PMC

Az akupunktúra hatása az Egyesült Államok orvostudományára

Az akupunktúra iránti érdeklődés az Egyesült Államokban Európához képest viszonylag későn ébredt fel. A tizennyolcadik, tizenkilencedik és huszadik században az akupunktúra iránti érdeklődés az orvosi intézményen belül ingadozott. Az 1800-as évek elején számos amerikai orvosi folyóiratban jelentek meg cikkek az akupunktúráról. Dr. Franklin Baché orvos foglyokon kísérletezett (1826-ban a North American Medical and Surgical Journalban jelent meg), és arra a következtetésre jutott, hogy az akupunktúra akkoriban a leghatékonyabb fájdalomcsillapítási módszer volt.15 Dr. Baché Benjamin Franklin dédunokája volt, aki megalapította a Pennsylvaniai Egyetemet, amely az Egyesült Államok első orvosi karát hozta létre. Ő fordított le egy francia orvosi könyvet az akupunktúráról 1825-ben. 1829-ben egy sebészeti könyv, az Elements of Operative Surgery (Az operatív sebészet elemei) tartalmazott egy részt, amely az akupunktúrás technikákat írta le,5 1836-ban pedig Dr. William Markley Lee cikket írt a Southern Medical Journalban, amelyben az akupunktúrát ajánlotta fájdalomcsillapításra. Ugyanebben az évben a Boston Medical and Surgical Journalban is publikált egy cikket “Az akupunktúra mint a reuma gyógymódja” címmel.16

Sajnos ezek az információk nem keltettek jelentős érdeklődést az amerikai orvostudományban, és az akupunktúra nagyjából eltűnt az amerikai orvosi színtérről. Az akupunktúráról csaknem negyedszázadon keresztül nagyon kevés szó esett egészen 1859-ig, amikor is Dr. Samuel Gross A System of Surgery című művében az akupunktúrát tárgyalta, mondván, hogy annak előnyeit túlértékelték. Bár a tizennyolcadik század utolsó felében is maradt némi érdeklődés, mindössze hat cikket publikáltak az akupunktúráról. 1892-ben Sir William Osler klasszikus tankönyvében kijelentette: The Principles and Practices of Medicine című könyvében, hogy az ágyéki akupunktúra a leghatékonyabb kezelés az akut fájdalom kezelésére.17 Ugyanezt a könyvet a New York-i D. Appleton and Company hat kiadásban újra kiadta. Az akupunktúra iránti érdeklődés azonban szórványos tudományos kíváncsiságra korlátozódott.11

Az akupunktúra viszonylag ismeretlen maradt az amerikai közvélemény előtt egészen Nixon volt elnök 1972-es kínai útjáig, ahol az akupunktúrára mint potenciálisan hasznos gyógyászati módra felfigyeltek az Egyesült Államokból érkezett látogatók. Visszatérése után Walter R. Tkach vezérőrnagy, az amerikai légierő és Nixon orvosa cikket írt a Readers Digest 1972. júliusi számában “Megnéztem az akupunktúra működését” címmel,18 amely hozzájárult az akupunktúra népszerűsítéséhez az Egyesült Államokban. Közvetlenül Nixon úr kínai útja előtt James Reston, a The New York Times alelnöke a kínai Pekingben akupunktúrás érzéstelenítéssel vakbélműtétet hajtott végre. Az egész műtét alatt ébren volt. 1971-ben Dr. Samuel Rosen, egy New York-i sebész kínai látogatása során megfigyelte az akupunktúra altatásként való alkalmazását, és később arról számolt be, hogy orvosilag nem tudta megmagyarázni az általa tapasztalt sikeres alkalmazást.19 Azóta amerikai orvosokból álló vizsgálócsoportok jártak Kínában, hogy tanúi legyenek az akupunktúrás altatás alkalmazásának nyílt szívműtétek, császármetszés, veseműtétek, mandulaműtétek és foghúzás során. Ezek az orvosok látták, hogy számos sebészeti műtétet sikeresen végeztek akupunktúrás érzéstelenítéssel. Az orvosok nemcsak azt figyelték meg ámulva, hogy a betegek eszméletüknél voltak, éberek voltak, és reagáltak a sebészekre, hanem az is lenyűgözte őket, hogy egyes akupunktúrás tűket a műtéti helyektől távol helyeztek el, és nem volt köztük nyilvánvaló nyugati anatómiai összefüggés.2,14

Az akupunktúrás érzéstelenítésnek számos előnye van a hagyományos nyugati általános érzéstelenítéssel szemben bizonyos műtéteknél, például a hangszalagokat érintő műtéteknél. Tekintettel arra, hogy a beteg nem veszíti el az eszméletét és képes kommunikálni a sebésszel egy ilyen műtét során, a sebész tesztelheti a beteg beszédképességét a műtét alatt, így a sebész eldöntheti, hogy milyen mértékben lehet elvágni a hangszalagot anélkül, hogy a beteg beszédképessége súlyosan károsodna. Ez általános érzéstelenítésben nem lenne lehetséges. Ezenkívül az akupunktúrás érzéstelenítés/analgézia nem jár az általános érzéstelenítéssel általában együtt járó kockázatokkal. Például, ha egy beteget sürgősen meg kell operálni nil per os előkészítés nélkül, az akupunktúrás érzéstelenítés kevésbé bizonyulna problémásnak, mint az általános érzéstelenítés.14

