Pestis elleni védőoltás

ÖSSZEFOGLALÁS

A pestis elleni védőoltásra vonatkozó ezen felülvizsgált ACIP-ajánlások a korábbi ajánlások (MMWR 1978;27:255-8) aktualizálását jelentik a jelenlegi információk és gyakorlatok figyelembevétele érdekében.

BEVEZETÉS

A pestis a rágcsálók és ektoparazitáik természetes fertőzése, és a világ számos részén, így az Egyesült Államok nyugati részén is előfordul. Ebben az országban évente néhány emberi megbetegedés alakul ki fertőzött vadon élő rágcsálókkal vagy bolháikkal, ritkábban más fertőzött vadon élő állatokkal (bobcat, prérifarkas, nyúl) és háziállatokkal (macskák, kutyák) való érintkezést követően. Járványos pestis kialakulhat, ha a házi patkánypopulációk és bolháik megfertőződnek. Az utóbbi időben a legintenzívebb járványos és járványos fertőzés területei Afrika, Ázsia és Dél-Amerika egyes országai voltak.

Általános ajánlások

Mivel az emberi pestis a világ legtöbb részén ritka, a különösen nagy veszélynek kitett személyeken kívül nincs szükség védőoltásra. Az enzootikus pestissel fertőzött területeken, például az Egyesült Államok nyugati részén élő személyek esetében nincs szükség rutinszerű védőoltásra. A legtöbb olyan országba utazó számára, amelyről eseteket jelentettek, * különösen akkor nem javallott, ha az utazás városi területekre korlátozódik, ahol modern szállodai szállások vannak.

Az Egyesült Államok nyugati részén sok pestises beteg az otthonuk közvetlen közelében élő vadrágcsálók által okozott pestis közvetlen eredményeként fertőződik meg. Az ajánlott kockázatcsökkentő intézkedések közé tartozik a vadrágcsálók búvóhelyeinek és táplálékforrásainak megszüntetése az otthonok közelében, a kedvtelésből tartott kutyák és macskák legalább heti rendszerességgel történő bolhairtása, valamint a beteg vagy elpusztult rágcsálókkal való közvetlen érintkezés elkerülése.

A legtöbb afrikai, ázsiai és dél-amerikai országban, ahol pestist jelentettek, a fertőzés kockázata elsősorban a vidéki hegyvidéki vagy hegyvidéki területeken áll fenn. Természeti katasztrófákat követően és olyankor, amikor a rendszeres higiéniai gyakorlat megszakad, a pestis a szokásos endémiás területekről a városi központokba is átterjedhet. Ritkán tüdőpestisről számoltak be a bubópestis kitörésével együtt, és kerülni kell a turistautakat olyan területekre, ahonnan pestises eseteket jelentettek.

A rutinszerű bakteriológiai óvintézkedések, beleértve az abiológiai biztonsági szekrény használatát az olyan eljárások elkülönítésére, amelyek során aeroszolok keletkezhetnek, elegendőek a klinikai laboratóriumi dolgozók pestissel való véletlen fertőzésének megelőzésére. Kevés laboratóriummal összefüggő esetről számoltak be, és ezek szinte kizárólag pestiskutató laboratóriumokban történtek, vagy szokatlan expozícióval jártak.A klinikai laboratóriumi dolgozók oltása nem javallott.

Az ökológusokat és más terepmunkásokat, akik olyan területeken érintkezhetnek vadon élő állatokkal és azok ektoparazitáival, ahol a pestis előfordulása ismert, fel kell hívni a figyelmet a pestis lehetséges kockázataira, és tájékoztatni kell őket arról, hogyan lehet minimalizálni a potenciálisan fertőző állatokkal és azok szöveteivel vagy parazitáival való közvetlen érintkezést. Ezek az óvintézkedések általában elegendőek a fertőzés megelőzéséhez.

PESTISVAKCINA

Pestis elleni vakcinákat ** a 19. század vége óta használnak, de hatékonyságukat soha nem mérték pontosan. A helyszíni tapasztalatok azt mutatják, hogy a pestisvakcinával történő oltás csökkenti a fertőzött bolhák csípéséből eredő megbetegedések előfordulását és súlyosságát. Az elsődleges tüdőgyulladásos fertőzéssel szemben nyújtott védelem mértéke nem ismert. A tüdőgyulladásos pestises betegekkel vagy a laboratóriumban Yersinia pestis *** aeroszollal érintkező személyeket 7-10 napos antimikrobiális kezelésben kell részesíteni, függetlenül az oltási előzményektől. Az ajánlott antimikrobás szerek közé tartoznak a tetraciklinek, a klóramfenikol vagy a sztreptomicin.

