Perfenazin mellékhatások listája egészségügyi szakemberek számára
Az alábbi mellékhatások közül nem mindegyikről számoltak be ezzel a konkrét gyógyszerrel kapcsolatban; azonban a különböző fenotiazin-származékok farmakológiai hasonlóságai miatt mindegyiket figyelembe kell venni.
A piperazin csoportnál (amelynek egyik példája a perfenazin (perfenazin)) gyakoribbak az extrapiramidális tünetek, és mások (pl., szedatív hatások, sárgaság és vérzészavarok) ritkábban fordulnak elő.
CNS hatások
Extrapiramidális reakciók
opisthotonus, trizmus, torticollis, retrocollis, végtagok fájdalma és zsibbadása, motoros nyugtalanság, oculogyricus krízis, hyperreflexia, dystonia, beleértve a nyelv kitüremkedését, elszíneződését, fájdalmát és gömbölyödését, a rágóizmok tónusos görcsét, szorító érzést a torokban, beszédzavar, diszfágia, akathisia, diszkinézia, parkinsonizmus és ataxia.
Az előfordulási gyakoriságuk és súlyosságuk általában az adag növelésével nő, de az ilyen tünetek kialakulására való hajlamban jelentős egyéni eltérések vannak.
Az extrapiramidális tünetek általában hatékony antiparkinsonos gyógyszerek, például benztropin-mezilát egyidejű alkalmazásával és/vagy az adag csökkentésével kontrollálhatók. Egyes esetekben azonban ezek az extrapiramidális reakciók a perfenazin (perfenazin) kezelés abbahagyása után is fennállhatnak.
Perszisztáló tardív diszkinézia
Mint minden antipszichotikus szer esetében, a tardív diszkinézia megjelenhet egyes betegeknél a hosszú távú kezelés alatt, vagy megjelenhet a gyógyszeres kezelés abbahagyása után. Bár a kockázat nagyobbnak tűnik a nagy dózisú terápiát kapó idős betegeknél, különösen a nőknél, mindkét nemnél és gyermekeknél előfordulhat.
A tünetek tartósan fennállnak, és egyes betegeknél visszafordíthatatlannak tűnnek. A szindrómát a nyelv, az arc, a száj vagy az állkapocs ritmikus, önkéntelen mozgása jellemzi (pl. a nyelv előrenyúlása, az arc felfújása, a száj ráncosodása, rágómozgások).
Néha ezeket a végtagok önkéntelen mozgása is kísérheti. A tardív diszkinéziának nincs ismert hatékony kezelése; a parkinsonizmus elleni szerek általában nem enyhítik e szindróma tüneteit. Javasolt minden antipszichotikus szer abbahagyása, ha ezek a tünetek jelentkeznek.
Ha a kezelés újrakezdése, vagy a szer adagjának növelése, vagy más antipszichotikus szerre való váltás szükséges, a szindróma elfedhető. Arról számoltak be, hogy a nyelv finom, vermikuláris mozgása a szindróma korai jele lehet, és ha a gyógyszert ekkor hagyják abba, a szindróma nem alakul ki.
Más CNS hatások
Ezek közé tartozik az agyi ödéma; az agy-gerincvelői folyadék fehérjéinek rendellenessége; görcsös rohamok, különösen EEG-rendellenességben szenvedő vagy korábban ilyen rendellenességeket mutató betegeknél; és fejfájás.
Neuroleptikus malignus szindrómáról számoltak be antipszichotikus gyógyszerekkel kezelt betegeknél.
Álmosság előfordulhat, különösen az első vagy második héten, ami után általában megszűnik. Ha zavaró, csökkentse az adagot. A hipnotikus hatások minimálisnak tűnnek, különösen azoknál a betegeknél, akiknek megengedik, hogy aktívak maradjanak.
A nemkívánatos viselkedési hatások közé tartoznak a pszichotikus tünetek paradox súlyosbodása, katatonikus állapotok, paranoid reakciók, letargia, paradox izgatottság, nyugtalanság, hiperaktivitás, éjszakai zavartság, bizarr álmok és álmatlanság.
Hyperreflexiát jelentettek az újszülöttnél, ha fenotiazint használtak a terhesség alatt.
