Előadás
Az emberi hasnyálmirigy embriológiai fejlődése összetett, ami számos különböző veleszületett pancreasobiliáris variációt eredményez . Az emberi hasnyálmirigy a ventrális és dorsalis hasnyálmirigyrügyekből fejlődik, amelyek fúziója a hasnyálmirigyvezetékek anasztomózisát okozza a 6-7. embriológiai héten . A ventrális hasnyálmirigy-csatorna és a háti hasnyálmirigy-csatorna disztális része anasztomozálódik és alkotja a Wirsung-féle MPD-t, míg a háti hasnyálmirigy-csatorna proximális része lesz a Santorini-féle APD .A nagy hasnyálmirigy-csatorna a Vater-ampullába, a kis hasnyálmirigy-csatorna pedig a kis papillába nyílik . A leírt hasnyálmirigy-járatok anatómiájának bármilyen változását a hasnyálmirigy-járatrendszer variációjának vagy anomáliájának tekintjük.
Vizsgálatunkban a hasnyálmirigy-járatrendszer hagyományos osztályozását használtuk, amely a hasnyálmirigy-járatok anatómiáját öt típusba sorolja. Az 1. típust kétágú konfiguráció jellemzi, amelyben a Wirsung a domináns ductus, a 2. típust kétágú konfiguráció jellemzi, amelyben a Santorini a domináns ductus, a 3. típust egy kezdetleges, nem elvezető vagy hiányzó Santorini-járat jellemzi, a 4. típust a pancreas divisum, az 5. típust pedig az ansa pancreatica (ábra. 1) .
A szakirodalomban talált számos cikkben a szerzők nem ezt a fajta osztályozást használták; ehelyett a “normál hasnyálmirigy-járat” kifejezést használták az 1., 2. vagy 3. típusba sorolható hasnyálmirigy leírására. Ezért nem tudtuk a betegeket e három csoport között elkülöníteni, és a normál hasnyálmirigy-járat anatómiájának egyedi típusaként mutattuk be őket (2. táblázat és és3,3, ). Ezenkívül egyes szerzők a hasnyálmirigy-járatok más típusú osztályozását használták (pl, Bang et al (2006) ; Bulow et al (2014) ), és a megfeleltetést az általuk használt leírások alapján végeztük az általuk vizsgált hasnyálmirigy-járat típusának megfelelően.
2. táblázat
| Autor | No. vizsgált alanyok száma | A vizsgált alanyok típusa | No. normális | Pancreas divisum | A rendellenességek egyéb speciális típusai |
|---|---|---|---|---|---|
| Filippo et al | 350 | Living patient | 321 | 18 | 11 |
| Adibelli et al | 1,158 | Living patient | 1,091 | 54 | 13 |
| Bulow et al | 927 | Healthy volunteers | 838 | 89 | – |
| Bang et al | 582 | Living patient | 531 | 19 | 32 |
| Kamisawa et al | 256/3,210 | Living patient | 175 | 81 | – |
| Shahriah et al | 65 | Cadaver | 55 | 9 | 1 |
| Kim HJ et al | 4,097/10,243 | Living patient | 4,054 | 40 | 3 |
| Oracz et al | 300 | Living patient | 252 | 33 | 15 |
| Uomo et al | 485/650 | Living patient | 437 | 26 | 22 |
| Prasanna et al | 40 | Cadaver | 38 | 2 | – |
| Total | 8,260 | 8 living patients | 7,792 (94.3%) | 371 (4.5%) | 97 (1.2%) |
| 1 healthy volunteers | |||||
| 2 cadavers |
Our study comprises a review of PubMed and Google Scholar databases. It looks into the anatomical variations of the pancreatic duct system as they are described in 10 eligible articles. A total of 8,260 human patients (adults and children) were included. We used the classification of the pancreatic duct system that was described above as the most complete and representative. Az 1., 2. és 3. típusok által meghatározott normális hasnyálmirigy-járat anatómiát 7792 betegnél (94,3%) írtuk le (2. és és3,3. táblázat, ) (3. ábra).
A hasnyálmirigy-járatok típusainak jelenlétének sematikus bemutatása.
A hasnyálmirigy divisum típusok százalékos arányának sematikus bemutatása.