Az Egyesült Államokban engedélyezett pestisvakcinát mesterséges táptalajon tenyésztett, formaldehiddel inaktivált és 0,5%-os fenolban tartósított Y. pestis organizmusokból állítják elő. Az oltóanyag nyomokban tartalmaz marhaszív kivonatot, élesztőkivonatot, agart, valamint szója és kazein peptonokat és peptideket.

Az I. frakció kapszulaantigénnel szembeni szérumantitest, amelyet a passzív hemagglutinációs (PHA) teszttel mérnek, összefügg a Y. pestis fertőzéssel szembeni rezisztenciával kísérleti állatokban. A PHA-titer és az immunitás között valószínűleg hasonló összefüggés áll fenn az emberekben.

A 3 injekcióból álló elsődleges sorozatot követően az egyének mintegy 7%-a nem termel PHA ellenanyagot, és néhányan nem érik el a 128-as titer szintet, amely a kísérleti állatokban az immunitással korrelál. A PHA-titereket meg kell határozni azoknál az egyéneknél, akiknél szokatlanul magas a fertőzés kockázata, vagy akiknél korábban súlyos reakciót váltott ki a vakcina, hogy szabályozni lehessen az emlékeztető adagok gyakoriságát. Az ilyen vizsgálatokat az állami egészségügyi hivatalokon keresztül lehet elvégezni. Mivel a pestis elleni védőoltás csak a betegséget enyhítheti, ha egy oltott személynek határozott expozíciója van, profilaktikus antibiotikumok adása javallott lehet, függetlenül attól, hogy az antitestválasz bizonyított-e vagy sem.

A vakcinázottak

A vakcinázás ajánlott:

1. Minden olyan laboratóriumi és terepi személyzet, akik Y. pestis-szel dolgoznak

az antimikrobiális szerekkel szemben rezisztens szervezetekkel, 2) az Y. pestis-szel végzett aeroszoláris kísérletekben részt vevő személyek és 3) az enzootikus pestissel fertőzött területeken végzett terepi műveletekben részt vevő személyek, ahol az expozíció megelőzése nem lehetséges (például egyes katasztrófa sújtotta területeken).

Szelektív pestis elleni vakcinázást kell fontolóra venni a következők esetében: pestisszel vagy

pestisszel fertőzött rágcsálókkal rendszeresen dolgozó laboratóriumi személyzet, 2) olyan munkavállalók (például a Békehadtest önkéntesei és mezőgazdasági tanácsadók), akik enzootikus vagy járványos pestissel fertőzött vidéki területeken tartózkodnak, ahol a rágcsálók és bolhák elkerülése lehetetlen, és 3) olyan személyek, akik hivatásuk miatt rendszeresen érintkeznek vadon élő rágcsálókkal vagy nyulakkal enzootikus pestissel fertőzött területeken.

Primer oltás

Minden injekciót intramuszkulárisan kell beadni.

Felnőttek és 11 éves vagy annál idősebb gyermekek: Az első oltási sorozat 3 adag vakcinából áll. Az első, 1,0 ml-es adagot 4 héttel később követi a második, 0,2 ml-es adag. A harmadik adagot, 0,2 ml-t, 6 hónappal az első adag után kell beadni. Ha a gyorsított ütemezés elengedhetetlen, 3 adag, egyenként 0,5 ml, legalább 1 hét különbséggel beadva, adható. Ennek az ütemezésnek a hatékonyságát nem határozták meg.

10 éves vagy annál fiatalabb gyermekek: A primer sorozat szintén 3 adag oltóanyagból áll, de az adagok kisebbek(1. táblázat). Az injekciók közötti időközök ugyanazok, mint a felnőttek esetében.

Oktató adagok

Ha a folyamatos expozíció miatt szükséges, 3 emlékeztető adagot kell beadni körülbelül 6 hónapos időközönként. Ezt követően az antitestszintek lassan csökkennek, és a folyamatos expozíció mértékétől függően 1-2 évenként adott emlékeztető adagok jó védelmet nyújtanak.