Az akupunktúrás érzéstelenítést történelmileg először fogászati műtéteknél alkalmazták Kínában, majd mandulaműtétek, pajzsmirigyműtétek, sérvjavítások és égési kötések cseréje következett. 1972-ben az Egyesült Államokban, a New York-i Bronxban található Albert Einstein College of Medicine kórházban végezték el az első két esetet, amikor akupunktúrás érzéstelenítést/analgéziát alkalmaztak sebészeti műtéteknél. Az akupunktúrás fájdalomcsillapítást Dr. Louis Orkin felügyelte, és Dr. Pan L. Man alkalmazta egy l-inguinális sérv műtétjénél és Dr. Yoshiaki Omura egy bőrátültetéses műtétnél.19,20 Ennek ellenére az akupunktúrával kapcsolatos szkepticizmus még mindig megmaradt az orvosi intézményben.

Ma az akupunktúrát a sebészeti beavatkozások szinte minden fajtájánál alkalmazzák. Több ezer nyitott szívműtétet végeztek akupunktúrával, a sikerességi arány >90%. Akupunktúrával még 10 éves gyermekeknél is javítottak veleszületett szívproblémákat, beleértve a kamrai és pitvari szeptumhibákat, a tüdőszűkületet és a Fallot tetralógiát.21-23 A szerzett szívbetegségek műtéteit is sikeresen végezték akupunktúrával. A pozitív nyomású lélegeztetés nélküli nyitott mellkasi műtétek légzési zavarai azonban továbbra is problematikusak. Ezekben az esetekben a betegeket 2 hetes felkészítésnek kell alávetni, a műtét során a betegek által használt hasi légzésre koncentrálva. A mediasztinotómiát hanyatt fekvő helyzetben lévő betegeknél kell alkalmazni. Az akupunktúrás anesztézia előnyei közé tartozik a kevesebb ritmuszavar, a stabilabb vérnyomás, a kevesebb vazopresszor szükséglet és a kevesebb posztoperatív légzési komplikáció.21 The advantages and the disadvantages of acupuncture anesthesia are listed in Table 1, and indications and contraindications are listed in Table 2.

A 60-as és 70-es évek között, számos myofaszciális fájdalom szindrómában szenvedő beteget kezeltek akupunktúrával. Dr. Burnell R. Brown, Jr. a tucsoni Arizonai Egyetemről, aki 500 esetet kezelt, és Dr. Lawrence W. Friedman a New York-i Stony Brook-i Állami Egyetemről, aki 1000 esetet kezelt, megállapították, hogy ez a szindróma az izomzat rendkívül érzékeny területeit (triggerpontokat) érinti. Ha ezeket a területeket megtalálták és helyi érzéstelenítővel vagy szteroiddal injekciózták be, a fájdalom megszűnt. Mindazonáltal a szindróma fájdalmas, rejtélyes, és igen változatos állapotokban jelentkezik. Mindkét kutató úgy találta, hogy szisztémás feltárásra volt szükség, mert a triggerpontok néha a fájdalmas területektől távol helyezkedtek el. Érdekes módon ezek a triggerpontok, állapította meg Dr. Friedman, pontosan egybeestek a kínai akupunktúrás pontokkal.2 A Kalifornia-Los Angeles-i Egyetemen 1980-ban végzett vizsgálat is statisztikailag igazolta az auradiagnosztika és az akupunktúra tudományos pontosságát: 40 ilyen jellegű fájdalommal küzdő páciens mozgásszervi fájdalomproblémáinak diagnosztizálásában statisztikailag szignifikáns, 75%-os pontosságot találtak.3 Ezért egy távoli terület felhasználása egy betegségtünet kezelésére már nem tekinthető tudománytalannak.

Azóta az Egyesült Államokban és a világ más részein számos kutatást végeztek, hogy megpróbálják megfejteni az akupunktúra rejtélyét, és a szakirodalomban sok szó esik ezekről a vizsgálatokról. Ezek a megállapítások, miszerint az akupunktúrás ingerlés endorfinok, szerotonin, enkefalinok, adenozin, γ-amino-vajsav (GABA, az agy egyik legfontosabb gátló neurotranszmittere), noradrenalin és dopamin felszabadulását okozza, mind segítenek megmagyarázni az akupunktúra hatását a nyugati orvostudomány számára elfogadható orvosbiológiai és farmakológiai alapokon. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nemzetközi találkozóin a tudósok igyekeztek egységesíteni az akupunktúra nómenklatúrájának terminológiáját. Ezek az orvosi találkozók Kínában, Koreában és a Fülöp-szigeteken zajlottak, és 1990-ben a franciaországi Lyonban tartott nemzetközi konferencián csúcsosodtak ki.2