Pogány istentisztelet
Mivel a pogányság egy nagyon sokszínű vallás, sok különböző, bár rokon hagyományokkal, a pogány istentisztelet formái széles skálán mozognak. Lehet kollektív vagy magányos. Állhat informális imából vagy meditációból, vagy formális, strukturált rituálékból, amelyeken keresztül a résztvevők megerősítik mély spirituális kapcsolatukat a természettel, tisztelik isteneiket és istennőiket, és ünneplik az évforduló évszakos ünnepeit és az emberi élet átmenetének rítusait.
Pogány rituálé, Emma Restall Orr fődruidával, A Brit Druida Rend
Mivel a pogányok nem rendelkeznek kifejezetten istentiszteletre fenntartott középületekkel, és a legtöbbjük úgy véli, hogy a vallási szertartásokat a legjobb a szabadban végezni, a rituálékra gyakran erdőkben vagy barlangokban, hegycsúcsokon vagy a tengerparton kerül sor. A pogányok számára a legszebb istentiszteleti helyek azok, amelyeket nem emberi kéz épített – valamint a kőkörök, parkok, magánházak és kertek. A nők és a férfiak szinte mindig együtt imádkoznak, és a pogányság általában hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőséget. Bizonyos ösvényeken azonban a női princípium elsőbbségének képviseletében a nőké lehet a vezető szerep.
A szertartások általában egy rituális kör kijelölésével kezdődnek, amely a szent tér szimbóluma, amelynek nincs se kezdete, se vége, és amelyen belül mindenki egyenrangúként áll. A negyedpontokban a négy irányt és a Föld, a Levegő, a Tűz és a Víz megfelelő elemeit ismerik el és üdvözlik.
A rítus céljától függően meditáció, éneklés, zene, ima, tánc, italáldás, versmondás és/vagy szakrális dráma előadása, valamint étel és ital közös fogyasztása következhet. Végül a kör formálisan feloldódik, az irányok, az elemek és az istenség minden megidézett formája köszönetet mond, ahogy a rítus véget ér.
Rituális bor ©
A pogányok nem hisznek abban, hogy a természet többi része fölé vagy attól elkülönülten állnának. Az istenséget úgy értelmezik, hogy az immanens, az élő föld minden aspektusát átszövi. Így a pogány istentisztelet elsősorban az immanens istenséggel való kapcsolatra és annak tiszteletére irányul. A rituálék az ember és az isteni közötti kommunikáció szimbolikus nyelvéhez hasonlítanak: olyan nyelvhez, amely nem csak az értelemhez szól, hanem a testhez, az érzelmekhez és a tudattalan mélységeihez is, lehetővé téve a pogányok számára, hogy az istentisztelet aktusán belül egész emberként tapasztalják meg a szentet. A megközelítés elsősorban mitopoétikus, felismerve, hogy a spirituális igazságok jobban megérthetők az utalások és szimbólumok, mint a doktrínák segítségével.