Phylum Porifera – Jellemzők , típusok , funkciók és szaporodás

PHYLUM PORIFERA

A Poriferák a szivacsok közé tartoznak. Elsősorban tengeri állatok. A szivacsoknak kilencezer faja létezik. A Porifera törzsnek a következő jellemzői vannak:

1. A testük lazán szervezett sejtekből áll.
3. A méretük a kevesebb mint egy centimétertől a karunkat kitöltő tömegig terjed.
4. Aszimmetrikusak vagy sugárirányban szimmetrikusak.
5. Három sejttípusuk van: pinacociták, mesenchimasejtek és choanociták.
6. Központi üregük vagy szivacshéjuk van. Ez az üreg elágazó kamrák sorozatára osztható. Ezekben a kamrákban kering a víz a táplálkozáshoz.
7. A testfalban számtalan pórus található. pl. ostia és osculum
8. Nincsenek szöveteik vagy szerveik.
9. A csontváz tüskékből áll.
11. Az idegrendszer hiányzik, de neuroszenzoros sejtek jelen vannak.
12. A szexuális szaporodás rügyfakadással történik.
13. Hermafroditák és a fejlődés során lárvákat hoznak létre.

CELLATÍPUSOK, TESTFALAK ÉS SZELETONOK

A szivacsok teste egyszerű. De a szivacsok mégis több mint független sejtek kolóniái. A szivacsoknak is vannak specializált sejtjeik. Ezért a munkamegosztás jelen van bennük. A következő sejttípusok vannak jelen a porifera törzsben.

1. Pinacociták: A pinacociták vékony falú és lapos sejtek. A szivacs külső felületét bélelik ki. A pinacociták enyhén kontraktilisek. Összehúzódásuk képes megváltoztatni egyes szivacsok alakját. Egyes pinacociták csőszerű, összehúzódó porocitákat alkotnak. A porociták szabályozzák a vízkeringést. A porociták nyílásai a víznek a testfalon keresztül történő mozgását szolgálják.

2. Mezohil: A mezohil a pinacociták alatt található kocsonyaszerű réteg. Amőboid sejtek vannak benne jelen. Ezeket a sejteket mezenchimasejteknek nevezzük. A meszeszenzimasejtek szabadon mozognak a mezohilben. Ezek a sejtek a szaporodásra, a szekrécióra, a vázelemekre, a táplálék szállítására és tárolására, valamint a szivacs falában lévő nyílások körüli összehúzódó gyűrűk kialakítására specializálódtak.

3. Choanociták: A choanociták vagy gallérsejtek a mezohil alatt vannak jelen. Ezek alkotják a belső kamra bélését. A choanociták flagellált sejtek. Mikrovillákból álló gallérszerű gyűrűvel rendelkeznek, amely egy flagellumot vesz körül. A mikrofilamentumok összekötik a mikrovillákat. A galléron belül hálószerű struktúrát alkotnak. A flagellum vízáramlást hoz létre a szivacsban. A gallér kiszűri a mikroszkopikus méretű lbod-részecskéket a vízből. A gallérsejtek a protiszták egy csoportjában, a choanollagellatokban is jelen vannak. A choanociták jelen vannak a szivacsokban és a choantlagellákban. Ez evolúciós kapcsolatra utal e csoportok között.

4. Csontváz: A csontváz jellege fontos jellemző a szivacsok rendszertanában. A szivacsok vázának két típusa van:

(a) Tüskeszegek A tüskeszegek mikroszkopikus tűszerű tüskékből állnak A tüskeszegeket amőboid sejtek alkotják. Kalcium-karbonátból vagy szilícium-dioxidból állnak. Különböző alakúak.

(I)) Szivacsrostok: A szivacsrostok .sponginból állnak. A spongin egy kollagénből álló rostos fehérje. Megszárítják, megverik és megmossák, és minden sejtet eltávolítanak belőle. Ebből a megmosott és megszárított szivacsból kereskedelmi forgalomban kapható szivacsot állítanak elő.

