A perifériás neuropátia kezelése az állapot okától függően változik, és az alapbetegség kezelése segíthet a neuropátia kezelésében. Ha a perifériás neuropátia cukorbetegség vagy prediabétesz következménye, a kezelés kulcsa a vércukorszint kezelése. Különösen prediabétesz esetén a szigorú vércukorszint-szabályozás jelentősen megváltoztathatja a neuropátia lefolyását. Az immunmediált betegségekből eredő perifériás neuropátia esetén az alapbetegséget intravénás immunglobulinnal vagy szteroidokkal kezelik. Ha a perifériás neuropátia vitaminhiányból vagy egyéb rendellenességekből ered, ezeket is kezelik.
A 2009-es Cochrane-áttekintés szerint a neuralgikus amyotrófia kezelésének semmilyen formájára nincs bizonyíték randomizált vizsgálatokból
GyógyszerekSzerkesztés
A neuropátiás fájdalom tüneti kezelésére számos, a központi idegrendszerre ható gyógyszert alkalmaznak. Az általánosan használt gyógyszerek közé tartoznak a triciklikus antidepresszánsok (mint például a nortriptilin, amitriptilin. imapramin és desipramin), szerotonin-noradrenalin visszavétel gátló (SNRI) gyógyszerek (duloxetin, venlafaxin és milnacipran) és antiepileptikus gyógyszerek (gabapentin, pregabalin, oxkarbazepin zonisamid levetiracetam, lamotrigin, topiramát, klonazepam, fenitoin, lacosamid, nátrium-valproát és karbamazepin). Az opioid és opiát gyógyszereket (például buprenorfin, morfium, metadon, fentanil, hidromorfon, tramadol és oxikodon) szintén gyakran alkalmazzák a neuropátiás fájdalom kezelésére.
Amint az alább felsorolt számos Cochrane szisztematikus áttekintésből kiderül, az ilyen gyógyszerekkel a neuropátiás fájdalom kezelésére végzett vizsgálatok módszertanilag gyakran hibásak, és a bizonyítékok potenciálisan jelentős torzításnak vannak kitéve. Általánosságban elmondható, hogy a bizonyítékok nem támogatják az antiepileptikus és antidepresszáns gyógyszerek alkalmazását a neuropátiás fájdalom kezelésére. Jobban megtervezett klinikai vizsgálatokra és további, nem elfogult harmadik felek általi felülvizsgálatra van szükség annak felméréséhez, hogy ezek a gyógyszerek valóban mennyire hasznosak a betegek számára. Ezeknek a szisztematikus felülvizsgálatoknak a felülvizsgálatára is szükség van, hogy értékelni lehessen a hiányosságaikat.
Az is gyakran előfordul, hogy a fent említett gyógyszereket olyan neuropátiás fájdalmi állapotokra írják fel, amelyekre nem vizsgálták őket kifejezetten, vagy amelyek esetében nagyon hiányoznak a kontrollált kutatások; vagy akár olyanokra is, amelyek esetében a bizonyítékok arra utalnak, hogy ezek a gyógyszerek nem hatékonyak. Az NHS például kifejezetten állítja, hogy az amitriptilin és a gabapentin alkalmazható az isiászfájdalom kezelésére. Ez annak ellenére van így, hogy nincsenek olyan magas színvonalú bizonyítékok, amelyek e gyógyszerek hatékonyságát bizonyítják e tünet esetében, és annak ellenére is, hogy általában közepes és magas színvonalú bizonyítékok állnak rendelkezésre, amelyekből kiderül, hogy az antiepileptikumok, különösen a gabapentin, nem mutatnak hatékonyságot a tünet kezelésében.
AntidepresszánsokSzerkesztés
A Cochrane szisztematikus áttekintései szerint az antidepresszánsok általában vagy hatástalannak bizonyultak a neuropátiás fájdalom kezelésében, vagy a rendelkezésre álló bizonyítékok nem meggyőzőek. A bizonyítékokat általában elfogultság vagy módszertani problémák is befolyásolják.