Vizsgálatunkban a hasnyálmirigy csatornarendszer egyéb anomáliáit 97 betegnél (1,2%) írták le, ezek közé tartozott az ansa pancreatica (0,25%), a gyűrűs hasnyálmirigy, a duplikációs anomáliák, a santorinicele, az APBU és a nem meghatározott ritka anomáliák. Csak három cikk számolt be 36 betegről, akiknél ansa pancreatica (0,4%) volt, és csak egy cikk számolt be két esetről gyűrűs hasnyálmirigyről és egyetlen betegről, akinél santorinicele volt. Duplikációs anomáliákról csak két cikk számolt be. Az első, Bang és munkatársai (2006) 32 duplikációs anomáliával rendelkező beteget írtak le, akiknél nem különítették el az 1-5. típusokat . A második cikk, Uomo és munkatársai (1995) 22 olyan beteget írtak le, akiket az 1-5. típusoktól elkülönítve ritka rendellenességként írtak le. Az APBU-t mint változatot öt tanulmányban írták le, amelyek 121 betegnél (1,4%) jelentették ezt az anomáliát . Csak egy cikk számolt be olyan APD-ről, amely a harmadik papillába nyílt . Két cikk holttesteket vizsgált, és emberi hasnyálmirigyekből származó eredményekről számolt be, amelyek a hasnyálmirigy-járatok olyan leírását tartalmazzák, amely eltér a klinikai orvosok által használt és ebben az áttekintésben is használt szokásos hasnyálmirigy-modelltől . Ahhoz, hogy ezt a két tanulmányt is bevonjuk áttekintésünkbe, eredményeiket a hasnyálmirigy-járatok leírása alapján konvertáltuk a hagyományos típusokra (1-5).
Az anatómiai anomáliákat a hasnyálmirigy olyan betegségeinek hajlamosító tényezőjének tekintik, mint a pancreatitis vagy a hasnyálmirigy exokrin funkciójának károsodása . A pancreas divisumot számos szerző különösen a krónikus pancreatitis kockázati tényezőjének tekinti . Ebben az áttekintésben azt találtuk, hogy a legtöbb esetben nem volt összefüggés a pancreas divisum és a hasnyálmirigybetegség között , bár néhány szerző még mindig támogatja, hogy a pancreas divisum szerepet játszhat a krónikus hasnyálmirigygyulladásban . Ezenkívül Oracz és munkatársai (2006) kimutatták, hogy a krónikus hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő gyermekeknél gyakrabban fordul elő pancreas divisum és a legrosszabb kimenetelű . Ugyanakkor számos szerző támogatja, hogy a pancreas divisummal rendelkező alanyok általában tünetmentesek, és a krónikus pancreatitis százalékos aránya nem különbözik ezen betegek és a normális anatómiájú hasnyálmirigy-járatokkal rendelkező betegek között . Ezzel szemben a gyűrűs vagy circumportal hasnyálmirigyet a pancreatectomiát követő posztoperatív pancreas fistula erős pozitív tényezőjének tartják, és komolyan figyelembe kell venni a hasnyálmirigy műtét előtt . Az ansa pancreatica szintén lényeges tényezőnek tekinthető a krónikus pancreatitis kialakulásában . Az MPD morfológiája jelentős szerepet játszik a hasnyálmirigy anasztomózisokban, és a pancreasműtétek előtt szükség van az összefüggések vizsgálatára .
Vizsgálatunknak számos korlátja van. Először is, ez több olyan cikkből összegyűjtött adatok szisztematikus áttekintése volt, amelyek különböző osztályozásokat használtak a hasnyálmirigy csatornarendszer leírására az általuk vizsgált betegeknél. Másodszor, a tanulmányok prospektív vagy retrospektív jellegűek voltak, és az általuk vizsgált alanyok különböző populációkból származtak. Két cikk például emberi holttesteket használt, egy egészséges embereket vizsgált, a fennmaradó hét tanulmányban pedig a hasnyálmirigy vagy az epevezetékrendszer valamely betegségében (pl. choledocholithiasis) szenvedő betegek vettek részt (1. táblázat). Végül egyes szerzők különbséget tettek a különböző ritka anomáliák között, míg mások 1-5. típusként szerepeltették őket olyan alanyokkal együtt, akik nem rendelkeztek az adott típusú eltéréssel (pl. az APBU-s betegeket néha külön csoportként említették, máskor pedig jelenlétüket más anatómiai típusok fedték). Ennek a lehetséges torzításnak a kiküszöbölése érdekében prospektív, nagyszámú alanyon alapuló multicentrikus regisztrációs stratégiára van szükség.