Predicting Cancer Following a Diagnosis of High-Grade Prostatic Intraepithelial Neoplasia on Needle Biopsy: Data on Men with More than One Follow-Up Biopsy
Kronz JD, Allan CH, Shaikh AA, Epstein JI.
Am J Surg Pathol. 2001;25:1079-1085 .
Kronz, Epstein és munkatársai megkérdőjelezték a HGPIN kezdeti diagnózisát követő ismételt prosztata biopszia szükségességének dogmáját. 245 olyan férfi retrospektív elemzésében, akiknél a kezdeti prosztata biopszia egyetlen kóros leletét a HGPIN jelentette, és akiknél legalább egy követő biopsziát végeztek, azt találták, hogy az ismételt prosztata biopszia a férfiak 32,2%-ánál azonosított rákot. Azoknál a férfiaknál, akiknél csak egy utóbiopsziát végeztek, csak a férfiak 24,5%-ánál találtak rákot. A prosztatarák diagnózisának egyetlen független szövettani előrejelzője a későbbi biopszia során “a HGPIN-t tartalmazó magok száma” volt. A prosztatarák kockázata nőtt a kezdeti biopszián HGPIN-t tartalmazó magok számának növekedésével. Az 1-2 magot tartalmazó férfiaknál 30% volt az esélye annak, hogy a későbbi biopszia során rákos lesz, míg a 3 vagy 3-nál több HGPIN diagnózissal rendelkező magot tartalmazó férfiaknál 40%, illetve 75% volt az esélye annak, hogy a későbbi biopszia során rákos lesz (lásd az 1. ábrát). Számos változó (pl. a HGPIN-mirigyek száma, a HGPIN által érintett mirigyek maximális százalékos aránya, a nukleoláris kiemelkedés, a kiemelkedő nukleolitokkal rendelkező sejtek százalékos aránya, a magas HGPIN mintázata, a digitális rektális vizsgálat leletei, a transzrektális ultrahang leletei, a prosztatarák családi anamnézise, a prosztata-specifikus antigén szintje a kezdeti prosztata biopszia idején és a szérum PSA változásának mértéke) nem mutatott előrejelző értéket arra vonatkozóan, hogy a későbbi prosztata biopszia során lesz-e rák vagy sem. A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a HGPIN valóban klinikailag jelentős valószínűséggel jár együtt azzal, hogy egy későbbi prosztata biopszia során rákot találnak (összességében 30%), és hogy a HGPIN-t tartalmazó magok számának növekedésével nő a prosztatarák megtalálásának valószínűsége (akár 75%-ra is, ha háromnál több magban találnak ilyen szövettani eltérést). Arra is figyelmeztetnek, hogy ha a HGPIN kezdeti diagnózisát követő első két követő biopszia során nem találnak rákot, akkor a későbbi biopsziák során nem valószínű, hogy rákot találnak, és a beteget megfelelő módon, éves vizsgálatokkal és PSA-vizsgálattal kell követni. Az 1. ábra grafikusan szemlélteti annak valószínűségét, hogy egy későbbi biopszia során prosztatarákot találnak a vizsgálatban szereplő összes esetre, valamint azokra az esetekre vonatkozóan, amelyekben a HGPIN kezdeti diagnózisa után több prosztata biopsziát végeztek.
A rák kockázata a későbbi biopszia során a magas fokú prosztata intraepiteliális neopláziát tartalmazó magok száma szerint. Konz JD, Allen CH, Shaikh AA, Epstein JI adatai. A rák előrejelzése a magas fokú prosztata intraepiteliális neoplázia tűbiopsziás diagnózisát követően. Am J Surg Pathol. 2000;25:1079-1085.
Ez a tanulmány kiemeli a HGPIN felismerésének fontosságát a prosztata biopszián, valamint a későbbi biopsziákon az adenokarcinóma megtalálásának kapcsolódó kockázatát, amely 30% és 75% között mozog, attól függően, hogy a kezdeti biopszián mennyi HGPIN-t láttak. Ezeket az eredményeket az ismert hamis negatív prosztata-biopsziák arányát szem előtt tartva kell elemezni, amely a magok számától és az alkalmazott biopsziás sablontól függően 10% és 25% között mozoghat. Összefoglalva, bár a HGPIN megállapítása magasabb kockázatot jelent egy férfi számára, hogy a későbbi biopszia során rákos lesz, mintha a biopszia jóindulatú lenne, a megnövekedett kockázat összességében csak 30%, és nem sokban különbözik attól a kockázattól, hogy az ismételt biopszia során prosztatarákot találnak, ha a biopszia jóindulatú lenne (egyes tanulmányokban ez a kockázat akár 25% is lehet). Nyilvánvalóan további tényezőkre van szükség annak teljes körű meghatározásához, hogy a HGPIN-ben szenvedő férfiaknak vannak-e olyan alcsoportjai, akiknél egyértelműen nagyobb a kockázata a prosztatarák későbbi diagnózisának, ami azonnali ismételt prosztata biopsziát igényel. Ez a fontos vizsgálat volt az első, amely dokumentálta, hogy a HGPIN mennyisége (pl. az érintett magok száma) fontos kockázati rétegzési információt hordoz. Ha ezeket az eredményeket a jövőbeni prospektív és/vagy több intézményt érintő vizsgálatokban validálják, akkor racionálisabb újbóli biopsziás stratégiára lehet szükség a HGPIN-ben szenvedő férfiak esetében a további prosztata biopszia során.