Krónikus orrmelléküreggyulladás.
A 17 betegből 68 izolátumot nyertek (átlagosan 4,0 izolátum/beteg); ezek között 27 aerob és fakultatív izolátum (1,6 izolátum/próba) és 41 anaerob izolátum (2,4 izolátum/próba) volt. Az izolátumok száma kettő és öt között változott. Két esetben (12%) csak aerobokat, hét esetben (41%) csak anaerobokat, nyolc esetben (47%) pedig vegyesen aerobokat és anaerobokat mutattak ki. A domináns aerobok a gram-negatív bacilusok és a Staphylococcus aureus voltak (1. táblázat).1). Az uralkodó anaerobok gram-negatív bacillusok (beleértve a pigmentált Prevotella és Porphyromonas és Bacteroides spp.), Peptostreptococcus spp. és Fusobacterium spp. voltak. 20 betegből (47%) huszonkilenc BLPB-t nyertek ki. A béta-laktám antibiotikumot kapó 16 személy közül 11-ből (69%), míg a 27-ből 9-ből (33%), akik más antibiotikumot kaptak vagy nem kaptak terápiát, BLPB-t találtak (P < 0,001).
Bűzös szagot 16 izolátumnál észleltek, köztük 12 krónikus sinusitisben szenvedő betegnél (6 volt nyálkás-gennyes és 4 átlátszatlan) és 4 akut sinusitisben szenvedő betegnél (2 volt nyálkás-gennyes és 2 átlátszatlan). A krónikusan fertőzött orrmelléküregekből nyert 12 minta közül 11-ből, az akutan fertőzött, bűzös szagú orrmelléküregekből nyert 4 minta közül pedig 2-ből nyertek Anaerobokat.
A kísérő orvosi problémák között szerepelt magas vérnyomás (7 eset), asztma (5 eset), cukorbetegség (4 eset), orális szteroid (4 eset), rosszindulatú daganat (3 eset) és koponyasérülés (2 eset). Nem találtak összefüggést ezen állapotok és a mikrobiológiai leletek között.
A melléküregekben találtak hasonló organizmusokat a vérben hat esetben. Ezek közé tartozott a S. aureus (két esetben akut sinusitisben) és a Klebsiella pneumoniae (egy esetben akut sinusitisben), valamint mikroaerofil streptococcusok, Fusobacterium nucleatum és Prevotella intermedia (egy-egy esetben krónikus sinusitisben).
A tanulmány bemutatja az akut és krónikus ethmoid sinusitis mikrobiológiai jellemzőit. Az akut ethmoid sinusitisben a S. pneumoniae és a H. influenzae dominál, akárcsak az akut maxilláris sinusitisben. Amint azt három korábbi tanulmányban (1, 9, 13) leírták, és ellentétben egy másik jelentéssel (6), ez a tanulmány azt mutatja, hogy a krónikus ethmoid sinusitisben nem a S. aureus dominál. Megerősítettük a korábbi megfigyeléseket (1, 6, 9, 13), miszerint aerob gram-negatív bacilusok nyerhetők ki krónikus ethmoid sinusitisben szenvedő betegek izolátumaiból. Gombatenyészeteket azonban ebben a vizsgálatban nem nyertünk.
Megállapítottuk, hogy a krónikus ethmoid sinusitisben több organizmus van jelen mintánként, mint az akut fertőzésben, és hogy a krónikus fertőzésben a leggyakoribb izolátumok oropharyngealis anaerobok voltak. Az anaerobok magas visszanyerési aránya a krónikus etmoid sinusitisben hasonló a krónikus sinusitis maxillarisban tapasztaltakhoz (3, 8, 11). Más vizsgálatokban (6, 9, 13) az anaerobok visszanyerésének elmaradása a megfelelő mintavételi és szállítási módszerek alkalmazásának hiányára vezethető vissza.
Az anaerobok gyakori jelenléte krónikus sinusitisben összefügghet a gyulladás során kialakuló rossz drenázs és megnövekedett intranazális nyomás miatt (7). Ez csökkentheti a nyálkahártya véráramlását (2) és lecsökkentheti a csillószőrök működését (5), ezáltal csökkentve az intrasinus oxigénfeszültséget (4). Az oxigéntartalom és a pH csökkenése támogatja az anaerobok szaporodását (5).
A 43 betegből 20 betegnél (47%) izolálták aBLPB-ket. Ezeket a szervezeteket gyakrabban nyerték ki azokból az egyénekből, akik béta-laktám antibiotikumokat kaptak, mint azokból, akik más antibiotikumokat kaptak vagy nem kaptak terápiát.
Az etmoid sinusitis kezelése magában foglalja a megfelelő antimikrobás szerek alkalmazását. Az amoxicillint gyakran használják az arcüreggyulladás terápiájában. A béta-laktamáz-gátló hozzáadása az amoxicillinhez vagy a béta-laktamázzal szemben rezisztens antimikrobás szerek alkalmazása hatékony az aerob és anaerob BLPB ellen. A S. pneumoniae penicillinnel szembeni fokozott rezisztenciája az adagolt amoxicillin mennyiségének növelését teszi szükségessé (90 mg/testtömegkilogramm/nap gyermekeknél és 4,0 g/nap felnőtteknél).
Az akut ethmoid sinusitisben visszanyert kórokozók ellen hatásos szerek közé tartozik több olyan cefalosporin (cefuroxim axetil, cefprozil, cefdinir és cefpodoxim), amelyek aktívak a penicillinrezisztens Haemophilus és Moraxella spp. és az intermedier penicillinrezisztens S. pneumoniae ellen. Az “újabb” kinolonok (pl. gatifloxacin és moxifloxacin) és a telitromicin (egy ketolid) hatásosak a penicillin- és makrolid-rezisztens S. pneumoniae, valamint a Haemophilus és Moraxella spp. ellen.
A krónikus etmoid sinusitisben alkalmazott antimikrobás szereknek hatásosnak kell lenniük az aerob és anaerob BLPB ellen. Ezek közé tartozik a klindamicin, a metronidazol plusz egy makrolid, egy penicillin plusz egy béta-laktamáz gátló, valamint néhány “újabb” kinolon (pl. moxifloxacin). Ha aerob gram-negatív szervezetekről van szó, aminoglikozidot, kiterjesztett spektrumú cefalosporint (cefepim vagy ceftazidim) vagy fluorokinolonokat (csak posztpubertás betegeknél) is alkalmaznak. A cefoxitin, a cefotetan és a karbapenemek mind az aerobok, mind az anaerobok ellen védelmet nyújtanak.
Az aerob és anaerob baktériumok, gombák és atípusos mikobaktériumok szerepének tisztázása érdekében az akut és krónikus ethmoid sinusitisben prospektív vizsgálatok indokoltak. Mindazonáltal ajánlott a minták rutinszerű tenyésztése ezen organizmusok kimutatására, hogy a megfelelő antimikrobiális terápia megkezdhető legyen.