VÍZÁTRÁMOK ÉS TESTFORMÁK (Vízcsatorna-rendszer)

A szivacs világítása a vízáramlatoktól függ. Achoanociták vízcsatorna-rendszert alkotva szerveződnek. A vízáramlatok táplálékot és oxigént szállítanak a szivacs számára. Az anyagcsere- és emésztési hulladékokat is elszállítja. A vízcsatorna-rendszer a keringésre és a táplálék szűrésére szolgál. A vízcsatorna-rendszereknek három fő típusa van:

1. Ascon típus

Ez a legegyszerűbb és legkevésbé gyakori szivacstestforma. Az ascon szivacsok vázaszerűek. Ostia a porociták külső nyílásai. A porociták közvetlenül a szivacshártyába nyílnak. A szivacshéjat kórósejtek szegélyezik. A kórósejtek flagelláinak mozgása az ostiumokon keresztül vizet vonz a szivacsbélbe. A víz az osculumon keresztül távozik a szivacsból. Az osculum egyetlen nagy nyílás a szivacs tetején.

2. Sycon típus

A szivacs fala a sycon testformában összehajtott. A falának hajtogatásával a következő csatornák alakulnak ki:

(a) Inkurrens csatorna: A sycon testfalának behajlásai incurrent csatornákat képeznek. Az incurrent csatornába a víz a bőr pórusain keresztül jut be.

(b) Radiális csatorna: Az incurrent falban lévő pórusok összekötik az incurrent csatornákat a radiális csatornákkal. Choanoeyták szegélyezik a radiális csatornákat. A choanociták flagelláinak dobogása mozgatja a vizet az incurrent radiális csatornákon és a szivacshártyán keresztül. Végül az osculumon keresztül távozik.

(c) Spongocoel: A radiális csatornák a spongocoelbe vezetnek.

A víz útja a sycon típuson keresztül vezet: Dermális pórus – incurrens csatorna – pórus – radiális csatorna – spongocoel – osculum.

3. Leucon típus

A Leucon szivacsoknak kiterjedten elágazó csatornarendszere van. A leucon típusban a következő kamrák találhatók:

(a) Elágazó incurrent csatorna: A víz az elágazó elágazó csatornákba ostiumokon keresztül jut be

(b Choanocitakamra: Az elágazó csatornák choanocitákkal bélelt kamrákba vezetnek.

(c Excurrens csatorna: Choanocitakamra az excurrens csatornák kamráiba nyílik Nagyszámú kamra és csatorna van jelen a leucon típusban. Ezért a spongocoel hiányzik belőlük. Sok oseulummal rendelkeznek a szivacsból távozó víz számára. A Luecon típusú csatornarendszer az egyszerű csatornarendszer evolúciója révén jön létre.

A komplex csatornarendszer előnyei

A komplex szivacsoknál nagyobb a felület a choanociták számára. Ezért nagy mennyiségű víz áramlik át a szivacson. Ez növeli a szivacsok szűrési képességét.

FENNTARTÁSI FUNKCIÓK

1. Táplálkozás

Táplálék: A szivacsok 0,1 és 50 pm közötti méretű részecskékkel táplálkoznak. Táplálékuk baktériumokból, mikroszkopikus algákból, protisztákból és egyéb lebegő szerves anyagokból áll. A zsákmányt a szivacs lassan beszívja és megemészti. A nagy szivacspopulációk fontos szerepet játszanak a part menti vizek zavarosságának csökkentésében. Egyetlen 1 cm átmérőjű és 10 cm magas leucon naponta 20 liter vizet képes megrostálni.

Néhány szivacsfaj ragadozó. Az olyan mélyvízi szivacsok, mint az Asbestopduma, tüskékkel borított fonalakkal rendelkeznek. Ezeknek a tüskéknek a segítségével apró rákféléket fog el.

A táplálkozás mechanizmusa: A choanociták kis lebegő táplálékrészecskéket szűrnek. A sejt alapjának közelében lévő gallérjukon a víz áthalad. Ezután a gallér nyitott végén keresztül a choanocitákból a szivacskamrába áramlik. A szuszpendált táplálék a galléron reked. Átmegy a mikrovillákon, és a gallér tövénél jut el. A gallérban táplálékvákuumot képez. A táplálék pH-ja megváltozik. Az emésztés a táplálékvákuumban lizoszomális enzimek segítségével történik. A részben megemésztett táplálék az amőboid sejtekbe kerül. Az amoeboid sejtek szétosztják azt más sejtek között.

Pinacocyták bélelik ki az incurrent csatornát. A nagyméretű táplálékrészecskék (legfeljebb 50 pm) a fagocitózis révén juthatnak be a pinacocytákba. A szivacsok a tengervízben oldott tápanyagokat is aktív transzporttal veszik fel.

