a szerzők, Alaviani, Khosravan, Alami, & Moshki (2015) a Pender-féle egészségfejlesztési modell alkalmazását vizsgálta az idős nők magányosságának megelőzését segítendő. Alaviani et al (2015), kifejti, hogy “mivel az idősek a társas interakciókkal és az interperszonális kapcsolatokkal kapcsolatos problémákkal szembesülnek, sokan közülük az öregedési időszakot magányos időszakként definiálják, és kellemetlen élményként tekintenek rá” (133. o.). A kiválasztott alanyi csoportba százötven idős iráni nő tartozott, akik a Gonabad városi egészségügyi központba jártak a mérsékelt magányosság kezelésére. A módszerek kvázi-kísérleti vizsgálatot tartalmaztak, az adatokat Russell UCLA magányossági kérdőívével gyűjtötték, a kérdéseket pedig Pender egészségfejlesztési modellje alapján alakították ki (Alaviani et al., 2015). Pender egészségfejlesztési modellje a célcsoport felmérésére alapozza beavatkozási kereteit (Alaviani et al., 2015). A kiválasztott alanyok vagy a beavatkozási, vagy a kontrollcsoportba kerültek. A beavatkozások terápiás foglalkozásokat és magányossággal kapcsolatos felvilágosító foglalkozásokat tartalmaztak. A foglalkozások célja a kliens szociális interakcióinak javítása, valamint az önhatékonyság motiválása volt. Az eredmények a magányosság csökkenését jelezték a beavatkozási csoportba tartozó alanyoknál.

A tanulmány kiemeli, hogy Pender egészségfejlesztési modellje eszközként használható az ápolók számára a magányosság javítását és/vagy megelőzését célzó viselkedésmódosító beavatkozások tervezéséhez (Alaviani et al., 2015). A magányosság megelőzésével ebben a populációban csökkenthetjük a depresszió és más mentális egészségügyi problémák valószínűségét (Alaviani et al., 2015). A magányosság elleni küzdelem lehetséges megoldásai közé tartozik: háziállat tartása, csoportterápia, tanácsadás, zeneterápia, emlékek megosztása, valamint a társadalom felkészítése arra, hogy elfogadhatóbbá váljon az öregedés folyamata (Alaviani et al., 2015). Az ápolók ezekkel a beavatkozásokkal kombinálva használhatják az egészségfejlesztési modellt, hogy segítsenek a viselkedésbeli változások elindításában és végső soron a magányosság megelőzésében.

A ” A Pender-féle egészségfejlesztési modell hatása a túlsúlyos és elhízott nők táplálkozási magatartásának javításában” című cikkben a szerzők, Khodaveisi, Omidi, Farokhi, & Soltanian (2017) a Pender-féle egészségfejlesztési modell hatását vizsgálták a túlsúlyos nők táplálkozási magatartására. Az elhízás világszerte növekvő arányban megfigyelhető krónikus betegség. Ebben a kvázi-kísérleti vizsgálatban száznyolc képzett nőt, akiket az iráni Fatemiyeh kórház klinikájára vettek fel, véletlenszerűen a kísérleti vagy a kontrollcsoportba soroltak. A tanulmányhoz az egészségfejlesztési modellt választották, mivel az egészségtelen viselkedés megváltoztatására és az egészségfejlesztésre helyezi a hangsúlyt (Khodaveisi et al., 2017).

A résztvevőkről az adatgyűjtés az előteszteléskor és a két hónapos időszakot követően kitöltött kérdőívek segítségével történt (Khodaveisi et al., 2017). A képzési beavatkozások oktatási előadásokat, kérdezz-felelek foglalkozásokat és csoportos megbeszéléseket tartalmaztak. A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a Pender-féle egészségfejlesztési modellen alapuló képzés javulást eredményezett a táplálkozási magatartásban (Khodaveisi et al., 2017). A tanulmány sikeres volt az egészséges táplálkozás előnyeinek megtanításában. Az egyének és családtagjaik pozitív hozzáállása a táplálkozási magatartás hosszú távú javulásához vezet. Az egészséges életmód elősegítése érdekében továbbra is a kockázati tényezőket kell megcéloznunk, és ösztönöznünk kell az egészségfejlesztő viselkedést. Khodaveisi, M. et al. (2017) kifejtik: “Az egészségfejlesztő viselkedés olyan tevékenységeket foglal magában, amelyek lehetővé teszik az emberek számára, hogy figyelemmel kísérjék egészségüket, és ezért hasznosak az egyéni és közösségi egészség javításához” (166. o.). Ez a tanulmány bemutatja az egészségügyi szakemberek fontosságát az egészséges táplálkozási magatartás befolyásolásában és az egészségfejlesztésben. Az oktatási programokat úgy kell kialakítani, hogy hangsúlyozzák az egészséges életmód és táplálkozás elősegítését (Khodaveisi et al., 2017).

