ESETISMERTETÉS
Egy 3 éves fiú gyermek 20 nap alatt fokozatosan előrehaladó, magas fokú, folyamatos lázzal, valamint a jobb láb fájdalmas duzzanatával, sárgasággal és haspuffadással jelentkezett. Ezt megelőzően a kórelőzményben jelentéktelen hasi trauma szerepelt. Ezenkívül 8 napja gennyes sebet észleltek a jobb lábán. A vizsgálat során a gyermek lázas, tachypneás, sápadt, ikterikus és ödémás volt. A hasa puffadt volt, láthatóan tágult vénákkal és kifordult köldökkel. Egy hatalmas, 15 × 10 cm-es, kemény, érzékeny és rögzített tömeg volt tapintható, amely az egész has jobb oldalt elfoglalta. Azt gyanították, hogy vesetömeg, valószínűleg Wilms-tumor. A mellkas auskultációja kétoldali bazális finom krepitációt, tachycardiát és szisztolés zörejt mutatott ki. A jobb lábszár teljes egészében duzzadt volt, és a lábszár disztális harmadán egy 2 × 1 cm-es, érzékeny, gennyes szinusz látszott. Katéterezéskor hematuriát észleltek. Laboratóriumi vizsgálatai a következőket mutatták: hemoglobin 2 gm%, csomagolt sejttérfogat 28,3 mg/cc, összsejtszám 16 000 sejt/cc, trombocita 1,82 lac/cmm, mikrocitikus hipokróm vérszegénység a perifériás kenetben, valamint neutrofil leukocitózis 80%, és sávos sejtek, retikulummal 3%. A protrombinidő 18,8 s (kontroll 16,2 s) és az aktivált parciális tromboplasztinidő 48 s (kontroll 26,5 s) volt, a fibrinlebontási termékek (FDP) > 2000 ng/ml. A májfunkciós vizsgálatok 2,0 mg/dl teljes bilirubint, 1,80 mg/dl direkt bilirubint, 79 mg/dl AST-t, 44 mg/dl ALT-t, 247 mg/dl alkalikus foszfatázt, 1,9 gms/dl szérumalbumin volt. A vesefunkció enyhén zavart volt, a szérum kreatinin értéke 1,2 mg/dl volt. A szérumelektrolitok szintje a normális határértékeken belül volt: Na 127 meq/l, K 4,9 meq/l és Cl 104 meq/l. A hasi ultrahangvizsgálat a jobb perinefrikus régióban 13 × 6 × 6,5 cm-es, heterogén, lamellás, avaszkuláris, kevert echogén tömeget mutatott, a húgyhólyagban némi echogén anyaggal, valószínűleg vérrögökkel. Az 1. ábra számítógépes tomográfiás felvétel a jobb vese kontúzióját mutatta perinefrikus hematómával, amely a vesekapszulára korlátozódott, és a húgyvezetéket elülső irányban elmozdította A jobb láb röntgenfelvétele a sípcsont disztális harmadában osteomyelitisre utaló elváltozásokat mutatott. A sebből származó genny steril volt. A csont biopsziája krónikus, nem specifikus osteomyelitist igazolt. A beteget konzervatív módon, széles spektrumú intravénás antibiotikumokkal kezelték három hétig. Két egység csomagolt vörösvérsejtet, három egység friss fagyasztott plazmát és két egység krioprecipitátumot transzfundáltak 10 napon keresztül. A jobb lábszár feletti sinust feltárták, sequestrectomiát végeztek, és a végtagot immobilizálták. Az utóvizsgálatok a hemoglobin és a véralvadási paraméterek javulását mutatták. Tünetei javultak, a haspuffadás és az érzékenység fokozatosan csökkent. A jobb ágyéki régióban egy kis tapintható tömeg volt jelen. A vizeletürítés megfelelő volt, hematuria nélkül. A gyermek szájon át szedte a szert, és a gipszet helyben tartva járóképes volt. A gyermeket 4 hét múlva hazaengedték, és 2 hét múlva nyomon követték. Egészségesnek tűnt, a jobb ágyéki régióban egy nagyon kicsi, nem érzékeny tömeget lehetett tapintani. Az utólagos ultrahangvizsgálat továbbra is 8 × 3 × 5 cm-es jobb oldali perinefrás hematómát mutatott. Az intravénás urográfia normálisan működő veséket mutatott. A vena cava inferiorban a máj és a közös csípővénák között trombus volt látható, többszörös retroperitoneális kollaterálisokkal. A trombus és a csontvelőgyulladás miatt 6 hetes aszpirin- és orális antibiotikum-kezelésben részesült. A végső diagnózis a trauma és a krónikus osteomyelitis okozta szepszis által kiváltott krónikus DIC volt.
CT scan showing right renal hematoma