A Cochrane szisztematikusan áttekintette a nortriptilin, a desipramin, a venlafaxin és a milnacipran antidepresszánsokra vonatkozó bizonyítékokat, és mindegyik esetben kevés bizonyítékot talált a neuropátiás fájdalom kezelésére való alkalmazásuk alátámasztására. Valamennyi felülvizsgálat 2014 és 2015 között készült.
Az amitriptilinre vonatkozó 2015-ös Cochrane szisztematikus felülvizsgálat megállapította, hogy nincs olyan bizonyíték, amely alátámasztaná az amitriptilin alkalmazását, és nem rendelkezne eredendő torzítással. A szerzők úgy vélik, hogy az amitriptilinnek lehet hatása egyes betegeknél, de a hatást túlbecsülik. Az imipraminról szóló 2014-es Cochrane szisztematikus áttekintés megjegyzi, hogy az előnyre utaló bizonyítékok “módszertanilag hibásak és potenciálisan jelentős torzításnak vannak kitéve.”
A 2017-es Cochrane szisztematikus áttekintés az antidepresszáns gyógyszerek előnyeit értékelte többféle krónikus, nem rákos fájdalom (beleértve a neuropátiás fájdalmat) esetén gyermekek és serdülők esetében, és a szerzők nem találták meggyőzőnek a bizonyítékokat.
AntiepileptikumokSzerkesztés
A 2017-es Cochrane szisztematikus áttekintés megállapította, hogy a gabapentin napi (1800 – 3600) mg közötti adagjai jó fájdalomcsillapítást biztosíthatnak kizárólag a diabéteszes neuropátiával összefüggő fájdalom esetén. Ez az enyhülés a kezelt betegek nagyjából (30-40)%ánál következett be, míg a placebóra (10-20)%-ban volt válasz. Az áttekintés hét szerzője közül háromnak volt bejelentett összeférhetetlensége. A pregabalinról szóló 2019-es Cochrane-áttekintésben a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy csak a posztherpeszes neuralgiából, a diabéteszes neuropátiából és a poszttraumás neuropátiás fájdalomból eredő fájdalom kezelésében van némi bizonyíték a hatékonyságra. Arra is figyelmeztettek, hogy sok kezelt betegnek nem lesz haszna. Az öt szerző közül ketten úgy nyilatkoztak, hogy gyógyszergyártó cégektől kapnak kifizetéseket.
A 2017-es Cochrane szisztematikus áttekintés megállapította, hogy az oxkarbazepin alkalmazása a diabéteszes neuropátia, a radikuláris fájdalom és más neuropátiák kezelésében kevés bizonyítékkal rendelkezik. A szerzők jobb tanulmányokat is szorgalmaznak. Egy 2015-ös Cochrane szisztematikus áttekintésben a szerzők nem találtak bizonyítékot a zoniszamid hatékonyságára a bármely perifériás neuropátiából eredő fájdalom kezelésére. Egy 2014-es Cochrane-áttekintés megállapította, hogy a levetiracetámmal végzett vizsgálatok nem mutattak utalást arra, hogy az bármilyen neuropátiából eredő fájdalom kezelésében hatékony lenne. A szerzők azt is megállapították, hogy a bizonyítékok valószínűleg elfogultak, és hogy egyes betegeknél mellékhatások jelentkeztek.
A 2013-as Cochrane szisztematikus áttekintés arra a következtetésre jutott, hogy magas minőségű bizonyíték van arra, hogy a lamotrigin nem hatékony a neuropátiás fájdalom kezelésében, még nagy dózisban (200-400) mg-ban sem. A topimirát 2013-as Cochrane szisztematikus áttekintése megállapította, hogy a bevont adatokban nagy valószínűséggel jelentős torzítás volt; ennek ellenére nem találták a gyógyszer hatékonyságát a diabéteszes neuropátiával járó fájdalom kezelésében. Más típusú neuropátia esetén nem vizsgálták. A klonazepámról és a fenitoinról szóló 2012-es Cochrane-áttekintések nem tártak fel olyan minőségű bizonyítékot, amely alátámasztaná a krónikus neuropátiás fájdalomban való alkalmazásukat.”