Következtetés

Az egészségfejlesztési modell fő feltevései azt hangsúlyozzák, hogy az egyén irányítja az egészségmagatartás alakítását és fenntartását a környezetében. Az egészségügyi szolgáltatók fontos szerepet és befolyást játszanak a beteg környezetében. Ahhoz, hogy a viselkedésbeli változás bekövetkezzen és fennmaradjon, annak saját kezdeményezésűnek kell lennie (Butts & Rich, 2018, 449. o.). Figyelembe kell venni az egyén korábbi viselkedését és jellemzőit, amelyek közvetlen hatással lehetnek a jövőbeli egészségfejlesztő viselkedésre. Az észlelt személyes érték vagy haszon, valamint az önértékelés a részvétel elérésének hajtóereje lehet (Butts & Rich, 2018, p.449). Az egészségfejlesztő magatartás iránti elkötelezettség erős jele lehet, ha a környezetükben mások is támogatják és megjelenítik a magatartást.

Az egészségfejlesztési modell egyszerűsége lehetővé teszi, hogy könnyen adaptálható legyen a közösségi egészségügyi környezetben (Butts & Rich, 2018, p.450). Akkor van esélyünk a betegek közérzetének javítására és a betegségek megelőzésére, ha a közösségi környezetben egészségfejlesztő magatartásformákat alakítunk ki. Könnyű használhatósága miatt az egészségfejlesztési modell értékes eszköz az ápolási kutatások területén (Butts & Rich, 450. o.). A Pender-féle egészségfejlesztési modell használata a vizsgált cikkekben azt mutatja meg, hogy hogyan képes pozitívan befolyásolni és javítani az egészségmagatartást. Napjainkban az egészséges életmód és viselkedés értéke még nagyobb jelentőséggel bír, mivel az emelkedő költségek miatt az egészségbiztosítás sok egyén számára elérhetetlenné válik. Pender egészségfejlesztési modellje arra ösztönzi az ápolót, hogy a páciens egyéni és környezeti igényeihez igazítsa az oktatást annak érdekében, hogy egészségfejlesztő magatartásváltozást kezdeményezzen (Butts & Rich, 451. o.).

• Alaviani, M., Khosravan, S., Alami, A., & Moshki, M. (2015). Egy többstratégiai program hatása a Pender egészségfejlesztési modelljén alapuló szociális viselkedés kialakítására a Gonabad városi egészségügyi központokba utalt idős nők magányosságának megelőzésére. IJCBNM, 3(2), 132-140.
• Butts, J. B., & Rich, K. L. (2018). Filozófiák és elméletek a fejlett ápolási gyakorlathoz. Burlington, MA: Jones & Bartlett Learning.
• Egészség és Wellness (2016, november 17.). Retrieved from https://nursekey.com/health-and-wellness-2/
• Khodaveisi, M., Omidi, A., Farokhi, S., & Soltanian, A. (2017). A Pender-féle egészségfejlesztési modell hatása a túlsúlyos és elhízott nők táplálkozási magatartásának javításában. IJCBNM, 5(2), 165-174.
• Voskuil, V. R., Robbins, L. B., & Pierce, S. J. (2019). A fizikai aktivitás előrejelzése városi serdülő lányok körében: Az egészségfejlesztési modell tesztelése. Research in Nursing & Health, 42(5), 392-409.
• 1. ábra. Pender’s Health Promotion Model. Health and Wellness. (2016, November 17). Retrieved from https://nursekey.com/health-and-wellness-2/