A MarketScan CCAE adatbázis használatával kapcsolatos korlátozásokat is elismerjük. Először is, mint minden adminisztratív kárigény-adatbázis esetében, a MarketScan adatbázis nem nyújt információt a vény nélkül kapható gyógyszerek használatáról. Úgy véljük azonban, hogy ez alátámasztja korábbi állításunkat, miszerint az aranyérrel kapcsolatos gyógyszerhasználat terhei valószínűleg alulfogalmazódnak. Másodszor, az aranyérre jelenleg nincsenek validált, kárigényalapú definíciók, bár a csak az első és második diagnózisra, valamint a jól megtérített aranyérrel kapcsolatos kezelésekre való korlátozásunk növelte a bizalmunkat abban, hogy a rögzített kárigények az aranyér diagnózishoz és kezeléshez kapcsolódnak. Harmadszor, a MarketScan-adatok nem tesznek különbséget az egyes betegek biztosítási kötvényei között, ami befolyásolhatja az egy betegre jutó költségeket. A jelenlegi tanulmány célja azonban nem az, hogy számszerűsítse a különböző egészségbiztosítási tervekkel rendelkező betegek aranyérterhelésének különbségeit, hanem az, hogy összefoglaló becslést adjon az aranyér általános terheléséről a munkáltató által biztosított betegek körében az Egyesült Államokban. Nem várjuk, hogy az egyes biztosítási tervek közötti heterogenitás befolyásolná az aranyérrel kapcsolatos összköltségek érvényességét. Ezenkívül a MarketScan adatai körülbelül 350 fizető fél összesített adatai, amelyek a megfelelő súlyokkal kombinálva bizonyítottan reprezentálják a Medical Expenditure Panel Survey életkorral és nemmel korrigált eloszlásait, ami viszont reprezentatív az USA teljes, munkáltató által biztosított lakosságára.8
Végezetül, tanulmányunk egyetlen nagy adminisztratív kárigény-adatbázisra korlátozódott, bár ez az adatbázis több mint 18,9 millió egyedi, az egész év során folyamatosan vényköteles biztosítással rendelkező beteg teljes körűen elbírált kárigényeit tartalmazza. Korábban validált súlyokat tudtunk használni az éves költségbecslések standardizálásához az USA munkáltató által biztosított lakosságára,8,9 amely becslések szerint az USA lakosságának mintegy felét teszi ki.17 Arra számítunk, hogy a nem idős, munkáltató által biztosított lakosság általában egészségesebb, mint a 65 év feletti és a Medicare által fedezett fogyatékkal élők, valamint a nem biztosított lakosság, ami korlátozhatja a jelen eredmények általánosíthatóságát ezekre a népességcsoportokra. Az aranyér előfordulási gyakorisága azonban vélhetően magasabb az idősebb, fogyatékkal élő és nem biztosított népességben, ami azt jelzi, hogy a munkáltató által biztosított betegek körében végzett jelenlegi becslések csak egy részét képviselik az aranyér általános előfordulási gyakoriságának és terhének az Egyesült Államokban, és még nagyobb, még nem számszerűsített aranyérterhet jelentenek az USA teljes népességében.
Az aranyér terhét tekintve meglepő, hogy az aranyérrel ilyen kevés tanulmány foglalkozik. Az elmúlt 24 évben soha nem készült NIH által finanszírozott tanulmány az aranyérről.16 Bár számos randomizált vizsgálat készült az aranyér kezeléséről, nem minden kezelést hasonlítottak össze egymással.17 A vizsgálatok minősége változó volt, és sokból hiányzott a vakítás, a randomizáció vagy a teljes nyomon követés. Az aranyérre vonatkozóan nincsenek standard, a betegek által jelentett kimeneti mérőszámok. Az aranyérrel kapcsolatos kutatások hiánya meglepő, figyelembe véve a gazdasági költségeket és az érintett betegek számát.17 Talán az általunk felsorolt költségek motiválni fogják a finanszírozó ügynökségeket és a kutatókat.
Összefoglalva, konzervatív becslésünk szerint 2014-ben az USA munkáltatói biztosítással rendelkező lakosságában az aranyér diagnózisával és kezelésével kapcsolatos összkiadások 770 millió dollárt tettek ki, a liberálisabb becslés szerint 2,4 milliárd dollárt. Az aranyérrel kapcsolatos költségek várhatóan sokkal magasabbak lesznek, ha a 65 év felettieket és a nem biztosítottakat is hozzáadjuk. Előrejelzésünk szerint az aranyér diagnózissal és kezeléssel kapcsolatos költségek az öregedő népességgel és az új, egyszerű irodai terápiákkal együtt növekedni fognak. Az ebben a tanulmányban megfigyelt magas költségek és tüneti teher aláhúzza, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani az aranyér etiológiájának és a kezelés hatékonyságának finanszírozására és kutatására a betegség okozta terhek megértése és csökkentése érdekében. A betegségterhelés és az etiológiai tényezők jobb megértése a diagnosztikai és kezelési gyakorlati irányelvek javításához vezethet, ami végső soron csökkentheti az amerikai egészségügyi rendszer pénzügyi terheit.