2. Kiválasztás és légzés

A szivacsokban kiterjedt csatornarendszer van. Ezeken a csatornákon keresztül nagy mennyiségű víz kering. Minden szivacssejt szoros kapcsolatban áll a vízzel. Így a nitrogéntartalmú salakanyagok (elsősorban ammónia) távoznak, és a gázcsere diffúzióval történik.

3. Koordináció

A szivacsokban a koordinációnak két formája van:

(a) Külső tényezők általi koordináció: A szivacsok nem rendelkeznek idegsejtekkel a testfunkciók koordinálására. Többnyire az egyes sejtek mutatnak választ egy ingerre. Például a fény gátolja a porociták és más, az ostiumokat körülvevő sejtek összehúzódását. Nyitva tartja az incurrent csatornákat. Ezért egyes szivacsokon keresztül a vízkeringés napfelkeltekor minimális. Közvetlenül napnyugta előtt azonban maximális.

(b) Belső tényezők általi koordináció: Néhány más reakció arra utal, hogy a sejtek között valamilyen kommunikáció zajlik. Például a szivacson keresztül történő vízkeringés sebessége hirtelen, külső ok nélkül is csökkenhet. Ez a reakció a kórósejtek hatására megy végbe. Egyszerre állítja le a tevékenységeket. Ezek a reakciók azt mutatják, hogy a szivacsokban valamilyen belső kommunikáció van jelen. Ennek a kommunikációnak a természete ismeretlen. Az amőboid sejtek kémiai üzeneteket és ionmozgást közvetíthetnek a sejtfelszíneken keresztül. Ez egy lehetséges ellenőrzési mechanizmus.

REPRODUKCIÓ

1. Iivaros szaporodás

A legtöbb szivacs egylaki. Az egyes szivacsok azonban különböző időpontokban petesejteket és spermiumokat termelnek. Ezért nem termékenyítik meg magukat.

(a) Gametogénia: Egyes kórósejtek elveszítik gallérjaikat és flagelláikat. Átesnek és zászlós spermiumokat képeznek. Más choanociták (és amőboid sejtek) meiózison mennek keresztül és petesejteket képeznek.

(b) Megtermékenyítés: A petesejtek megmaradnak a szülő mezohéliumában. A spermasejtek az egyik szivacsból az osculumon keresztül áthaladnak, és a beáramló vízzel egy másik szivacsba jutnak. A spermiumokat a choanociták csapdába ejtik. A spermiumok a choanocitákban lévő vakuólumba kerülnek. A choanociták elveszítik gallérjukat és flagellumukat, és amőboid sejtekké válnak. A spermiumokat a petesejtbe szállítja, és zigóta alakul ki.

(c) Fejlődés: A korai fejlődés a mezohilben történik. A hasadás a zigótában következik be. Kialakul a zászlós lárvastádium. Ezek a lárvák lehetnek parenchymula-lárvák vagy amphiblastula-lárvák. A lárva szabaddá válik. A vízáramlatok kihordják a lárvát az anyaszivacsból. Két napig szabadon úszik. Ezután a lárva megtelepszik az aljzaton, és kifejlődik a kifejlett testformává.

2. Aszexuális szaporodás

(a) Gemmulaképződés: Az aszexuális szaporodás gemmulák képződésével történik. A gemmula egy ellenálló kapszula, amely amőboid sejtek tömegét tartalmazza. Az anyaszivacs télen elpusztul, és gemmulákat bocsát ki. A gemmulák fagyos és száraz állapotban is képesek túlélni. A feltételek tavasszal válnak kedvezővé. Most az ameboid sejtek egy apró nyíláson, az úgynevezett mikropyle-on keresztül jönnek ki. Szivaccsá fejlődik.

(b) Regeneráció: Egyes szivacsok nagy regenerációs képességgel rendelkeznek. A szivacs egyes részeit levágják vagy eltörik. A letört darab új szivacsot képez.

Hasonló cikkek:

• SUBJECTIVE QUESTION
• OBJECTIVES
• DEFINITIONS AND KEY POINTS FOR OBJECTIVES
• Chapter 10 THE ECHINODERMS
• FURTHER PHYLOGENETIC CONSIDERATIONS