Az izomfiziológiában elért eredmények arra utalnak, hogy a perimysium szerepet játszik a laterális kontraktilis erők átvitelében. Ezt a hipotézist erőteljesen alátámasztja, hogy nemrégiben kimutattuk a “perimysiális kötőlemezek” létezését a szarvasmarha Flexor carpi radialis izomban Azonban a perimysium kollagénhálózatának általános szerveződését, valamint folytonosságát és heterogenitását még mindig nem írták le részletesen az izom teljes egészében. A standard NaOH emésztési technika kiterjesztését és pásztázó elektronmikroszkópiát alkalmaztunk a perimysium architektúrájának elemzésére szarvasmarha Flexor carpi radialis izomban. Először is, megfigyeltük, hogy a perimysium kollagénrostok rendkívül rendezett hálózatából áll, amely ínról ínra összeköti a mioszálakat. Alapvető kollagén kábelszerkezeteket azonosítottunk, amelyeket egy egyenes szakasz (3 cm hosszú) jellemez a mioszálak irányában, és egy 60 fokban ívelt végdarab. Ezek a kábelek a korábban leírt “Perimysialis Junctional Plates” szintjén érik el a myofiberek felszínét. A szerveződés magasabb szintjén ezek a kábelek összetapadnak, és számos cső falát alkotják, amelyek átfedő méhsejtmintázatban helyezkednek el a mioszálak körül. E csövek végein a kollagénkábelek egyenes szakaszai nagy kötegekben elágaznak, amelyek az inakkal egyesülnek. Ezek a megfigyelések együttesen négy szerveződési szintet azonosítanak a perimysiumban: (i) perifiziális csatlakozólemezeket, amelyek a perifízis és a mioszálak közötti fókuszos rögzítést alkotják, (ii) a szomszédos mioszálakat rögzítő kollagén plexiket, (iii) nagy, egymásba fonódó rostok laza rácsát, és (iv) két inat összekötő méhsejtes csöveket. A perimysiumnak ez a térbeli elrendeződése alátámasztja azt a nézetet, hogy a myofibrillumoktól az inakra és a szomszédos izmokra történő oldalirányú erőátvitel összetett mintázatot mutat.