ETHNONIMÁK: nincs
Orientáció
A Pipil egy mai indián csoport, amely El Salvador nyugati részének déli partvidékén él. Az aztékokkal rokon Pipil leszármazottai, akik Közép-Mexikóból vándoroltak El Salvadorba, Guatemalába és Hondurasba. Jelenleg körülbelül 2000 Pipil indián él El Salvadorban, a legnagyobb koncentrációban Cuisnahuat és Santo Domingo de Guzmán városokban. Nyelvészetileg a pipil az utto-aszték nyelvcsaládhoz tartozó azték nyelv; ez különbözteti meg őket számos szomszédos indián csoporttól, amelyek maja nyelveket beszélnek.
Történelem és kulturális kapcsolatok
A nyolcadik században kezdődött és a tizennegyedik században végződött vándorlássorozat során a pipil erős jelenlétet teremtett El Salvadorban és Hondurasban. A tizenegyedik században a pipilek El Salvadorba söpörtek, kiszorították a poqomam indiánokat, és megalapították királyságuk fővárosát, Cuzcatlánt.
A pipilek eredetileg sikeresen ellenálltak a spanyolok hódítási kísérleteinek. A pipileknek sikerült legyőzniük a Pedro de Alvarado vezette erőket az 1524 júniusában lezajlott acajutlai csatában; de Alvarado azonban 1525-ben visszatért, és ezúttal sikerült legyőznie őket.
A pipilek története El Salvadorban nagyban különbözik a guatemalai hegyekben élő indiánok történetétől. Míg sok maja a gyarmati időszak nagy részében viszonylagos elszigeteltségben tudott élni, addig El Salvador domborzati viszonyai kevés védelmet nyújtottak. Ennek eredményeként a pipilek sokkal jobban beilleszkedtek El Salvador gyarmati gazdaságába, mint a maják.
Noha a salvadori kormány sok tekintetben szimpatizált az indiánok ügyeivel, a pipilek végül 1881-ben elvesztették közösségi földjeiket, amikor a kormány eltörölte az összes közösségi földre vonatkozó jogcímeket. Ezt az eseményt követően számos magánföldtulajdonos söpört be, hogy kisajátítsa azokat a földeket, amelyeket hagyományosan a Pipilek műveltek. A földprivatizáció óta eltelt évszázadban a Pipilek többsége földnélküli paraszt és bérmunkás lett.
Bibliográfia
Armas Molinas, Miguel (1974). La cultura pipil de Centro América. San Salvador: Ministerio de Educación.
Campbell, Lyle (1985). The Pipil Language of El Salvador. Berlin: Mouton.
Castaneda Paganini, Ricardo (1959). La cultura toltecapipil de Guatemala. Guatemala City: Editorial del Ministerio de Educación Publica.
Chapin, Mac (1989). “El Salvador 500 000 láthatatlan indiánja”. Cultural Survival Quarterly 13(3): 11-16.
Fowler, William R., Jr. (1983). “La distribución prehistórica e histórica de los pipiles”. Mesoamerica 4(6): 348-372.
Fowler, William R., Jr. (1985). “Etnótörténeti források a közép-amerikai pipil-nicaraókról: A Critical Analysis.” Ethnohistory 32(1): 37-62.
Fowler, William R., Jr. (1989a). The Cultural Evolution of Ancient Nahua Civilizations: The Pipil-Nicarao of Central America. Norman: University of Oklahoma Press.
Fowler, William R., Jr. (1989b). “A csendes-óceáni Guatemala és El Salvador pipiljei”. In New Frontiers in the Archaeology of the Pacific Coast of Southern Mesoamerica, szerkesztette Frederick Bove és Lynette Heller. Anthropological Research Papers, no. 39. Tempe: Arizona State University.