A gyermekek és felnőttek számára ajánlott emlékeztető adagok ugyanazok, mint az elsődleges sorozat második és harmadik adagja. Ha azonban a vakcinának súlyos mellékhatásai jelentkeznek, azok súlyossága csökkenthető a szokásos adag felének alkalmazásával. Az első sorozatot soha nem kell megismételni ahhoz, hogy az emlékeztető adagok hatékonyak legyenek (1. táblázat).

A VAKCINA MELLÉKHATÁSAI

Az elsődleges oltás a recipiensek körülbelül 10%-ánál általános rossz közérzetet, fejfájást, lázat, enyhe nyirokcsomó-érzést, valamint az injekció beadásának helyén erythemát és induratiót okozhat. Ezek a reakciók gyakrabban fordulnak elő ismételt injekciók esetén. Steril tályogok ritkán fordulnak elő.Ritkán számoltak be csalánkiütéses és asztmás jelenségekben megnyilvánuló érzékenységi reakciókról.

MEGFIGYELMEZTETÉSEK ÉS ELLENJAVALLATOK

A pestisvakcina nem adható be olyan személyeknek, akiknek ismert túlérzékenysége van bármely összetevővel, például marhahúsfehérjével, szójával, kazeinnel és fenollal szemben. Nem szabad újraoltani azokat a betegeket, akiknek a pestis elleni vakcinára súlyos helyi vagy szisztémás reakciói voltak.

A pestisvakcinával történő oltás biztonságosságát vagy hatékonyságát terhesség alatt nem határozták meg, ezért nem alkalmazható, kivéve, ha a fertőzés jelentős kockázata fennáll.

• Az aktuális listát az Egészségügyi Világszervezet Weekly Epidemiological Record legfrissebb számában találja; aktuális információk a következő címen is elérhetők: Center for Prevention Services, Center for Prevention Services, Centers for Disease Control, Atlanta, Georgia 30333. ** Hivatalos név: Pestisvakcina *** A Yersinia pestis elnevezés használata tanácsos, mivel a jelentések szerint a Nemzetközi Szisztematikus Bakteriológiai Bizottság ajánlása szerint ezt a szervezetet Yersinia pseudotuberculosis ssp. pestis-ként kellene átminősíteni (WHO. Weekly Epidemiological Record 1981;56:399).

VÁLASZTOTT BIBLIOGRÁFIA

Burmeister RW, Tigertt WD, Overholt EL. Laboratóriumban szerzett tüdőpestis. Ann Intern Med 1962;56:789-800.

Chen TH, Meyer KF. A Pasteurella pestisfrakció-1-specifikus antitest értékelése a pestisfertőzések megerősítésére.Bull WHO 1966;34:911-8.

Marshall JD, Jr, Bartelloni PJ, Cavanaugh DC, et al. Plagueimmunization. II. A nemkívánatos klinikai reakciók összefüggése az elölt vírussal végzett többszöri immunizálással. J Infect Dis 1974;129(Suppl):S19-S25.

Meyer KF. Az élő vagy elölt pestis elleni vakcinák hatékonysága emberben.Bull WHO 1970;42:653-66.
Táblázat_1
Megjegyzés: A nagyméretű táblázatok és grafikonok kinyomtatásához a felhasználóknak a nyomtató beállításait tájképre kell állítaniuk, és kis betűméretet kell használniuk.

Vissza a tetejére.

Disclaimer Az 1993 januárja előtt megjelent összes MMWR HTML dokumentum elektronikus konverzió ASCII szövegből HTML-be. Ez az átalakítás karakterfordítási vagy formátumhibákat eredményezhetett a HTML-verzióban. A felhasználóknak nem szabad erre a HTML-dokumentumra hagyatkozniuk, hanem a hivatalos szöveg, ábrák és táblázatok tekintetében az eredeti MMWR papíralapú példányára kell hivatkozniuk. E szám eredeti papíralapú példánya beszerezhető a következő címen: Superintendent of Documents, U.S. Government Printing Office (GPO), Washington, DC 20402-9371; telefonszám: (202) 512-1800. Az aktuális árakért forduljon a GPO-hoz.

**A formázási hibákkal kapcsolatos kérdéseket vagy üzeneteket a [email protected] címre kell küldeni.

Áttérített oldal: 08/05/98