A lacosamidról szóló 2012-es Cochrane-rendszeres áttekintés nagy valószínűséggel úgy találta, hogy a gyógyszer hatástalan a neuropátiás fájdalom kezelésében. A szerzők óva intenek a bizonyítékok pozitív értelmezésétől. A nátrium-valproát esetében egy 2011-es Cochrane-áttekintés szerzői úgy találták, hogy “három tanulmány legfeljebb csak utal arra, hogy a nátrium-valproát csökkentheti a fájdalmat diabéteszes neuropátiában”. Megvitatják, hogy az adatokban rejlő problémák miatt valószínűleg túlbecsülték a hatást, és arra a következtetésre jutottak, hogy a bizonyítékok nem támasztják alá a használatát. A karbamazepinről szóló 2014-es szisztematikus áttekintésben a szerzők úgy vélik, hogy a gyógyszer egyesek számára előnyös lehet. Egyetlen vizsgálatot sem tekintettek III. szintű bizonyítéknál magasabb szintűnek; egyik sem volt hosszabb 4 hétnél, és egyik sem minősült jó minőségűnek a jelentésben.
A 2017-es Cochrane szisztematikus áttekintés, amelynek célja az antiepileptikumok előnyeinek értékelése volt többféle krónikus, nem rákos fájdalom (beleértve a neuropátiás fájdalmat is) esetén gyermekek és serdülők esetében, nem találta meggyőzőnek a bizonyítékokat. A tanulmány tíz szerzője közül ketten úgy nyilatkoztak, hogy gyógyszergyártó cégektől kaptak kifizetéseket.
OpioidokSzerkesztés
A buprenorfin, a fentanil, a hidromorfon és a morfium 2015 és 2017 közötti, neuropátiás fájdalom kezelésére vonatkozó Cochrane-áttekintés megállapította, hogy nincs elegendő bizonyíték a hatékonyságukról való véleményezéshez. A jelen áttekintés szerzői összeférhetetlenségről nyilatkoztak. A metadonra vonatkozó 2017-es Cochrane-áttekintés nagyon gyenge minőségű bizonyítékot, három korlátozott minőségű tanulmányt talált a metadon hatékonyságára és biztonságosságára vonatkozóan. Nem tudtak következtetéseket megfogalmazni a placebóval összehasonlított relatív hatékonyságáról és biztonságosságáról.
A tramadol esetében a Cochrane megállapította, hogy csak szerény információk állnak rendelkezésre a neuropátiás fájdalomra való használatának előnyeiről. A tanulmányok kicsik voltak, potenciális elfogultsági kockázatot hordoztak, és a látszólagos előnyök az elfogultsági kockázattal együtt nőttek. Összességében a bizonyítékok alacsony vagy nagyon alacsony minőségűek voltak, és a szerzők megállapítják, hogy “nem adnak megbízható jelzést a valószínű hatásról”. Az oxikodon esetében a szerzők nagyon gyenge minőségű bizonyítékot találtak, amely csak a diabéteszes neuropátia és a posztherpeszes neuralgia kezelésében mutatta ki hasznosságát. A négy szerző közül az egyik úgy nyilatkozott, hogy gyógyszergyártó cégektől kapott kifizetéseket.
Általánosabban, egy 2013-as áttekintés, amely az opioidterápia általános hatékonyságát vizsgálta a neuropátiás fájdalom kezelésében, megállapította, hogy a tanulmányok gyakran elfogultságnak voltak kitéve, és hogy a rendelkezésre álló bizonyítékokból nem lehetett következtetni a hatékonyságra és a biztonságosságra. Egy 2017-es Cochrane-áttekintés, amely az opioidterápiát mint számos nem rákos fájdalom szindróma (beleértve a neuropátiás fájdalmat is) kezelését vizsgálta, a következő következtetésre jutott: “A randomizált, kontrollált vizsgálatokból nem volt olyan bizonyíték, amely alátámasztotta vagy cáfolta volna az opioidok alkalmazását a krónikus, nem rákos fájdalom kezelésére gyermekek és serdülők esetében.”
EgyébSzerkesztés
A paracetamolnak a neuropátiás fájdalom kezelésére vonatkozó 2016-os Cochrane-áttekintés arra a következtetésre jutott, hogy önmagában vagy kodeinnel vagy dihidrokodinnal kombinálva nem ismert az előnye.