Autonómiai hatások
Szájszárazság vagy nyálzás, hányinger, hányás, hasmenés, anorexia, székrekedés, obstipáció, székletürítés, vizeletvisszatartás, vizeletgyakoriság vagy inkontinencia, hólyagbénulás, poliuria, orrdugulás, sápadtság, myosis, mydriasis, homályos látás, glaukóma, izzadás, magas vérnyomás, hipotenzió és a pulzusszám változása esetenként előfordulhat. Jelentős autonóm hatások ritkán fordultak elő olyan betegeknél, akik napi 24 mg-nál kevesebb perfenazint (perfenazin) kaptak.
A fenotiazinterápia során esetenként előfordul dinamikus ileusz, amely súlyos esetben szövődményekhez és halálhoz vezethet. Különösen nagy aggodalomra ad okot pszichiátriai betegeknél, akik esetleg elmulasztják az állapot kezelését.
Allergiás hatások
Kiütés, erythema, ekcéma, exfoliatív dermatitis, pruritus, fényérzékenység, asztma, láz, anafilaktoid reakciók, gégeödéma és angioneurotikus ödéma; kontakt dermatitis a gyógyszert alkalmazó ápoló személyzetnél; és rendkívül ritka esetekben a fenotiazinokkal szembeni egyéni idioszinkrázia vagy túlérzékenység agyi ödémához, keringési összeomláshoz és halálhoz vezetett.
Endokrin hatások
Laktáció, galaktorrhea, nagy dózisok esetén mérsékelt mellnagyobbodás nőknél és gynecomastia férfiaknál, a menstruációs ciklus zavarai, amenorrhea, libidóváltozás, az ejakuláció gátlása, a nem megfelelő ADH (antidiuretikus hormon) kiválasztás szindróma, hamis pozitív terhességi tesztek, hyperglykaemia, hypoglykaemia, glycosuria.
Kardiovaszkuláris hatások
tartási hipotenzió, tachycardia (különösen az adag hirtelen jelentős emelése esetén), bradycardia, szívmegállás, ájulás és szédülés. Esetenként a vérnyomáscsökkentő hatás sokkszerű állapotot okozhat. Néhány fenotiazin antipszichotikumot kapó betegnél nem specifikus (kinidinszerű hatás), általában reverzibilis EKG-változást figyeltek meg.
A fenotiazinokat kapó betegeknél esetenként hirtelen halálról számoltak be. Néhány esetben a halál oka nyilvánvalóan szívmegállás volt; más esetekben a köhögési reflex elmaradása miatti fulladásnak tűnt az ok. Néhány betegnél az okot nem lehetett meghatározni, és azt sem lehetett megállapítani, hogy a halál oka a fenotiazin volt-e.
Hematológiai hatások
Agranulocitózis, eozinofília, leukopénia, hemolitikus anémia, trombocitopéniás purpura és pancytopénia. Az agranulocitózis legtöbb esete a terápia negyedik és tizedik hete között fordult elő. A betegeket szorosan figyelni kell, különösen ebben az időszakban, a hirtelen megjelenő torokfájás vagy a fertőzés jelei miatt. Ha a fehérvérsejt- és differenciálvérsejtszám jelentős sejtdepressziót mutat, hagyja abba a gyógyszert és kezdje meg a megfelelő terápiát. A fehérvérsejtszám enyhe csökkenése azonban önmagában nem indokolja a gyógyszer abbahagyását.
Egyéb hatások
A hosszú távú kezelés során különös figyelmet kell fordítani a bőr pigmentációjára, amely főként az exponált területeken jelentkezik; a szaruhártyán és a szemlencsén finom részecskék lerakódásából álló szemészeti elváltozásokra, amelyek súlyosabb esetekben csillag alakú lencsehomályokká alakulnak; epithelialis keratopátiákra és pigmentációs retinopátiára.
Megfigyeltek továbbá: perifériás ödéma, fordított epinefrinhatás, a PBI emelkedése, amely nem a tiroxin emelkedésének tulajdonítható, parotisduzzanat (ritka), hyperpyrexia, szisztémás lupus erythematosus-szerű szindróma, étvágy- és súlynövekedés, polifágia, fotofóbia és izomgyengeség.
Májkárosodás (epeúti pangás) fordulhat elő. Előfordulhat sárgaság, általában a kezelés második és negyedik hete között, és túlérzékenységi reakciónak tekinthető. Előfordulása alacsony. A klinikai kép hasonlít a fertőző májgyulladásra, de az obstruktív sárgaság laboratóriumi jellemzőivel. Általában reverzibilis; azonban krónikus sárgaságról is beszámoltak.