Kevés tanulmány vizsgálta, hogy a nem-szteroid gyulladáscsökkentők hatékonyak-e a perifériás neuropátia kezelésében.
Van némi bizonyíték arra, hogy a perifériás neuropátia okozta fájdalom tüneti enyhítése elérhető helyi kapszaicin alkalmazásával. A kapszaicin az a tényező, amely a csilipaprikában a csípősséget okozza. Azonban az arra utaló bizonyítékok, hogy a bőrre felvitt kapszaicin csökkenti a perifériás neuropátia fájdalmát, közepes vagy alacsony minőségűek, és e kezelési lehetőség alkalmazása előtt óvatosan kell értelmezni.
A bizonyítékok alátámasztják a kannabinoidok alkalmazását a neuropátiás fájdalom egyes formáinál. A krónikus neuropátiás fájdalom kezelésére szolgáló kannabiszalapú gyógyszerekről szóló 2018-as Cochrane-áttekintés 16 tanulmányt tartalmazott. E tanulmányok mindegyike tartalmazta a THC-t, mint a vizsgálati csoport farmakológiai összetevőjét. A szerzők a bizonyítékok minőségét nagyon alacsonynak és közepesnek minősítették. Az elsődleges eredményt a következőképpen idézték: “A kannabiszalapú gyógyszerek a placebóhoz képest növelhetik az 50%-os vagy nagyobb mértékű fájdalomcsillapítást elérők számát”, de “a betegek globális benyomásának (Patient Global Impression of Change, PGIC) kannabisz általi javulására vonatkozó bizonyítékok nagyon alacsony minőségűek”. A szerzők azt is megállapítják: “A kannabiszalapú gyógyszerek lehetséges előnyeit… felülmúlhatják a lehetséges ártalmak.”
A különböző perifériás neuropátiák kezelésére alkalmazott helyi lidokainról szóló 2014-es Cochrane-áttekintés szerint alkalmazását néhány alacsony minőségű vizsgálat támasztotta alá. A szerzők megállapítják, hogy nincsenek jó minőségű randomizált kontrollvizsgálatok, amelyek bizonyították volna hatékonyságát vagy biztonsági profilját.”
A 2015-ös Cochrane áttekintés a diabéteszes neuropátia kezelésére alkalmazott lokális klonidinről két 8 és 12 hetes vizsgálatot tartalmazott; mindkettőben a lokális klonidint hasonlították össze placebóval, és mindkettőt ugyanaz a gyógyszergyártó finanszírozta. A felülvizsgálat megállapította, hogy a helyi klonidin némi előnyt jelenthet a placebóval szemben. A szerzők azonban kijelentik, hogy a bevont vizsgálatok potenciálisan jelentős torzításnak vannak kitéve, és hogy a bizonyítékok minősége alacsony vagy közepes.
A 2007-es Cochrane-áttekintés az aldóz-reduktáz gátlókról a diabéteszes polineuropátiából eredő fájdalom kezelésére nem talált jobbat a placebónál.
Orvosi eszközökSzerkesztés
A transzkután elektromos idegstimulációt (TENS) gyakran alkalmazzák a különböző típusú neuropátiák kezelésére. Egy 2010-es, három, kifejezetten a diabéteszes neuropátia kezelésére végzett, összesen 78 beteg bevonásával végzett vizsgálat áttekintése 4 és 6, de nem 12 hetes kezelés után némi javulást talált a fájdalomértékekben, és 12 hét után a neuropátiás tünetek általános javulását. Egy másik, 2010-ben végzett, négy, a diabéteszes neuropátia kezelésére irányuló vizsgálat áttekintése a fájdalom és az általános tünetek jelentős javulását állapította meg, és az egyik vizsgálatban a betegek 38%-a tünetmentessé vált. A kezelés hosszan tartó alkalmazás után is hatásos marad, de a tünetek a kezelés abbahagyását követő egy hónapon belül visszatérnek a kiindulási szintre.”
Ezeket a régebbi áttekintéseket ellensúlyozhatja a Cochrane által a neuropátiás fájdalom kezelésére alkalmazott TENS-ről készített újabb, 2017-es áttekintés, amely a következőket állapította meg: “Ez az áttekintés a bevont bizonyítékok nagyon alacsony minősége miatt nem tudja megállapítani a TENS és a látszat TENS fájdalomcsillapításra gyakorolt hatását…. A bizonyítékok nagyon alacsony minősége azt jelenti, hogy nagyon korlátozott a bizalmunk a bejelentett hatásbecsléssel kapcsolatban”. A bizonyítékok nagyon alacsony minősége azt jelenti, hogy “többféle potenciális torzítási forrás”, “a vizsgálatok kis száma és mérete”.”
DietEdit
Egyetlen áttekintés (2019) szerint a szigorú gluténmentes diéta hatékony kezelés, ha a neuropátiát gluténérzékenység okozza, emésztési tünetek vagy bélsérülés jelenlétével vagy anélkül.
TanácsadásSzerkesztés
A neuropátiás fájdalom pszichológiai terápiával történő kezeléséről szóló 2015-ös áttekintés a következőket állapította meg: “Nincs elegendő bizonyíték a krónikus neuropátiás fájdalom pszichológiai beavatkozásának hatékonyságára és biztonságosságára. A rendelkezésre álló két vizsgálat nem mutatta ki a kezelés előnyét sem a várólistás, sem a placebokontrollcsoportokkal szemben.”
Alternatív gyógyászatSzerkesztés
A legalább három hónapja tartó neuropátiás fájdalomban szenvedők gyógynövényes kezeléséről szóló 2019-es Cochrane-áttekintés arra a következtetésre jutott, hogy: “Nem volt elegendő bizonyíték annak megállapítására, hogy a szerecsendió vagy az orbáncfű bármilyen jelentős hatékonysággal rendelkezik-e a neuropátiás fájdalom állapotában.A jelenlegi bizonyítékok minősége komoly bizonytalanságokat vet fel a megfigyelt hatás becslésével kapcsolatban, ezért nagyon kevés bizalmunk van a hatásbecsléssel kapcsolatban; a valódi hatás valószínűleg jelentősen eltér a hatásbecsléstől”.
A 2017-es Cochrane-áttekintés az akupunktúra neuropátiás fájdalom kezelésére történő alkalmazásáról a következőket állapítja meg: “A rendelkezésre álló korlátozott adatok miatt nincs elegendő bizonyíték az akupunktúra neuropátiás fájdalomban való alkalmazására általában vagy bármely konkrét neuropátiás fájdalomállapotban, a látszatakupunktúrával vagy más aktív terápiákkal összehasonlítva, vagy annak cáfolatára”. Továbbá: “A legtöbb vizsgálat kis mintanagyságú volt (kezelési áganként kevesebb mint 50 résztvevő), és valamennyi vizsgálatban magas volt az elfogultság kockázata a résztvevők és a személyzet elvakítása tekintetében”.” A szerzők azt is megállapítják, hogy “nem azonosítottunk olyan tanulmányt, amely az akupunktúrát a szokásos kezeléssel hasonlította volna össze.”
A karpális alagút szindróma kezelésére szolgáló akupunktúráról és kapcsolódó beavatkozásokról szóló 2018-as Cochrane-áttekintés arra a következtetésre jutott, hogy “az akupunktúra és a lézerakupunktúra rövid távon kevés vagy semmilyen hatással nem lehet a karpális alagút szindróma (CTS) tüneteire a placebóval vagy a látszatakupunktúrával összehasonlítva”. Azt is megjegyezték, hogy valamennyi vizsgálatban tisztázatlan vagy magas volt az elfogultság általános kockázata, és hogy valamennyi bizonyíték alacsony vagy nagyon alacsony minőségű volt.
Az alfa-lipioc-sav (ALA) a benfotiaminnal csak a fájdalmas diabéteszes neuropátia javasolt patogén kezelése. Két szisztematikus áttekintés eredményei szerint a szájon át szedhető ALA nem eredményezett klinikailag jelentős előnyt, a három héten keresztül intravénásan adott ALA javíthatja a tüneteket, és a hosszú távú kezelést nem vizsgálták.